Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-336

A nemzetgyiïléê 336. ülése 1924, évi november M ï4-ën, pénteken. 225 tán mélyen tisztelt képviselőtársam indítványát birálta, rámutatott arra, hogy a 22 kerülete« beosztás mellett az egyes kerületek között igen nagy differenciák, az ő számitása szerint 200— 300 főnyi különbségek is mutatkoznának, amit ő nagy igazságtalanságnak tart, és amit a jobboldal nagy szörnyüködéssel fogadott. Ennek konzekvenciája gyanánt azután Petrovácz. képviselő ur oly értelmű módositást terjesztett elő, hogy a választás közigazgatási kerületenkint, 10 közigazgatási kerület szerint, történjék, amelyek között, ha jól értettem, a mandátumok egyformán osztatnának meg, vagyis a 250 választott községtanácsi képviselő közül mindegyik kerület ennek alapján 25-öt kapna. Méltóztassék megengedni, hogy ennek a. javaslatnak hátterét kissé megvilágítsuk és rámutassunk arra, hogy milyen differenciákat hozna létre a 200—300 főnyi differencián fölháborodó keresztény gazdasági párt indítványa, ha azt a nemzetgyűlés magáévá tenné és törvényerőre emelné. Itt van néhány példa. A IV. közigazgatási kerület, amely Petrovácz képv&elő ur indítványa szerint szintén 25 képviselőtestületi tagot^ választana, a legutóbbi nemzetgyűlési választások alkalmával 10.100 szavazót produkált. (Vázsonyi Vilmos: Nincs annyi !) Most valamivel kevesebb van, de a tízezres számot veszem alapul. Ha a Belváros, amely par. excellence plutokrata kerület, mert a vagyon, a nagykereskedelem, nagytőke, tehát a nagytőkések is természetesen ott vannak felhalmozva. (Ellentmondások a középen. — Zaj.) Petrovácz képviselő ur javaslata szerint huszonöt képviselőtestületi tagot választana, akkcu

1 itt pontosan 452 választó küldene egy képvisec lőt. (Mozgás a középen.) Nem azt nézem, hogy milyen pártállás szeriint oszlottak meg a szavazók. Most arról van szó, hogy a keresztény gazdasági párt felháborodott azon, hogy Szabó Zoltán képviselő ur indítványa szerint 200—300 főnyi differencia állana elő egy-egy választókerület között. Ezzel szemben javasolta a közigazgatási kerületenkint való választást és a mandátumok egyenlő megoszlását. Ez aritmetika, ezzel vitatkozni nemi lehet, tehát minden kerület kapna 25 képviselőtestületi tagot. Ezek megint csak számok. A

