Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

190 A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. évi november 13-án, csütörtökön. ugyanakkor ne legyen meg az, hogy javítani is lehessen ezen a listán, korrigálni lehessen a hibákat és mindazok választók lehessenek, akik bejutottak a választói korba, vagy tévedésből nem jutottak be a nemzetgyűlési választók névsorába? Ez teljesen igazságtalan és tulajdonképen teljesen ellenkezik a régi gyakorlattal is, amely szerint a községi választók névjegyzéke mindig külön állíttatott össze. A magam részéről annak vagyok a hive, hogy a községi választók névjegyzékének összeállítása általában teljesen uj összeírás alapján történjék.^ Minthogy azonban tudom azt, hogy hiába kívánnék uj összeírást, ehhez a szakaszhoz módosítást adok be. Módosításom az, hogy a 7. § 3. pontja töröltessék és helyébe a következő szöveg kerüljön (olvassa) : »A törvényhatósági választók névjegyzékébe felveendő az is, aki a törvényhatósági választók összeírása alkalmával igazolja, hogy a választói joghoz szükséges kellékekkel rendelkezik, habár nincs is benne a nemzetgyűlési választók névjegyzékében.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezenkivül kifogásom van ebben a szakaszban a 7. pont ellen, amely korlátozni akarja a felszólalást, a reklamálást a választójog kérdésében. Ez a 7. pont azt mondja, hogy jogosulatlan felvétel miatt bármelyik választó, kihagyás miatt azonban csak maga az érdekelt szólalhat fel. A felszólalást elutasító határozat ellen csak a felszólaló, az annak helytadó határozat ellen pedig csak a kihagyott fél élhet panasszal a közigazgatási birósághoz. Ezzel szemben az eddigi helyzet az volt, hogy ugy a jogosulatlan felvétel, mint a jogosulatlan kihagyás miatt mindenki felszólalhatott, aki bent volt a választók ideiglenes névjegyzékében. Általában nem tudom belátni ennek célját. Miért akarják korlátozni a felszólalást! Ugy látszik, nem tetszik a javaslat szerzőjének, hogy mások is foglalkoznak egyesek választójogával, nemcsak ők maguk, amikor pedig köztudomású, hogy a polgárok indolensek, nem törődnek a maguk választójogával. A gyakorlati élettel homlokegyenest ellenkező felfogás az, amely szerint jogosulatlan kihagyás miatt csak maga az érdekelt szólalhat fel. Ha tehát az illető indolens, akkor maradjon ki a névjegyzékből. Aki ezt csinálta, az örül annak, hogy a választók kevesebben lesznek, s azt kívánja, hogy mennél több ember maradjon ki. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez teljesen jogosulatlan felfogás, mert a választójog közjog, nekem tehát jogom van érdeklődni az iránt, hogy valaki miért maradt ki jogosulatlanul, és épugy jogom van érdeklődni az iránt is, hogy valaki miért lett jogosulatlanul f ölve ve. Ez volt különben az eddigi rend; ez volt még a választójogi rendelet rendje is. Nem tudom tehát belátni, mi akar ez lenni. Talán büntető expedíció azok ellen, akik annak idején a választási botrányokat felfedték és tömeges reklamációval lehetővé tették. (Rakovszky Iván belügyminister: Csinálhatják ezután is! Semmi akadálya nincs!) hogy 50.000 kihagyott ember bekerült a választók sorába. (Saly Endre: Kurzusvédelem!) Hozzáteszem, hogy ez gyakorlatilag is egészen naiv dolog, mert egyszerűen ismét csak arról van szó, hogy megnehezítik a más nevében való reklamációt, hiszen aki az illető nevében reklamál, az reklamálhat annak neve alatt is. Talán okirathamisitás lesz, ha valaki a más jogait akarja reklamálni? Ha valakinek jogokat akar szerezni, ha valakinek jogait meg akarja óvni, akkor közokirathamisitást követ el? (Rakovszky