Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-333
A nemzetgyűlés B3B. ülése 1924. évi november hó 11-én, kedden. 123 ez a legprimitívebb előfeltétele Magyarországon még nincs törvénybe iktatva. Méltóztassék lábunk alól a gyeként kirántani, méltóztassék az általános, titkos, egyenlő választói jogról szóló törvényt megalkotni és akkor nem lesz alkalmunk erről többet beszélni. (Barthos Andor: Nagyon sietünk a titkossal!) Nem sietnek, t. képviselő ur, mert a saját maga halálos Ítéletét az ember nem szívesen irja alá. Az állampolgároknak egész serege ellen indult itt meg a magyar nemzet megbecsülése elleni vétség címén az eljárás és ezen a címen igen sok polgártársunkat már el is ítéltek. Elképzelhető-e súlyosabb, nagyobb vétség a magyar nép, a magyar nemzet megbecsülése ellen, mint ezt a nemzetet, ezt a népet ugy állítani a világ közvéleménye elé, hogy még nem érett arra a választójogra (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon,), amelyre már megérett a bolgár nép, a szerb nép, a török nép, nem is beszélve a többi 1 európai kulturnemzetekről. (Barthos Andor: Nem akarunk még egyszer október 31-ikét! — Viczián István: Nézzék meg- a Pasics választását Szerbiában!) Mindazok a t. képviselőtársaim, akik ezeken a padokon ülnek és akiktől meg akarják tagadni a hazafiság érzését, igenis többre becsüljük a magyar népet, mint önök, mert mi azt mondjuk, hogy a magyar nép van legalább is olyan érett, mint bármely nép a világon arra, hogy lelkiismeretes meggyőződését követhesse akkor, amikor az urnák elé lép. Azt mondja Szabó Géza t. képviselőtársam, hogy mi taktikázunk ezzel a kérdéssel. Hát persze, hogy taktikázunk és addig akarunk taktikázni, amig rákényszeritjük a kormányt arra, hogy a nemzet testét égető ezt a problémát végre megoldja. Nincs értelme annak, hogy ezt tagadjuk, hiszen az egész politika taktikából áll és nekünk kötelességünk és a magyar nép által előirt taktikánk, hogy ha kell ólet-halálharcot vívjunk az általános, egyenlő és titkos választójogért. Végrevalahára oda jutottunk, hogy a polgári társadalom' nemzetgyűlési képviselői is velünk együtt követelik az általános titkos választójogot. Hiszen a magyarországi munkásmozgalomnak épen az volt a multiban legnagyobb tragikuma, hogy minden szellemi és erkölcsi energiáját az általános, egyenlő, titkos választójogért való harcra fecsérelte, mely harcban a munkások ezreit gázolta porba a rendőrlovak patája csak azért, mert éltették az uccákon az általános, egyenlő, titkos választójogot. Ez nem munkáskövetelmény volt, mert Németországban is a porosz junker Bismarck csinálta meg az általános, egyenlő és titkos választójogot és a többi európai államokban is polgári kormányok, sőt arisztokrata kormányok csinálták meg, Angliában az a konzervatív párt, amely konzervatív párt nyert most nagy többséget épen az önök által anynyira lenézett általános választójog alapján. Tényleg ne mókázzunk e körül a kérdés körül (Felkiáltások a jobboldalon: Igaza van!), ne taktikázzunk, hanem csináljtik meg komolyan. Különösen t. kisgazda-képviselőtársaimhoz fordulok (Barthos Andor: Hagyjon azoknak békét!), azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik Nagyatádi szellemi és erkölcsi örökébe akarnak lépni és követni akarják azt, amit ő egy emberéleten át követelt. Hát én ugy tudom, hogy a régi Nagyatádi-programban benne volt az