Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

166 A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. nem vagyok abban a helyzetben, hogy azokat a követeléseket, amelyek egész őszintén megvallva túlzottak, teljesíthetőnek találjam. Nem vagyok először abban a helyzetben, hogy Szabó József igen t. képviselő urnák azt a kivánságát teljesítsem, hogy azt az 5000. sz. rendeletet, amely megállapítja a tisztviselők rangsorozatát és ennek alapján a fizetést, megváltoztassam. Nem akarok itt vitatkozni, de homlokegyenest más a helyzet higgye el az igen t. képviselő ur. Ön azt állítja velem szemben, hogy alig léptek elő. Én meg adatokkal fogom tudni beigazolni, hogy az utóbbi öt évben 90%-a előlépett a tisztviselőknek. (Szabó József: Akkor a 10%-kai szemben van igazságtalanság!) Teljes igazság nincs, igen t. képviselő ur, azt pedig nem hiszem, hogy valaki komolyan el tudja gondolni, hogy egyenként tegyük elbirálás tárgyává az egész tisztviselői kar helyzetét. Ez volna a legnagyobb igazságtalanság. Ennek hordereje kiszámíthatatlan volna, mert rendkivül erős megterheltetést jelentene. Ezért e tekintetben a magam részéről nem tudok semmiféle reménységet sem kelteni, hanem határozottan ki kell jelentenem, hogy ezt a rendeletet meg nem változtathatjuk. Ugyancsak nem vagyok abban a helyzetben, hogy abban a formában tegyek itt kötelező ígéretet, ahogy az igen t. képviselő úr kívánja, hogy t. i. december 1-étől kezdve programot állítson a kormány, melynek értelmében az 1925. év végére aranyparitásban fogja a fizetéseket nyújtani. A legteljesebb lelkiismeretlenség volna részemről, ha ezt Ígérném. Ezzel szemben csak egyet tudok ígérni, amit annak idején be is tudok esetleg tartani. Aza rendelet, amely szabályozta a fizetéseket, rámutatott arra, hogy ez a szabályozás az ország akkori gazdasági ós pénzügyi helyzetének felelt meg*. Ha sikerül a kiadásokat apasztani és automatikusan a, bevételek fokozódni fognak, az első kérdés lesz, amit elővesz a kormány: a tisztviselők helyzetének javítása. Ennek a programnak megindulása óta három hónap telt el, s ne méltóztassék azt kívánni, hogy meg nem fontolt Ígéretekkel tulajdonképen ok nélkül izgassuk a közvéleményt, avagy meg nem fontol ígéretekkel ezt a programot teljesen megdöntsük. A magunk részéről nem tudok mást igérni, csak azt, hogy majd, ha látni fogjuk a lehetőséget és vissza tudjuk szorítani a kiadásokat, amiket sok tekintetben vissza kell szőri tani, vagyis, ha a gazdasági élet fejlődéséve] bevételeink fokozódnak, akkor akár én leszek ezen a helyen, akár más: meg vagyok győződve róla, fel fog'juk karolni a tisztviselők érdekeit, mert fel kell, hogy karoljuk. (Esztergályos János: Eózsaszinii szemüveget kapnak a tisztviselők!) Nagyon hálás leszek az igen t. képviselő urnák, ha tud más megoldást. A harmadik probléma az volt, hogy mind a három interpelláló képviselő űr kérte azt, hogy utaljunk ki egyhavi segélyt, egyszeri beszerzési segélyt a tisztviselők részére, vagy amenynyibeii ez nem lehetséges, egyhavi előleget. Vagy költségvetéssel dolgozunk, vagy nem. Ha költségvetéssel dolgozunk, meg vannak állapitA'a a keretek, ezen túl nem mehetünk. Ilyen megoldás a rendezés kérdésében csak akkor volt lehetséges, amikor ott állt a bankóprés, amikor más eszköz nem állt rendelkezésére. Ez olyan eszköz, amelyet mindenkor igénybe lehetett venni. Akkor, amikor ilyen rendszeres költségvetés alapján állunk, ilyen megoldás lehetetlen. Épen azért ezt sem tudóin kilátásba helyezni. Ami azonban a fizetési előévi november hó 12-én, szerdán. leg kérdését illeti, a magam részéről a legjóindulatubb tárgyalásokat tettem folyamatba. Sajnos, nem sikerült még olyan megoldást találnom, amely az állani pénzügyi helyzetével és a költségvetéssel összeegyeztethető volna. Nem pedig azért, mert ebben az esetben is egy olyan jelentékeny összegről van szó, körülbeiül 10—15 millió aranykoronáról, amelyet előteremteni nem egykönnyen lehetséges. Azonban e tekintetben a tárgyalások lezárva nincsenek, és remélem, sikerül megvalósitani a tervet. Hogy egy fontosabb anyasri kérdésnél maradjak, a tisztviselők vasúti jegyére vonatkozólag kijelentem, hogy az elvonásra vonatkozó hirek helyt neim állnak. Lehetetlenség volna, hogy a mai helyzetben ezt a csekély dolgot is elvonjuk. Megnyugtatásul kijelentem, hogy ez igenis továbbra is érivényben marad. (Helyeslés.) Szabó József igen t. képviselő úr szóvátette a pragmatikát. E tekintetben én is azon az állásponton vagyok, hogy ezzel a kérdéssel fog*lalkozni kell. Csak nem tudom, hogy milyen elvek alapján foglalkozzunk vele. A magam részéről azt hiszem, hogy a pragmatikát csak a ministeri felelősség teljes érvényben tartása mellett lehet megoldani, másrészt hogy az adminisztrációt meg ne zavarja és a tisztviselők munkakörét és tejesitőképességét ne zavarja. Ebben a tekintetben folyamatba tettük a munkálatot és reméljük, hogy ezt a kérdés ide tudjuk hozni a Ház elé tárgvalás végett és ezzel a tisztviselők régi, jogos kivánságát teljesítjük. Felvetették az igen tisztelt interuelláló képviselő urak a vármegyei tisztviselők problémáját. Elsősorban ki kell jelentenem azt, hogy lehetetlen állapotnak tartom azt a státust, amely ma érvényesül a különböző tisztviselők körében. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezek a státusok nem rendes idők szüleményei, ezek annak az öt esztendőnek a szüleményei, ahol mindent be lehetett tartani, csak rendszert nem. Az államnak, de maguknak a tisztviselőknek érdekében is nagyon helyes az a gondolkodás, hogy ezt a státust rendezni kell. Lehetetlen ugy vezetni hivatalokat, hogy csak magas állású vezetők legyenek, de dolgozók nincsenek. (Helyeslés.) A vezetők mellett dolgozó egyének is kellenek. Ennek alapján legfontosabb feladatnak tartom a státuskérdésnek általános rendezését, épen ezeknek az elveknek szem előtt tartásával. Ezen rendezés kapcsán figyelemmel leszünk a vármegyei tisztviselő helyzetére is, hogy az egyenlő elbánás elve érvényesüljön. Egyet azonban máris ki kell jelentenem: az, hogy valaki mennyi ideje szolgál, nem lehet indok magasabb fizetési osztály elnyerésére. (Helyeslés.) Ehhez a képesség szükséges elsősorban. Jól tudom, hogy a vármegyénél nagyon kevés azoknak az állásoknak a száma, amelyek betölthetők és egy életet tölthet ott el valaki anélkül, hogy előre menne. (Pikler Emil: A protekció még fontosabb, mint a képesség!) A magam részéről, azt hiszem, hogy I ezeknél a státusrendezéseknél figyelembe vehető az, hogy az illető állásában magasabb évszámot töltött el és hogy az illetőben inegyannak-e azok a kvalitások, amelyek érdemessé teszik az előmenetelre. , Semmi körülmények között nem lehetséges az, hogy visszamenőleg a nyugdijasokra, stb. is kiterjesztessék ez a státusrendezés, mert ez azt i jelenti, hogy folytonosan egész tömegekre rendezni kell az előlépéseket és a státust. Egvik igen fontos kérdése volt Szabó József igen t."képviselő urnák a nyugdijasok kérdése.