Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. ülése 192â. az illető képviselő úrtól és az ő elvtársaitól a parlamenti hangnak mindenféle durvasága, milyen mimóza-finomság' szólalt meg belőlük. (Derültség.) Ami pedig azt illeti, hogy engem töredékek választottak volna meg, nem tehetek róla, ismét kénytelen vagyok szigorúan számadatok­hoz tartani magamat. Méltóztatnak önök is tudni róla, hogy engem. Cegléd városában négy ellenjelölttel szemben 1500 főnyi abszolút többséggel választottak meg, engem, akinek sem az államhatalom fegyverei, sem egyéb esz­közök nem állottak rendelkezésemre. (Várnai Dániel: Szóval Cegléd küldte a latrok barlang­jába!) Az előttem szólott képviselő űr felszólalá­sának ez a része személyemmel van összefüg­gésben. Engem azonban az érdekel, hogy ez a durva támadás miért és milyen mondattal és állitással kapcsolatban ért. Ez a durva támadás azért hangzott el ellenem, mert én azt kiáltottam felé, hogy ne beszéljen az agitáció szabadságáról, ne beszéljen a szabadságjogok kiterjesztéséről az a párt, amely 1919-ben épen a fővárosi választásoknál és speciel a József­városban ugyancsak megmutatta, amikor ural­mon volt, hogy szabadságjogok kiterjesztését és az agitáció szabadságát hogyan értelmezi. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől és középen.) Ezt nem általánosságban vonatkoztattam arra az egész szociáldemokrata pártra, amely az egység okmányát a gyűjtőfogházban aláirva, szövet­kezett a kommunista párttal (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) és a maga hivatalos lapját, a Népszavát, mint hivatalos lapot a vörös hóhér- és rablóuralom szolgálatára bocsá­totta, hanem speciel szólt az előttem felszólalt t. képviselő urnák, Farkas Istvánnak-, aki az akkori lapok szerint — már az olyan lapok szerint, amelyek a vörös sajtószabadság idejé­ben megjelenhettek — annak az ominózus józsefvárosi választásnak egyik vezetője volt. S ha itt feláll egy nemzetgyűlési képviselő (Ernszt Sándor: Szégyen!) és azt merészeli kérdezni, hogy tudunk-e neki mutatni egy Macedóniát, vagy bármiféle balkán országot, ahol válasz­tások idején az agitáció szabadsága meg van szükitve ahelyett, hogy kiterjesztetnék, akkor én rámutathatok arra a Macedóniára, arra a Balkánra, arra a Balkánnál is sötétebb országra, amely itt volt 1919 tavaszán és nyarán négy hónapig': az önök vörös Macedóniájára és arra a Balkánra, amelyet önök hoztak ide. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a közé­pen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) És ha önök beszélnek arról, hogy nagyobb szabadságot kell adni a választási agitációban, méltóztassanak visszaemlékezni (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) — ezt kérem, nem lehet hanggal elintézni, mert nekem is van olyan erős hangom, mint önöknek —, hogy önök egyszerűen megszüntették a sajtószabadságot, önök egyszerűen... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Lendvai István: ... az agitáció szabadságát ugy értelmezték, hogy még szavazni is csak azokra volt szabad, akiket a szovjet mint meg­választandókat odatett a választók elé. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Felkiáltások jobb­felől: Fáj nekik az igazság!) Lendvai István: És amikor azt mondja, évi november hó 19-én, szerdán. 265 hogy nem lehet a fővárosi választásokat ugy intézni, mint valahol nem tudom talán Piri­pócson, én azt mondom: nincs az a kis Piripócs Magyarországon, amely mégegyszer hajlandó volna bevenni a szabadságjogoknak azt a kiter­jesztését, az agitációs szabadságnak, vélemény­nyilvánításnak azt az óriási mértékét, amelyet önök gyakoroltak akkor, amikor uralmon vol­tak, amikor önök választottak. (Peidl Gyúl: Ez az egyetlen mentsége? — Ernszt Sándor: Igen és ez- épen elég! — Ugy van! a középen. — Pe­yer Károly: Ebből akarnak örökké élni?) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Lendvai István: Ezzel azt hiszem, t. Nem­zetgyűlés, nemcsak a személyemet ért támadá­sokat utasitottam vissza kellőképen, hanem rávilágítottam arra a vörös észjárásra is, ame­lyik itt jogrend, konszolidáció és szabadság­jogok címén akarja mégegyszer magához ka­parintani egy öngyilkosnak feltételezett nem­zeti társadalomtól azt a hatalmat, amely ha egyszer ismét a kezében lenne, hát olyan józsef­városi módon megint kiterjesztené az agitáció szabadságát, a sajtó szabadságát, s kiterjesztené a nemzeti elemekre az akasztófa és a roham­kés szabadságát. (Igaz! Ugy van! a jobbolda­lon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon). T. Nemzetgyűlés! Ezzel tartoztam különös­képen a magam személyének azért, mert én nekem talán sokaktól elütően egészen radikális álláspontom van egy olyan párttal szemben, amely Magyarország összeomlasztásában á leg­nagyobb bűnös, egy olyan párttal szemben, amely itt tud házszabályokat, szabadságot, sza­badságjogokat követelni, de az életben, amikor hatalmon volt, nem tudta mindezt megadni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közé­pen.) Egy olyan pártról van szó, amelyet 1918. és 1919. tanulságai után egy egészséges és ön­tudatos nemzet nemhogy mentelmi joggal, nem­hogy a polgári szabadságok maximumával lá­tott volna el, hanem törvényen kivűl kellett volna hogy helyezzen. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbal­oldalon). Elnök: Farkas István képviselő ur szemé­lyes kérdésben kért szót. (Zaj a szélsőbalolda­Ion. — Rothenstein Mór: A kormánynak akar szolgálatot tenni!) Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Ro­thenstein Mór: A kormány bérence!) Rothen­stein képviselő urat rendreutasítom ! (Rothen­stein Mór: Mégis igy van!) Rothenstein képvi­selő urat másodszor is rendreutasítom és ha nem fog elhallgatni, kénytelen leszek a men­telmi bizottsághoz utasíttatni! (Zaj balfelől. — Helyeslés a jobboldalon). Farkas István: T. Nemzetgyűlés: Csak né­hány megjegyzést akarok tenni. Csak meg aka­rom állapitani azt, hogy én ellenem nincs el­járás azon a címen, hogy a nemzetgyűlést lat­rok barlangjának és a ministerelnököt kalapos csirkefogónak neveztem. (Lendvai István: íme, egy tettes jelentkezett a barlangból !) Ellenem nincs eljárás ilyen durvaságok miatt. (Peidl Gyula: S az egész egységespárt helyeslőleg vette tudomásul Lendvai beszédét! — Zaj és felkiál­tások a jobboldalon; Teljesen igaza volt abban, amit most mondott! Aláírjuk mindenben! — Propper Sándor közbeszól.) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasi­tom! (Huszár Dezső: Csak megtorolták a gyil­kosságokat! —- Egy hang jobbfelől: Teljesen igaza van!) Farkas Istvánt... Nekem tehát nem kell

Next

/
Thumbnails
Contents