IV. kerületnek — mondjuk kereken — van 10.000 választója, most valamivel kevesebb, mert az 1925-ös összeírás alkalmával egy csomót a választói jogosultságból kihagytak. Ez azt jelenti, hogy 452 választó küldene ki egy képviselőtestületi tagot. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel összehasonlítsam, pl. a VIII. közigazgatási kerületet, amely a javaslat értelmében szintén 25 képviselőtestületi tagot küldene kii A VIII. közigazgatási kerületben a legutóbbi nemzetgyűlési választások alkalmával 49.365 szavazó volt. Ez azt jelenti, hogy mig-a Belvárosban, tehát a plutokrata kerületben 452 választó küld egy képviselőtestületi tagot, addig a VIII. kerületben, amelynek egyik része tipikus kispolgári kerület, kisiparosok, kiskereskedők, apró középosztálybeli emberekkel, külső része pedig tisztán munkáskerület, 1999 választót igényel egy mandátumhoz. Ez ötszörös pluralitás. Ha mármost a t. Keresztény Gazdasági Párt fel tudott háborodni 200—300 főnyi differencián, vájjon mennyire tud felháborodni ötszörös pluralitáson, amelyet épen a kisemberek és munkások hátrányára indítványozott Petrovácz képviselő ur a par excellence plutokrata IV. kerület javára. Még egy példa. Az V« közigazgatási kerület a második plutokrata kertilet a Belváros 3ltán. Ez is 25 képviselőt küldene. Ha megosztom a szavazók számát, amely a legutóbbi nemzetgyűlési választások alkalmával 19.593 volt, akkor ez a másik plutokrata kertilet 800 szavazóval tudna a törvényhatóságba küldeni egy képviselőtestületi tagot. Ha ezzel szembe állítom — mjqndjuk — a VI. kerületet, amelynek külső része tisztára munkáskerület, mert hiszen ebbe esik bele az Angyalföld, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy a Belváros 452 választójával, a Lipótváros 800 választójával szemben a VI. kerület 2320 választóval küld be egy képviselőt a törvényhatóságba, ami szintén ötszörös pluralitásnak felei meg. Ha tovább megyünk és pl. a VII. közigazgatási kerületet vesszük alapul, amely a javaslat értelmében szintén 25 képviselőt küldene, akkor arra jövünk rá, hogy 2000 választóra esik egy képviselőtestületi tag. Méltóztassék megmagyarázni nekem, hogy az az osztó igazság, amelyet keresni méltóztatik, hol található fel ebben a javaslatban? Hiszen 3—4—5-szörös pluralitás yan itt épen a kispolgárok és munkások hátrányára, a plutokrácia, a nagytokú előnyére és javára. (Ügy van! a szélsőbal oldalon. — Györki Imre: Ez a cél!) Nem lehet mást feltételezni, mint hogy valóban ez a jól kicirkalmazott és kitervelt cél. Ha az igazságot, az arányt, az egyenlő jogmegosztást keressük, akkor semmiesetre sem szabad megállanunk Petrovácz képviselő ur javaslatánál, mert ha Szabó Zoltán képviselőtársunk javaslata igazságtalan, mint ahogy igazságtalan és aránytalan, még sokkal igazságtalanabb és aránytalanabb Petrovácz képviselő ur javaslata, amely egyszerűen 3—4—5—6-szoros pluralitást jelent, hogy ha valaki a külső Józsefvárosból beköltözik a Belvárosba, akkor szavazatának értéke ebből a szempontból hatszorosára emelkedik ; ha a Lipótvárosba költözik, akkor ötszörösére emelkedik, s ha egy-két más favorizált kerületbe költözik, akkor a négyszeresére és háromszorosára emelkedik ; viszont megfordítva, ha valaki a Lipótvárosból — mert hiszen ott is lakik néhány kisember — kénytelen átköltözni a X. közigazgatási kerületbe, nyomban a költözködés után azon az utalványon, amelyen költözködik, értéke a 20%-ára devalválódik. (Ernszt Sándor: Ellenkezőleg, a X. közigazgatási kerület többet kapna !) Petrovácz képviselő ur javaslata az volt, hogy osztassék be a főváros közigazgatási kerületenként a törvényhatósági választások szempontjából és minden kerület egyformán kapjon képviselőtestületi tagokat. (Szabó Zoltán: Akkor a X. kerület jól járna !) Akkor rosszul van szövegezve, tessék átszövegezni ! (Zaj. Elnök csenget.) Számokkal mutattam ki, hogy hány választó van egy-egy kerületben és hány választóra esik egy-egy mandátum. Ha a mandátumokat egyformán osztjuk fel mind a tiz kerületben, akkor; ötszörös pluralitás áll elő. Mondom, ha az igazságot keressük, akkor nem állhatunk meg Petrovácz képviselő ur javaslatánál, de nem állhatunk meg Szabó Zoltán képviselőtársunk javaslatánál sem. Petrovácz képviselő ur kimutatta, hogy ez helytelen és bizonyos pluralitást is rejt magában, amennyiben 2—3— 400 főnyi differenciát mutat fel épen a kispolgárok és munkások lakta kerületek hátrányára. Nem igazságos tehát egyik sem ; szerintem az' felelne meg legjobban az igazságnak és arányosságnak, az fejezné ki a közakaratot, ha az egész főváros egyetlen nagy lajstromos kerület volna, a mandátumokat pedig az egyes