Iván belügyminister: Nem arról van szó. Legalább a tényállást ismerje a reklamáló. Csak ezt akarjuk!) Igen, ismerje a tényállást és az illetőt keressék fel. (Rakovszky Iván fcelügyminister: Ez az!) Ez ismét ellenkezik a gyakorlati élettel. Ha méltóztatott volna gyakorlatilag foglalkozni azzal a keserves munkával, hogy hogyan kell és hogyan lehet a választókat felkeresni, hogy őket jogaik megóvására serkentsük, és ha méltóztatott volna tapasztalni, hogy milyen nehéz az okmányokat összekotorászni, akkor méltóztatott volna rájönni arra, hogy a lejárás pillanatáig az okmányokat nem lehet megszerezni. (Fábián Béla: Tizenöt nap alatt!) A rendelet megadja a jogot arra, hogy az okmányokat később is lehet csatolni, s akkor nem látok gravament abban, hogy valakinek joga iránt más is érdeklődjék, mint az, aki személyesen van érdekelve. Ez ismét ellenkezik a választójog rendszerével, mert a törvényhozás a kötelező szavazás alapján áll. A javaslat privát érdeknek és privát kérdésnek minősiti, hogy valaki akar-e választó lenni, és azt mondja: ha te nem akarsz választó lenni, ám ne légy választó; ha te magad nem reklamálsz, senkinek sincs joga téged reklamálni. A kötelező szavazás mellett ellenkezőleg, tribunatus plebist kellene felállítani közköltségen, amely megreklamálja, kideriti, hogy kinek a választójoga van meg és ki az, aki mégis kihagyatott. Hiszen a kötelező szavazás eszmeköre szerint mindenkinek benn kell lennie a választók sorában, akár akar bent lenni, akár nem. Ez tehát megint teljesen ellenkezik azzal az eszmekörrel, amelyet dogmaként átvettek Bécsből és Berlinből, a kötelező szavazás gondolatával. A magam részéről tehát ehhez a ponthoz is a következő módosítást terjesztem elő (olvassa): »A 7. pont töriendő, annak helyébe a következő szöveg kerül: Jogosulatlan felvétel és kihagyás miatt bármely választó felszólalhat s a felszólalást elutasító határozat ellen panasszal élhet a közigazgatási birósághoz.« Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az a rendelkezés, amely itt foglaltatik, tisztán csak azt a célt szolgálja, hogy a már megszükitett választójog megszerzését lehetetlenné tegye. Az összeírásnak az a módja, amely ebben a szakaszban kontemplálva van, oly rendelkezéseket r tartalmaz, melyek ellenkeznek az összeírás terén követett eddigi joggyakorlattal is. Miről van itt szó ? Arról, hogy az a névjegyzék, amelyet a budapesti községi választásokhoz állítanak össze, a nemzetgyűlési választói névjegyzék alapján fog összeállittatni. A nemzetgyűlési választói névjegyzék szerint már kétévi helybenlakás kívántatik meg. Különös kelléknek megkívántatik még a fővárosban hatévi budapesti helybenlakás, vagyis a helyzet az, hogy annak a választónak, aki a budapesti községi választói névjegyzékbe be akar kerülni, minimum nyolc éve kell Budapesten laknia. De még ennél is tovább lakik itt, amint ezt már kimutatták, — erre nem akarok most részletesen kitérni. Tény az, hogy ennek a különös kelléknek igazolása azután oly körülmények között hajtatik végre, amelyek épen az eddigi budapesti névjegyzékek összeállításának tapasztalatai alapján lehetetlenné teszik azt, hogy bárki szabadon, függetlenül, könnyedén megszerezhesse választójogát. Azt mondják, — mint ahogy ennél az alkalomnál is mondották a bizottsági tárgyalások kapcsán — hogy mindenki érdeklődhetik saját választójoga iránt s azt mondják, hogy minden városi lakosról fel kell tételezni, hogy^ érdeklőkik a város ügyei iránt, ha pedig érdeklődik, akkor érdeklődjék a saját választójoga iránt is. Bocsánatot kérek, ha az állam a legelemibb közjogot