Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

Z4. nemzetgyűlés 333. ülése 1924. évi november hó 11-én, kedden. 105 székesfővárosában valaki törvényhatósági választójogot gyakorolhasson.'A Keresztény Községi Párt részéről sem tartom jó taktikának —, máskülönben nem lebet a dologhoz közöm — hogy itt a tizéves dorn i cil iummíal tulajdonképen ugy szerepeljen, mint amely a legreakciósabb intézkedést akarja ebben a fővárosi törvényjavaslatban. Nagyon tévedni méltóztatnak azért, mert ez a sújtó rendelkezés nemcsak a társadalomnak egy-egy rétegét, hanem a főváros lakosságát általában érinti. Ennek mindenütt, a társadalom minden rétegénél meglesz a maga jogfosztottja, igy meg lesz maguknál a keresztény tömegeknél is. Hozzá még nemi, is értem ezt taktikai szempontból sem, mert a bekövetkező törvényhatósági választásoknál ellenszenvet és elkeseredést semmi jobban nem válthat ki. mint az, mikor az embereknek egy tömegét vagy a hozzátartozóknak valamelyikét voltaképen ok nélkül ilyen jogfosztásban részesitik. Ez a domicilium tehát igaztalan, nem demokratikus, retrográd a múlttal szemben, nem, állja meg, mint mondottam, elméleti szempontból sem a kritikát. Voltaképen a kispogári társadalom ellen van beállítva ide., elsősorban Budapest székesfővárosnál a munkásság ellen, tulajdonképen a gyengébb rétegek ellen, mert hiszen ezek a gyengébb rétegek a kereseti viszonyok miatt időközönként kénytelenek lakóhelyeiket feltétlenül megváltoztatni. Ennélfogva á magam részéről elfogadom azt az álláspontot, amely szerint tulajdönképeii helybenlakás az aktiy választójog gyakorlásához nem' szükséges. A helyzetismeret voltaképen a passzív választói josmál jöhet előtérbe. Amikor tehát a közületbe beküldünk valakit, hogy ott a polgárokat képviselje, akkor feltételezhetjük és elvárhatjuk azt, hogy a közületnek eme tagja a helyzettel ismerős legyen, amit bizonyos hosszabb idejű helybenlakás tényleg biztosítha is számára. Azonban természetesen nekünk minden ilyen irányú törekvésünk megdől a többségi párt álláspontján. Ezek után tehát nekem számolnom kell 1, höírv minket itt rövid idő múlva ebben a kérdésben le fognak szavazni és talán a belügyminister urnák az az álláspontja jut érvényre, amelyik a javaslatban is le van fektetve, hogy t. i. hatévi helybenlakás szükséges. Erre az esetre bátorkodom egy módosítást, illetve egy pótlást, javasolni a szakaszhoz. Ez a pótlás a következő volna: amennyiben a 2, .4 első bekezdését a nemzetgyűlés helybenlakással fogadná el, javasolom e bekezdésnek a következő mondattal való pótlását: „Törvényhatósági választójoga van annak az országgvülési (nemzetgyűlési) választójoggal biró székesfővárosi lakosnak is, ki igazolja, hogy az összeírás évét megelőző tíz éven belül bár megszakításokkal, hat éve lakott a székesfővárosban". Ennek a módosításomnak magyarázata az, hogy a rendkívüli eseménvek, kezdve a világháborútól, amelyeken keresztül mentünk, a kisembereket, de különösen a középosztály tagjait arra kénvsze/ntettók, hogy lakásukat megváltoztassák. Különösen a katonai szolgálat volt az, amely miatt bizonyos időre el kellett költözni Buda; pestről, azután vissza kellett költözni. Voltakénen tehát ezek a háború miatt változtattak lakást. Az én nézetem az, hogy ezt a lakásváltoztatás nem kell olyannak teknteni, amely tulajdonképen a domicilium folyamatosságát megszakította s ebben a tekintetben, mint kivételes intézkedést, meg kell azt hagyni számukra, hogy amennyiben az utolsó tiz éven belül, habár megszakítással is, hat évig laktak Budapest székesfővárosban, ha ezt bizonyítják, választójoggal bírjanak. Ezt a javaslatomat felvetettem a közigazgatási bizottságban is, ahol a belügyminister ur azzal szavaztatott le, hogy javaslatom rendkívül nehézkes, sok terhet ró az igazoló választmányra. A belügyminister ur másik indoka pedig az volt, hogy tulajdönképen kevés számú emberről van szó. Először is nem ró sok terhet az igazoló választmányra, mert ez csak eshetőség arra az esetre, ha valaki kéri. hogy ezt a helyzetét tekintetbe vegyék. 'Tulajdonképen ugyanis a félnek kell azt kérni és a félnek kell a bizonyítékokat produkálni. Már pedig a belügyminister ur ellentétben is van önmagával, ha azt mondja, hogy ez csekély szám — ámbár én tagadom, mert nem csekély szám, a fővárosi lakosok között most már nem' csekély számban vannak ilyenek, akik ebben a helyzetben vannak —, mert ha csekély számai volnának, akkor nem adnának dolgot az igazoló választmánynak, tehát mindenképen be lehet a törvénybe állítani ezt a méltányos paragrafust. Elnök: Szólásra következik! TT^bplt F,f?e iegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Senki szólásra feljegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólani'? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kíván nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy mindannak ellenére, hogy részletes vitában vagyunk, ennél a paragrafusnál kissé hosszabb időre vegyem igénybe a t. Nemzetgyűlés figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt azért, mert az én igénytelen nézetem szerint az egész javaslatnak ez a legfontosabb szakasza, mert hiszen ebben a szakaszban tükröződik vissza a törvényjavaslat tulaj do nképeni feladata. Már az általános vita folyamán voltam bátor megjegyezni, hogy ez a javaslat, amelyről most tárgyalunk, nem fővárosi reform, nem közigazgatási reform, ez egyszerűen egy székesfővárosi választójogi törvényjavaslat, amely a székesfővárosi autonómia választásának formalitásait és az ezeknél a választásoknál érvényesülő anyagi választójogot állapítja meg. Most ebben a szakaszban állapítjuk meg az autonóm választójogot. Tévednek azonban a vitának azok az igen t. szónokai, akik azt állítják, hogy ez a szakasz mindazonáltal, hogy törvénynek készült, egy rendeletre támaszkodik és egy rendeletben foglalt választójogot kodifikál törvényileg. Már az általános vita folyamán rámutattam arra. hogy ez a szakasz nem a jelenleg érvényben levő jogokat akarja landósitani és — hogy ugy fejezzem ki magamat — petrifikálni; ez a javaslat nemcsak a jelenleg érvényben levő választójogról beszél, ez a javaslat a mindenkori választójogra alapítja a maga intézkedéseit, ez a javaslat a maga intézkedéseivel alkalmazkodik a mindenkori választói joghoz. Világos és természetes tehát, hogy a mindenkori választói jog alapjának szabályszerű körülmények közé kell jutnia. Ez a törvényjavaslat is akkor, amikor alapkellékként a képviselőig választói jog kellékeit állapítja meg, a törvényen alapuló mindenkori választói joghoz alkalmazkodik és csak a jelenlegi átmeneti helyzetben felel meg a tények-