Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-336

A nemzetgyűlés 336. ülése 1924. évi november hó 14-én, pénteken, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az összeférhetetlenségi hizottság beterjeszti határozatát Krakker Kál­mán összeférhetetlenségi ügyében. — A székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezé­séről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megálla­pítása. — Bud János tárcanélküli minister válasza Szabó Józsefnek a m. kir. dohánygyári munkások elbocsátása tárgyában előterjesztett interpellációjára. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, gr. Klebelsberg Kiinó, Pesthy Pál, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszó­lalókat jegyzi Hebelt Ede jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. Bemutatom az Országos Katholikus Szövet­ség meghívóját, mellyel Csernoch János Ma­gyarország biboros hercegprímásának f. hó 18-án reggel fél 10 órakor a Szent István Ba­zilikában mondandó aranymiséjére s ezt köve­tőleg a Bazilikában és a Vigadóban végbemenő jubiláris ünnepségekre a nemzetgyűlés elnök­ségét és a nemzetgyűlés tagjait meghívja. T. Nemzetgyűlés! Amint a bemutatott meg­hívóból méltóztatnak hivatalosan is értesülni, Magyarország biboros hercegprímása folyó hó 18-án tartja a Szent István Bazilikában arany­miséjét. Ünnepi hangulatban üli meg ezt az emléke­zetes évfordulót a magyar katholikus társada­lom egész egyeteme, egyházának első főpászto­rában hódoló tisztelettel látva hitéletének a nemzetünkre nehezedett súlyos megpróbáltatás­ban Istentől rendelt vezérét, a lelkek felemelé­sére hivatott apostoli küldetés méltó letétemé­nyesét. De Magyarország hercegprímása nemcsak a magyar katholikus egyház ólén, hanem köz­életünkben is kiemelkedő [méltóságot tölt be. Közjogunknak és állami életünknek szent ko­ronánk apostoli eredetéből kiinduló fejlődése ruházta fel ezt a méltóságot más államok hierarchikus szervezetében alig található kivé­teles jelentőséggel, s ezért nemzeti hagyomá­nyaink tisztelete is megkívánja, hogy a ma­gyar katholikus társadalom ünnepi ananifesz­tációját a nemzet képviseletének csatlakozása is emelje országos megnyilatkozássá. Indokolja ezt a jubiláns hercegprímás köz­tisztelettől környezett egyénisége is, melyben az egész nemzet javára gyümölcsöző erkölcsi NAPLÓ XXVII. értékek és főpásztori erények egyesülnek törté­nelmi idők romboló viharában kipróbált állam­férfiú képességekkel, hogy azon a magas pol­con, melyre a Gondviselés helyezte nagy elődök méltó utódjává tegyék. S amire ez alkalommal, mint a nemzet törvényhozásához fűződő szoro­sabb kötelékre is utalhatunk, ő az első herceg­prímás, aki a közügyek iránt való tevékeny érdeklődést a népképviselet fórumáról vitte magával a főpásztori székbe. Annak a félszázados közpályának, melyre aranymiséje ünnepén felemelő érzéssel tekinthet vissza, egy egész decenniuma esik ebben a te­remben kifejtett képviselői működésére, melynek vezető gondolata napjainknak is szóló intelmül és biztatásul hangzik felénk egyik beszédéből: a vallásos szellemmel párosult hazafiságban, a ke­resztény erkölcsökben és kultúrában jelölve meg azokat az állami és társadalomfeiitartó erőket, amelyek egy nemzetet a sors csapásai­nak elviselésére s jobb jövőre való felemelke­désére képessé tehetnek. S amikor a Gondviselés beláthatatlan vég­zéséből csakhamar ránk következett csapások már ott találják a magyar Sión évezredes szirt­fokán, ahol megcsonkított egyházmegyéjének sorsában mintegy összpontositva kell külön is átélnie nemzete szerencsétlenségét: ezt a vezeíő gondolatot váltja mindennapi áldozatkész és ál­dástermő munkára, ékes szavával folyvást hir­detve, élő példájával gyakorolva a hit, re­mény és szeretet isteni erényét, ápolva a lel­kekben a szenvedő hazához való ragaszkodás tüzét, az eltiport igazság feltámadásában való bizodalmat; az erkölcsi és hitélet fejlesztésével együtt munkálva a társadalmi békét, s támo­gató kézzel karolva fel minden törekvést, mely arra van hivatva, hogy igazunkról, kulturális szinvonalunkról, a keresztény művelődés védel­mében, Vérünk és verejtékünk ontásával szer­zett élet jogunkról tegyen a világ előtt tanú­ságot. Ilyen,' a nemzet javára áldásos tevékeny­ségben eltöltött félszázados közpályát méltán illet meg a nemzet képviseletének hálás elisme­rése, melynek kifejezéséül indítványozom, hogy a nemzetgyűlés a jubiláns hercegprímás ő emi­nenciájához aranymiséje alkalmából üdvözlő iratot intézzen, s ennek átnyüjtásávál, valamint 32

Next

/
Thumbnails
Contents