Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

264 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. ruan venni, mint máskülönben veszik, nem lehet ugyanazon rendészeti és közigazgatási szempontokból elbírálni, hanem a törvények és rendelkezések mindenhol messzebbmenőleg adnak módot választási időszakban az egyesülésre és gyülekezésre. Ugyanígy vagyunk a röplapokkal, a cédulákkal, a sajtóval is. Sőt eddi'g a magyar gyakorlat is az volt mindig, hogy a választásoknál elkövetett és felelősségrevont tényekért, deliktumokért is enyhébbek voltak az Ítéletek, és maguk a magyar bíróságok is figyelembe vették mindig a választási küzdelmet, figyelembe vették azt, hogy itt választási harc folyt és másként Ítélkeztek egy és ugyanazon bűncselekmények felett, ha azok normális időben vagy választási időszak alatt történtek. Nyilvánvaló tehát, hogy a sajtószabadságnak és az egyesülési jognak a választási időtartam alatt való megszorítása csak azt a célt szolgálja és szolgálhatja, hogy bizonyos pártok és irányzatok, amelyek félnek a néptől és amelyeknek okuk van félni a kritikától, a nép felvilágosításától,, ragaszkodnak ahhoz, hogy szűkítsék a választási agitáció szabadságát. Bocsánatot kérek, sokszor szeretnek az urak arra hivatkozni, hogy a magyar nép nem érett, sokszor hozzák fel érvül azt, hogy_ a magyar nép nem érett a titkos r választójogra. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ez sértés a magyar népre, sértés a magyarságra és sértés elsősorban a falusi népességre, mert ugy állítják be a dolgot, hogy a falusi népességnek nem lehet titkos választói jogot adni, mert nem tud vele élni'. Ugyanígy vagyunk általában a választási szabadság kérdésével is. Mi a választás? Elvek harca kell, hogy legyen. Nagy politikai felvilágosító munka, amely mindenhol nevelőleg hat és hatott a külföldi államokban. Gyors időközökben való választás, széles alapú propaganda a választások tartama alatt különböző nézőpontokból, különböző világnézeti szempontokból érleli, tökéletesiti a nép politikai éleslátását és kiküszöböli a durvaságokat a politikából, úgyhogy aki ezt akadályozni, szűkíteni akarja, aki a választási szabadságot korlátozni akarja, az tulajdonképen azt akarja elérni, hogy a magyar nép politikai felvilágosodottsága több szempontból, több irányból felkeltve ne legyen. Nem lehet érdeke egy országnak, nem lehet érdeke egy kormányzatnak, nem lehet érdeke magának a nemzetnek, hogy a politikát ugy csinálja, hogy majd csak ránk diktálnak valamit titokban és azt végrehajtják, azt sem tudjuk! miről van szó. Sőt épen ellenkezőleg kell lenni ebben az országban, ahol a politikai elvek alapján való tömörülés nem ment végbe, ahol nincs kialakulva az a felfogás, hogy önzetlenül, elvekért kell harcolni és hogy tömegeknek kell állaniok az elvek mellett szilárdan, meggyőződésszerüen, amelyeknek képviselői azután a fórumokon képviselik az ő felfogásukat, törekvéseiket, amiből megszülethet a legtökéletesebb állapot, és ami alapja lehet a demokratikus törekvéseknek. Ha ezt nem akarjuk érvényesülni hagyni, akkor igazuk van az uraknak abban, hogy a nép nem lesz érett, önök szerint — mert szerintünk már régen érett a titkos választójogra —, de akkor önök követik el azt a bűnt, amelyre később mint okra hivatkoznak. Önök idézik ezt fel, mert elzárják a magyar népet a politikai fejlődés lehetőségétől és maga a törvényhozás követi el a néppel szemben azt, amit a falu népének