általános, egyenlő és titkos választójog fundamentális követelése is. (Bogya János: Majd ha konszolidálódnak a viszonyok, akkor lehet szó róla!) Leszögezem itt azt a tényt, hogy Könyves Lajos t. képviselőtársam kinyilatkoztatta, hogy ő és hívei a titkos választójogot akarják. De ezt nemcsak akarni kell, hanem azért komolyan is keli harcolni, úgyhogy abban a pillanatban* amikor azt látják, hogy a kormány, amelyet támogatnak, nem akarja megcsinálni, faképnél hagyják és ellenzékbe mennek. (Barthos Andor: Nem ugranak ezek! Nem lehet ezeket ugratni! — Farkas István: Nincs olyan kormány, amelyet ők nem támogatnak! — Szijj Bálint: Ön is arra törekszik, hogy kormánypárti lehessen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pikler Emil: Mi ezt a kérdést erről az oldalról állandóan napirenden fogjuk tartani és mindaddig követelni fogjuk annak napirendre tűzését, amig napirendre nem tűzik. Csatlakozom mindenben Eőri-Szabó Dezső képviselő ur indítványához. Elnök: Ki a következő felszólalói Bodó János jegyző: Tankovics János! Tankovics János: T. Nemzetgyűlés! (Kabók Lajos: Tudjuk, mit akar mondani!) Végtelenül örülök, hogy a képviselő uç olyan bölcs próféta, hogy már előre tudja, mit akarok mondani. Eöri-Szabó képviselő ur felszólalására csak annyit válaszolok, hogy nem lett volna-e férfiasabb, ha a képviselő ur akkor mondotta volna el azokat, amiket most elmondott, amikor még közöttünk ült (Eőri-Szabó Dezső: Onnan követeltem már akkor, amikor önök között voltam! Onnan követeltem első beszédemben! Nagyon rossz a memóriája a képviselő urnák.) Nekem van bátorságom ezekből a padokból is elmondani azt, hogy én igenis, a titkosságnak vagyok a hive, de nem annak az általános választójogak, amely ezt az országot tönkreteszi. (Farkas István: Hol volt az az általános?) Enynyit erről. A t. képviselő ur többesszámban beszél, én a magam nevében beszélek. Hinni akarom, hogy ennek a nemzetgyűlésnek megvan a nemzet iránt legjobb akarata, hogy boldoguljon, hogy bekerüljön az alkotmány sáncaiba, de nem a rombolás sáncaiba. (Farkas István: Anglia le van rombolva!) Önök nagyon jól tudják, hogy mit romboltak azok az emberek, akik nem építeni akartak akkor, amikor önök beengedték őket az alkotmány sáncaiba, hanem csak rombolni. Én a legnagyobb jóakarattal vagyok ezek iránt az emberek iránt is, de nem olyan akarattal, hogy fegyvert adjak a kezébe annak, aki nem tud vele bánni. (Pikler Emil: Szegény magyar nép! — Zaj a szélsöbaloldalon") Az a magyar nép tudja, mit kell neki tennie és önök nem a magyar népnek akarnak fegyvert adni a kezébe. (Zaj a bal- és szélsőhaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ha nem méltóztatnak csendben maradni, kénytelen leszek a képviselő urakat név szerint figyelmeztetni. Tankovics János: Azt hiszem, azok, akik az alatt a pár év alatt, amióta a nemzetgyűlés tagja vagyok, megismertek, nagyon jól tudják rólam, hogy nem szoktam senkit sem bántani, alkotmányos, jogtisztelő ember voltam teljes életemben és az is maradok. De az igen t. képviselő urak állapítsák meg maguk, hogy használt-e saját maguknak, használt-e ennek a nemzetnek és dicsőségére válik-e ennek t az országnak, hogy ezeket a borzasztóan szélsőséges elveket, borzasztóan szélsőséges és minősíthetetlen szavakat behozták a nemzetgyűlésbe. (Taps a jobboldalon. — Kabók Lajos: A választójogról beszéljen! — Renczes János:
