Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
A nemzetgyűlés 334. ütése 1P24. évi november hó i2-én, szerdán. 169 hány tízezer ember, akinek a kezében van, az ország nagyon tekintélyes vagyona, tuiajdonképen csekély, elenyésző adóterhet visel. (Ugy van! half elöl és a balközépen.) Épen azért mondom, nagyon fontos volna, hogy a kormány megjelölné, hogy milyen lépcsőzet szerint akarja az aranyparitásos fizetést elérni. Ha ezt megteszi a t. kormány, akkor épen ezzel veszi elejét annak, hogy a közalkalmazottak között ez az izgatott hangulat újból felülkerekedjék; mert akkor tudják a közalkalmazottak, hogy mit várhatnak, mire számithatnak és akkor ott semmiféle izgatásnak helye nem lesz, mert nem is lehet ott ingatni, ahol az alkalmazottak már valamilyen rendelkezés, vagy bármilyen törvény alapján tudják azt, hogy mit remélhetnek, mit várhatnak. Itt azonban fel akarom hívni a t. minister ur figyelmét valamire és jó is lenne, ha legalább valamilyen meg-nyugtató kijelentés történnék ebben az irányban. A közalkalmazottak között msáris el van terjedve annak a hire, hogy előbb-utóbb tényleg emelni fogja a kormány a fizetéseket, de máris beszélnek arról, hogy viszont a szorzószámot le fogja szállitani. Nagyon méltóztassanak erre vigyázni, nehogy olyan fizetésemelés következzék be, hogy az állam egyik kezével adjon, a másikkal pedig esetleg ugyanazt, ha nem is többet, elvegye. Mert ha ma a kormány tényleg — mint ahogyan az a levegőben lóg — a szorzószámot leszállítja 15.500-ra, akkor a 10%-os fizetésemelés azt jelenti, hogy a közalkalmazottak akkor, ha megkapják a 10%-os fizetésemelést, kevesebbet fognak kapni, mint amennyit ma kapnak. Hiszem tehát, hogy ezt a t. kormány sem ugy gondolja, hanem a szorzószám leszállítása mellett ugy akarja ezt a fizetésemelést — amit most a kormány, nepcoj tudhatom, hogyan akar vinni keresztül —, hogy a szorzószámnak ez a leszállitása nem lesz rovására, nem lesz hátrányára magának a fizetésemelésnek, hanem az nem fiktiv, hanem egy tényleg megfogható fizetésemelés lesz a tisztviselők részére. Az anyagi 1 kérdések között beszerzési segélyről beszéltem és arra figyelmébe ajánlottam a t. kormánynak, hogy tekintettel a drágaságra, a közelgő télre, nagyon indokolt lenne, ha a közalkalmazottak részére egy egyszersmindenkorra szóló beszerzési segélyt folyósítana. A minister ur ezt egyáltalában nem helyezte kilátásba, hanem arról szólott, hogy ha nem is tud beszerzési segélyt folyósítani, esetleg valamilyen előleget fog nyújtani a közalkalmazottak részére. (Csik József: Eladósitják őket!) Én előttem az előlegkérdés egyáltalában nem szimpatikus és egyenesen veszélyesnek tartanaim, ha a kormány most előlegekkel operálna. Mert mit jelent ma az előleg? Amikor a korona értéke lefelé ment, akkor az előlegek, a kölcsönök nagy kedvezmények voltak, (mert ha vissza is kellett fizetni 1 , akkor alacsonyabb értékű papirkoronában fizette vissza a közalkalmazott, s ez tényleg neki valamilyen kedvezményt jelentett. De most az a veszély fenyegeti a közalkalmazottat, hogy forditott helyzet fog előállani, kap előleget, egy messzebbmenő részletekben visszafizetendő előleget és megkapja a ma nem nagyon értékes papirkoronában, közben a korona értéke emelkedik, a szorzószám lejjebb száll és akkor ez a közalkalmazott kevesebb fizetéséből nehezen