Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

146 A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. Ahol a zaklatás a tűrhető és indokolható mértéken túl ment volna, ott mindig: módomban volt kellő fellépés által ennek elejét venni. (Friedlich István: Nagyon helyes!) Ami pedig* azt illeti, hogy a tisztek személyes megaláztatásban részesültek volna, erre eddigelé egyetlenegy eset sem fordult elő, amit elsősorban tisztikarunk önérzetes magaviseletének, önmérsékletének és katonai fegyelmének tulajdonitok. Meg kell mondanom azt is, hogy ebben a . résziben semmiféle kifogás nem merült fel a nálunk működő külföldi tisztek ellen. (Friedrich István: Hiszen egyénileg kedvesek! — Elnök csenget.) Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ilyen eset sem fog előfordulni, amennyiben azonban netalán véletlenül egyszer mégis előfordulhatna, akkor is teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az illető honvédtiszt rendkivüli katonai kvalitásainál fogva mindenesetre meg fogja találni a módját annak, hogy megőrizze méltóságát és fegyverének becsületét. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zsilinszky Endre: T. Nemzetgyűlés! Nem osztozom a t. honvédelmi minister ur optimizmusát az uj katonai ellenőrzés rendszerével szemben. Én nem abban látom a lényedet és a dolog könnyebbedését, hogy ezentúl a jelentések Genfbe mennek, hanem abban látom az ellenőrzés súlyosbodását, boary nem a nagy-entente rnearbizottai, hanem legalább is elsősorban és főképen a kis-entente szakértői, kutatói — már ez a kifejezés is megalázó és szégyenletes — fogiák itt az ellenőrzést teljesíteni. Nem osztom a honvédelmi minister urnák optimizmusát abban a tekintetben sem, hogy annyiban is könnyebb lesz az uj ellenőrzés, mert nem lesz folytonos. Igaz ugyan, hogy a Népszövetségnek abban a határozatában, amelyben le van fektetve ez az uj ellenőrzés, vau; arra utalás, hoígy ennek nem kell folytonosnak lennie, de megvan a lehetősége annak, hogy folytonos legyen az ellenőrzés, és megvan a lehetősége annak is, hogy bizonyos helyeken külön megbízottat, hivatalos kémet állítson a kutató bizottság és állandóan ezeken az u. n. demobilizációs területen tartsa őket. Én tehát minden tekintetben, elvileg is, konkrété is súlyosabbnak tartom a Népszövetség által inaugurált uj ellenőrzést. Súlyosabnak tartom abból a szempontból is, hogy amely kémkedés eddig nem hivatalosan történt, azt most hivatalosan szervezve, rendszerbe foglalva fogják végezni. S valósággal a Népszövetség szés-venének és gyalázatának tartom azt, hogy olyan rendszert állit fel, amely szerint kutató bizottságokat küldenek ki, hogy az a Népszövetség, amelynek a nemzetközi igazságot és méltányosságot, a nemzetközi egyenlőséget kellene képviselnie (Ugy van! Ugy van!^ a, balközéven.), kutató bizottságokat küld ki egyoldalulag az egyes amúgy is megalázott és letiport nemzetek nyakára. (Ugy van! a balközépen és a baloldalon. — Szakács Andor: önmagát alacsonyít ja le! — Kiss Menyhért: Küldjön ilyeneket Csehszlovákiába! Ott kutasson!) Mindamellett, ha nem is osztom mindenben a honvédelmi minister ur felfogását és különösen nem osztom optimizmusát azzal az uj ellenőrzési rendszerrel szemben, interpellációmra adott válaszát, minthogy abból világosan láévi november hó 12-én, szerdán. torn, hogy megvan benne az erély és az akarat arra, hogy a nemzetet és elsősorban a tisztikart minden megaláztatástól megóvja, tisztelettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) p Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a honvédelmi minister urnák válaszát Zsilinszky Endre képviselő ur interpellációjára tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani, (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik a honvédelmi minister ur válasza Batitz Gyula képviselő ur interpellációjára. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés Batitz képviselő ur a múlt hét interpellációs napján kérdést intézett hozzám Pap Gábor őrmester öngyilkosságának kérdésében. Interpellációjához fűzött beszédéből azt kell kivennem, hogy ő ennek az őrmesternek öngyilkosságát összeköttetésbe hozza egy két évvel ezelőtt történt állítólagos zablopási esettel, amelyet ő jelentett volna fel és ezért részesült volna azóta folytonosi szekatúrákban, büntetésekben stb. s végül is ez kergette őt az öngyilkosságba. (Batitz Gyula: Ugy is van! — Peidl Gyula: Erre már voltak esetek! — EőriSzabó Dezső: Láttunk ilyet máskor is!). Én teljesen végleges választ ma még csak az interpellációnak egyik részére tudok adni. T. L, ez a zabeset teljesen uj előttem, erről csak az interpellációból hallottam, erre nézve tehát végleges választ adni nemi tudok. Csak anynyit tudok mondani, hogy semmi nexus vagy vonatkozás nincs az öngyilkosság esetére nézve — amely már teljesen kivizsgálva feküdt előttem — sem az őrmester leveleiben, sem egyéb vallomásaiban ezzel a bizonyos zabügygyel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sejtettük!) A zab-ügy kivizsgálását különben elrendeltem és erről majd akkor lesz módom végleges választ adni, amikor a vizsgálat eredményét látni fogom. Az öngyilkosságra nézve jelenleg csak annyit tudok mondani, hogy megállapittatott, hogy ez az őrmester Illésházy századoshoz és Fogarassy főhadnagyhoz — akiket a képviselő ur emiitett, hogy különösen ezek üldözték — 1923 március 8-án osztatott be. 1924 március 24-én azonban egy más beosztásba helyeztetett át. Az öngyilkosság nem 1924 április 14-én történt, mint ahogyan a képviselő ur mondta, hanem 1924 július vége felé, mert július 21-én még zászlóaljkihallgatáson volt az illető egyén. Időközben, t. i. március 8-ika óta, amióta, elhelyeztetett Illésházy századából, ez az Illésházy egyetlen egyszer volt parancsnoka egy napig, mint helyettes zászlóaljparancsnok. Ha tehát Papp Gábor Illésházy százados vagy Fogarassy főhadnay üldözése fólián vált volna öngyilkossá, akkor az öngyilkosságnak minden valószinüséo" szerint nem akkor kellett volna bekövetkeznie, mikor már hónapok óta nem az ő parancsnokságuk alatt volt, hanem sokkal előbb. Nem valószinű tehát, hogy emiatt vált volna öngyilkossá. Még sokkal valószínűtlenebbé, úgyszólván kizárttá teszik azonban ezt a következő körülménvek. Ez az őrmester egyszer 1923 eleién iszákosság miatt büntetve volt, uj beosztásában, t. i. a zászlóalitörzsnél. E fenyité« után, 1924 június 13-án téliesen részegen ta láttatott, iulius 14-én pedig ismét részegen találták. Sőt június 14-én annyira részeg volt, hogy katonái

1 mentették meg egy vonat, elől, mert a sinen feküdt öntudatlanul, amikor a