Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi novemher hó 19-én, szerdán, 261 meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbb X>3 órakor térjünk át. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485) részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 12. $. Az előadó ur kivan szólni. Szabó Zoltán előadó: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi ülésen elhangzott jogi érvek hatása alatt tisztelettel bejelentem, hogy a 12. szakasz utolsó mondatához benyújtott módosításomat visszavonom. Egyben mérlegelvén az ezen mondathoz fűződő esetleges méltánytalanságokat és az esetleges félremagyarázásokat, tisztelettel javaslom, hogy a 12. § most emiitett legutolsó mondata teljesen kikagyassék (Helyeslés). Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Ez a 12. § a választási küzdelem elfajulásának a meggátlására van a törvényjavaslatba beiktatva. A választási küzdelemnek elfajulását meggátolni pedig a kormányzatnak a kötelessége, s épen ezért én ezt a szakaszt szükségesnek, józannak, okosnak és helyesnek tartom és a magam részéről is elfogadom. Nagyon demokratikusnak tartom ezt a szakaszt azokkal a jelzőkkel szemben, amelyekkel azt tegnap a túloldalról illették. Nagyon demokratikusnak tartom azt a gondolatot, hogy egy választási küzdelemben nemcsak az vehessen részt, aki hatalmas tőke, óriási vagyon és pénzösszeg felett rendelkezik, hanem résztvehessen a szegény ember is, résztvehessen mindenki és ne legyen inferiorisabb helyzetben azokkal szemben, akiket a nagytőke, a nagy jövedelem arra képesit, hogy nagy hatalmas plakáthareot indíthassanak, mely pénzkérdéssé teszi a választási eredmény sorsát. Nem vagyok hive annak, hogy csak a plutokráciának legyen módja arra, hogy egy választási küzdelemben nagy tőkéjének hatásával erőteljesebben vehessen részt, mint mások. Én az egyenlő fegyverekkel való küzdelemnek vagyok a hive és ebből kifolyólag teljesen demokratikus átgondolásnak tartom azt a szakaszt, amely a plakátharcot bizonyos korlátok közé szoritja. M|i azt jól tudjuk, hogy ma a választási küzdelem óriási pénzekbe fog kerülni. Maguk a plakátok rendkívül drágák. Maga a nyomda és a papírköltség is óriási összeget emészt fel. (Rothenstein Mór: Nem olyan drága, mint a villamos! — Derültség.) Különösen drága lett most a plakátharc azzal, hogy nem 10, hanem 22 választókerületben történik a választás, amikor tehát nem tiz, hanem huszonkétféle plakátot kell minden pártnak készíttetni és kiragasztatni, ami rendkívül megdrágítja a választást, és ha mi belemegyünk abba, hogy a plakátok, röpcédulák terén semmiféle korlátozást, nem állítunk fel, akkor főképen nagy tőkével vagy jövedelemmel nem rendelkező pártok elől elzárjuk annak az útját, hogy ők ezen a választáson érvényesülhessenek. Azok a pártok, amelyeknek van bőséges anyagi eszközük, azok a plakátoknak már nagyságával, külső kiállításával igenis még mindig versenyezhetnek a szegényebb pártokkal szemben. Módot kell tehát nyújtani arra, hogy minden párt tekintet nélkül anyagi erejére, résztvehessen ezen a pártküzdelemben és ne legyen inferioritásba szorítva a többiekkel szemben. t Ezzel szemben a szociáldemokrata párt álláspontja, amelyet szónokaik tegnap kifejtettek, az, hogy ez a szakasz a harcot, az agitációt teljesen megbénítja, hogy teljesen megszűnik az agitáció lehetősége, hogyha a plakátharcot, a plakátokkal való háborúskodást korlátok közé szorítjuk. Ez nem áll, mert hiszen a választási agitáeiónak három hatalmas fegyvere még mindig rendelkezésre áll. Az első fegyver a népgyűlések tartása (Hegymegi-Kiss Pál: Ha megengedi a rendőrség!), tehát a választókkal közvetlenül (Való érintkezési A választások alatt a népgyűlések tartását t. képviselőtársam, meg kell engedni és azok feltétlenül zavartalanul fognak lefolyni. Második fegyverül ott van a sajtó, harmadik fegyverként ott vannak emellett a körlevelek. (Meskó Zoltán: És nem megvetendő a kormány egy kis nyomása!) A választási agitáció eszközei közül a leghathatósabbnak a népgyűlések tartását, a választókkal való közvetlen, szemtől-szembeni érintkezést tartom. Ez a legférfiasabb módja a választási agitáeiónak. Ez egyben a felelősség kérdésében ós a hatás kérdésében is sokkalta erőteljesebb, mint a plakátokkal való agitáció, mert azt a szónokot, aki ott beszél, nemcsak hallják, hanem látják is, nem névtelenül, nem az anonymitás köpenyegébe burkolózva beszél az illető, hanem ő szemtől-szemben áll választóival (Ugy van! Ugy van! a jobbközépen.); tudják, hogy ki az, tudják, hogy szavahihető ember-e. (Ügy van! Ugy van! a jobbközépen.) Tudják, hogy az illető, aki szemtől-szemben áll velük, meggyőződését nyilvánitja-e vagy más' portékáját árulja. Én az agitáeiónak ezt a férfias módját, ahol a szónok szemtől-szemben áll a választókkal, sokkal többre becsülöm, sokkal magyarosabbnak, férfiasabbnak tartom, mint a névtelenül, a plakát háta mögé elbújva való agitációt. Mi nagyon jól tudjuk, hogy vannak, akiknek szavahihetősége abban a pillanatban, amint szemközt aïinak a választókkal, erősen csökken és vannak, akiknek szavahihetősége ezzel a férfias szembenállással feltétlenül növekszik, Mi tehát igenis azt kérjük és kívánjuk, hogy az agitáeiónak elsősorban való, legközvetlenebb, meggyőző fegyvere, a szóbeli agitáció, a gyűlések tartása legyen. A másik a sajtó. Azt méltóztatnak mondani, hogy nincs minden pártnak sajtóorgánuma. Ez nem áll. Ha körültekintek a magyarországi, nem éppen kevésszámú sajtóorgánumok között, megtalálom, felfedezem ugy a községi pártoknak, mint a nemzetgyűlési pártoknak saját külön sajtóorgánumát. Minden egyes sajtóorgánum — természetesen sajtójogi felelősség mellett — kifejtheti az illető párt programját, előnyeit, hátrányait, kifejtheti objektive mindazt, amit a másik pártról tud, de nem felelőtlenül, hanem sajtójogi felelősség terhe alatt. Ez szintén oly nagy agitációs eszköz, ameîy kivétel nélkül minden pártnak rendelkezésére áll és az egyenlő fegyverekkel való harcolásnak egyik legális, a törvényben is megengedett módja. Akinek még ez sem elég, annak ott van a harmadik eszköz: a körlevél. Minden párt körlevélben tudósíthatja a saját választóit mindenféle dologról. Ennek természetesen megint az a hátránya, hogy minden pártnak tudnia kell, ki az ő választója, mert hiszen a más pártállásu választóhoz küldött körlevél^ rendszerint hatástalanná válik. Ez is oly érintkezési mód amellyel minden párt érintkezni tud gaját választóival, minden nehézség ellenére is. (Hegymegi-Kiss Pál: Ez a legdrágább!) Ez a szakasz tehát csakis a felelőtlen izgatást, a felelőtlenséget akarja korlátok közé szoritani, mert a plakát felelőtlen. A plakátért 35*