fogja visszafizetni az értékében megnevekedett adósságát ebben a formában. Épen azért nagyon kérem a t. kormányt, fontolja meg mégegyszer ezirányu kérésemet és ha lehetséges, ha csak egy módját is találja, teljesítse; értse meg, hogy nag v y és fontos szolgálatot tesz mert nem közalkalmazott-ügy ez,— amint jól mondotta, aki mondotta — , hanem tulajdonképen országos ügy, és amikor a közalkalmazottak szemüvegén nézem ezeket a kérdéseket, méltóztassanak! megnyugodva lenni; akkor az ország szemüvegén át is nézem, mert tudom, hogy ha a közalkalmazottak táborába megnyugvást tudok vinni, ha az állami munkások, az állami alkalmazottak közé tudom vinni azt a meggyőződést, hogy a bekövetkezendő télre a legnagyobb nélkülözésnek nem lesznek kitéve, ezzel az állam biztonságát, az állam érdekét is védem és képviselem. Szabó Géza képviselő ur interpellációjának volt egy pontja, amely eltért az én kérdéseimtől, amely nem foglaltatik az én kérdéseim között, ez a vasúti kedvezmények esetleges megvonása, vagy részleges megvonása, vagy revíziója. A minister ur volt szives kinyilatkoztatni, hogy a kormány ezt nem szándékozik tenni. Én mindjárt egy konkrét példával szolgálok. Az állami' gépgyárban a központi ig-azgató épen tegnap közölte a munkásokkal, f hogy a vasúti kedvezményeket tőlük nagyrészt meg fogják vonni, illetőleg csak nagyon jelentéktelen részben fogják a jövőben számukra biztositani. Ez arra jó, hogy e munkások között máris a legnagyobb felháborodás van, mert ez egy 50 éves szerzett jog, ami neki békében is biztosítva volt, ami- be volt kalkulálva a fizetésükbe, amit megszolgáltak évtizedeken keresztül, amit azonban most meg akarnak tőlük vonni. (Cserti József: A főhercegi lakájoknak van arcképes igazolványuk!) Ennek az az eredménye, hogy holnapra ők már munkásgyülést hívtak össze és holnap akarnak ezzel a kérdéssel foglalkozni s tiltakozni akarnak a kormánynak ezen eljárása ellen. Én nagyon örülök, ha a minister urnák ez a kijelentése tényleg helytálló és ha a közalkalmazottak minden kategóriáját egyformán érinti s ha a központi igazgatónak ez a kinyilatkoztatása, amely szerint özek a vasúti kedvezmények megvonatnak, nem igaz, hanem a munkások megkapják ezt a kedvezményt a jövőben is ugy, ahogyan eddig történt. Az anyagi kérdésekben tehát nem kaptam semmiféle megnyugtató választ és igy az interpellációnak ez a része nem mondom, hogy elutasittatott, de itt semmi megértésről vagy legalább is semmi érdemleges eredményről nem számolhatok be — nem a magam részére, hanem a közalkalmazottak részére semmit el nem könyvelhetek. Mármost, ami az ügyek jogi részét illeti, ez lényegileg főképen a szolgálati pragmatika, kérdése. A minister ur volt itt szives kinyilatkoztatni, hogy a szolgálati pragmatikát ő is törvényesen rendezni akarja és a közeljövőben a nemzetgyűlés elé hozza. (Horváth Zoltán: Régóta halljuk ezt már!) Én arra kérem a minister urat, hogy ez az igéret ne legyen csak olyan bejelentés, olyan igéret, amelyet készpénzre váltani nem leszünk képesek. (Esztergályos János: Rózsaszínű szemüveg!) Nem jelölte meg a minister ur, hogy mikor jön meg ez az idő. Én tudomi, hogy nem jön el hamarosan, nem jön el ebben az évben már, mert a Ház munkarendje máris ugy van szabályozva és annyira igénybe van yjéve, hogy, amint én ismerem a Ház munkarendjét, a közeljövőben