bűnéül ró fel. Bocsánatot kérek, ha a nép így elidegenedik a törvényhozástól, ezt joggal és következetesen teszi, mert hiszen erre kényszeritik. De itt Budapestről van szó. Hát Budapestet is ugy fogják kezelni, mint Piripócsot? Itt is azt fogják csinálni, amit Piripócson, holott azt is ugy kellene kezelni, mint Budapestet. PMpócs népe épen ugy érett a titkos választójogra, mint amilyen érett a budapesti nép, és Piripócs népének épen ugy meg kell adni ezt a jog-ot, mint a budapestinek meg kell adni, ós épen ugy biztosítani kell a választási agitációt ott is mint itt, mert hiszen ez az egyetlen garanciája annak, hogy a polrtika tisztességes és becsületes legyen. Ahol a politika elzárkózik a nyilvánosságtól, ahol el akarja magát választani a néptől, a nép véleményétől, kívánságától, ott a politika rátér a klikkek rendszerére, a korrupció útjára és nem a nép érdekeit, nem a község, nem az ország érdekeit szolgálja, hanem a klikkek érdekeit. Ebből a nézőpontból kell megítélni ezt a szakaszt, mert hiszen ha nem ebből a szempontból ítéljük meg, akkor bűnt követünk el önmagunk, a nép és a főváros ellen. Én tehát kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt a kérdést ne ugy fogja fel, hogy pártok vannak, amelyek félnek, hogy kritikát kapnak a választásokon, s hogy megjelenik néhány röpirat és felsorolja a főváros közigazgatásának hibáit. Mert ez nem baj, ezeket tudni, látni kell. A hibákat, a ba;jo" kat csak ugy lehet megszüntetni, ha nyilvánosságra hozzuk őket. Ebben a nyilvános harcban, ebben a nyilvános küzdelemben, nyilvános felvilágosításban azután minden polgár, minden szavazó megtalálja a maga helyét, mert válogathat a között, vájjon ez-e az igaz, vagy az, és igy a maga felfogását érvényesítheti. Nem lehet a választást ugy elgondolni, amint elgondolja ez az egész törvényjavaslat, nem lehet az agitációt abba a keretbe szorítani, amelybe ez akarja szorítani. Én tehát elfogadom Eothenstein és Propper képviselőtársaim javaslatát. Elnök: Személyes kérdésben a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján Lendvai István képviselő ur kért szót. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Nem szívesen szólalok fel sohasem személyes kérdésben; nem egyszer, kiméivé a nemzetgyűlésnek amúgy is sokszor elfecsérelt drága idejét, nem itt a nemzetgyűlésben adtam választ a személyemet ért támadásokra, hanem künn a sajtóban. Most sem én vagyok a hibás abban, hogy személyes megtámadtatás címén voltam kénytelen szót kérni és vagyok kénytelen néhány percre ie'énybevenni a nemzetgyűlés figyelmét. Az előttem szólott igen t. képviselő ur, aki olyan bájos elokvenciával emlegette azt, hogy a fővárosi választásokon a durvaságokat ki kell küszöbölni, annak bizonyságául, hogy o mennyire ellensége a durva hangnak — annak a hangnak, amelyet ez a nemzetgyűlés csak azóta ismer, amióta az előttem szólott képviselő ur elvtársaival együtt ide bekerült (Zaj a szélsőbaloldalon.) —, az imént beszéde folyamán azt kiáltotta felém, hogy a Józsefvárosban őt megválasztanák, de engem kirúgnának (Felkiáltások .jobbfelől: Szalónkifejesés!), és hogy őt nem töredékek választották meg nemzetgyűlési képviselővé, mint csekélységemet. Azt hiszem a nemzetgyűlés figyelmét nem kell hosszasabban fárasztanom, elég ha egyszerűen rámutatok arra, hogy amikor egy nemzetgyűlési képviselő azt mondja, hogy őt megválasztanák valahol, a másik képviselőt ellenben kirúgnák, mennyire távol állott akkor