Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Szakács Andor a ministerelnökhöz, a földmivelésiigyi ministerhez, a földmives nép helyzete és a »16 pont« tárgyában. —- Csík József a közoktatásügyi ministerhez, a kántorok sérelmei tárgyában. — Rupert Rezső az összkormányhoz, az őszi vetéseket megsemmisítő egérkárok és a hesseni légy pusztításai miatt bekövetkezhető gazdasági katasztrófa és a teendő óvintézkedések tárgyában. — Szabó József a pénzügyministerhez, a kisiparosság anyagi érdekeit veszélyeztető igazságtalan adókivetések tárgyában. — Várnai Dániel a kereskedelemügyi ministerhez, a Just-izzó lámpagyár erőszakos beszüntetése tárgyában. — Haller József a pénzügyministerhez, a Wekerle-telep igazságtalan lakbéremelése tárgyában. — Eckhardt Tibor a ministerelnökhöz, a Duna-Tisza közén tervezett fegyveres puces tárgyában. — Eckhardt Tibor a ministerelnökhöz, az Ébredő Magyarok fegyvereinek eredete tárgyában. — Esztergályos János az összkormányhoz, a folytonos kenyérdrágítás tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A Jcormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Walko Lajos, Pesthy Pál, gr. Csáky ^ Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 50 perekor.) (Az elnöki széket Huszár Károty foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hebelt Ede jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovits György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Csik József jegyző ur. Bemutatom a ministerelnök ur átiratát, amelyben értesít, hogy megdicsőült I. Ferencz József ő császári és apostoli királyi Felsége lelkiüdvéért elhunytának évfordulóján, folyó évi november hó 21-én délelőtt 10 órakor a budavári koronázó főtemplomban ünnepélyes gyászistentisztelet fog tartatni. Javaslom, hogy a gyászistentiszteleten a nemzetgyűlés képviseletében Seitovszky Béla elnök ur vegyen részt. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés folyó hó 15-én tartott ülésében elhatározta, hogy Csernoch János bibornok, hercegprímás őemineneiáját aranymiséje alkalmából üdvözli. A nemzetgyűlés ezen határozatának megfelelően az elnök ur folyó hó 17-én átadta az üdvözlő iratot, amelyet őeminenciája levélben köszönt meg. Felkérem a jegyző urat, hogy a hercegprímás ur őeminenciája levelét felolvasni szíveskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa): „Nagyméltóságú Elnök Ur! Mély meghatottsággal vettem a magyar nemzetgyűlés üdvözlését aranymisém alkalmából. A nemzetgyűlés a nemzeti hatalom letéteményese, és igy elnökének szavában nemzetem üdvözlését hallom és köszönöm meg. Nagy tisztességet jelent és felemelő örömet okoz ez nekem, mert ha egy nemzet polgárának már a nemzetéhez való tartozandósága is büszkesége, mit szóljak és mit erezzél* én akkor, midőn én — ha mindgyárt Isten kegj^elméből a legfőbb magyar egyházi móltóságban is —, de mint a haza egjdk polgára, az elnök ur szavában egész nemzetem üdvözletét fogadhatom. E kitüntetés, e tisztesség csak a nemzet leg' nagyobbjainak és legjobbjainak szokott kijárni akkor, midőn polgári erényeikkel és tetteikkel magát a nemzetet tudták emelni, és midőn nagyjainak Istentől nyert kiválóságában a nemzet tulajdonképen saját fajának dicsőségét ünnepelheti. Ha tehát csak személyemnek szólna a nemzetnek ily ünnepélyes formában megnyilvánuló tisztelete, akkor a köszönetre nem találnék megfelelő szavakat, mert még oly kitüntető szavak se töltenék el lelkemet ilyen egyéni nagyság tudatával. De igenis, a nemzetgyűlés üdvözlete és megtisztelő szayai eltöltenek azzal a nagy, felemelő érzéssel, hogy a magyar nemzet képviselete, és igy maga a nemzet átérzi és értékeli annak a ténynek a nemzeti életre is kiható jelentőségét, hogy Magyarországnak hercegprímása van. Ebben az értékelésben és gondolkozásban a nemzetnek a történelmi nagy hagyományainkhoz és jogainkhoz, ezredéves intézméyeinkhez való élő ragaszkodása nyilvánul meg. Azt jelenti ez, hogy a nemzet szemében a hercegprimási méltóság, a századok története által megszentelt egyházi szervezet zárköve, mint olyan erkölcsi tényező él, melyet legfőbb nemzeti kincsei közé számit. Azt jelenti a nemzetgyűlés üdvözlése, hogy a nemzetet történelmi trauiciói hatják át, hogy ezer év és annyi megpróbáltatás után is ugy T anazon alapokon akar épiteni, melyeket első apostoli királya rakott le nagy alkotásaiban. A magyar katholikus egyház és ezer éves szervezete meg is érdemli ezt a gondolkozást és megbecsülést a nemzet részéről. Nemcsak állami alakulásának bölcsőjénél állott ott gondviselő és őrzőangyalként, nemcsak a nemzeti művelőNAPLÓ XXVII. >•
