Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

98 A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. mány kegyét, hogy valami eszébe jut s hoz egy választójogi törvényt. Bocsánatot kérek, ilyen szervilis nemzetgyűlés nem érdemli meg, hogy együtt üljön, kár rá az ország pénze, haszontalan pénzkidobás. (Nagy zaj.) Ezt a nemzetgyűlést fel kell oszlatni, nincs rá szükség, mert a népért egy jottányit sem tett. Ez a nemzetgyűlés csak a nép elnyomására alkalmas, másra nem. (Zaj jobb felől. — Kuna P. András: Láttuk, hogy 18-ban mit csináltak! — Györki Imre: Behozták a szesztilalmat!) Aki komolyan veszi a dolgokat, annak csak egyetlen álláspontja lehet, az, hogy meg kell alkotni az általános, titkos — hangsúlyozom: titkos — választójogot, hogy ne lehessen terrorral, erőszakkal választatni, s azután fel kell oszlatni a nemzetgyűlést. Más megoldás nincs. Ezért helyeslem Szilágyi képviselőtársam javaslatát az elnök napirendi inditványával szemben. Nem áll meg az a szempont sem, amelyet Rubinek t. képviselőtársam felhozott, hogy a fontos fővárosi választójogi törvényjavaslat tárgyalásától elvesszük az időt. Bocsánatot kérek, nem vesszük el; tárgyaljuk szombaton és hétfőn a választójogra vonatkozó ^ indítványokat, ütasitsa akkor a nemzetgyűlés a kormányt, hogy csinálja meg sürgősen a választójogi törvényt, azután beszélhetünk a Ház feloszlatásáról. A fővárosi törvényjavaslat tárgyalásának időtartama ezzel egyáltalában nem tolódik el, hiszen amúgy is keddre van a legközelebbi ülés tervezve. Mi tehát nem veszünk el a fővárosi törvényjavaslat tárgyalására szánt időből semmit, hanem azokat a szabad napokat használjuk fel a választójogra vonatkozó indítványok tárgyalására, melyek rendelkezésünkre állanak. Kérem a t. Nemzetgjmlést, fogadja el Szilágyi t. képviselőtársam javaslatát. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Dini eh Ödön! Dinich Ödön: T. Nemzetgyűlés! Aki figyelemmel kiséri az utóbbi napokban a napirendi javaslatok feletti vitákat, az nagyon könnyen megfigyelheti, hogy az ellenzéki oldalról felszólaló képviselő urak... (Pikler Emil: Nem rég még ön is ellenzéki volt!) Ahhoz önnek kevés köze van. (Kuna P. András: Semmi köze hozzá!) ... mondom, az ellenzéki oldalról felszólaló képviselő urak csaknem kivétel nélkül mást és mást inditványoznak. (Esztergályos János: Dolgozni akarunk!) T. uraim, ha dolgozni akarnak, akkor ne veszekedjenek. A kettő össze nem egyeztethető. Épen azért, mert a dologhoz nem veszekedésre van szükség, hanem bizonyos rendszer kell, az elnök ur napirendi javaslatát fogadom el. (Peyer Károly: Egészen jól beszél!) Magához nem fogok járni tanulni. (Peyer Károly: Röviden és jól!) Ön pedig hosszan és velőtlenül! Elnök: Következik a határozathozatal. Az elnök napirendi

1 javaslatával szemben^ áll Szilágvi képviselő ur javaslata. A kérdést tehát akként fogom feltenni, méltóztatnak-e elfogadni az elnöki napirendi javaslatot, szemben Szilágyi képviselő ur javaslatával. Kérdem tehát, méltóztatnak-e elfogadni az elnöki napirendi javaslatot, szemben Szilágyi Lajos képviselő ur javaslatával, igen vagy nem. (Iff

en! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnök napirendi javaslatát fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az elnök napirendi javaslatát fogadta el, (Pikler Emil; Az ország kisebbsége! — Farkas István: Itt többség, de az országban, nem. — Zaj.) Csendet kérek. Esztergályos János képviselő ur beszéde folyamán a községi párt képviselőtag'jai felé fordulva a következő kijelentést tette: „A politikai tisztesség utolsó rongyaim ülve igyekeznek hatalmukat megtartani". Ez a kijelentés mindenesetre sértő, kénytelen vagyok tehát a képviselő urat rendreutasitani. Szilágyi Lajos képviselő ur beszéde folyamán, szintén a többségi párt felé fordulva, a következőket mondta : „A kisgazda képviselők megcsalták választóikat!" Ez a kijelentés semmi körülmények között sem minősíthető parlamentárisnak s ezért a képviselő urat, mint sértőt, kénytelen vagyok rendreutasitani. Nagy Ernő képviselő ur a házszabályok 215. §-a értelmében személyes kérdésben kivan szólni. A szó a képviselő urat megilleti. Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Szuhányi Ferenc képviselő ur azt kiáltotta felém, hogy micsoda kifogásom van az ő választása ellen. Leszek bátor röviden megmondani. Tomory, volt nemzetgyűlési képviselő, a képviselő ur ellenjelöltje Csengerre, a választási székhelyre népgyűlést hirdetett és arra engem is meghivott. Amikori ott megjelentünk (Zaj a jobboldalon.), a főszolgabíró hozzám jött két csendőrrel és felszólított, hogy azonnal hagyjam el Csengert. Ez ellen tiltakoztam és azt mondtam: kérem, én Csonka-beregvármegyei születésű vagyok, itt élt 5—600 esztendőtől fogva minden ősöm, ott voltam főszolgabíró és alispánhelyettes, a főszolgabíró, alispán és főispán ismer Szatmárott és tudja, ki vagyok, miért kell hát nekem Csengert elhagynom. A csendőrök felszólítottak, hogy ne beszéljek sokat, de rögtön menjek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Énre azt mondtam az egész nép előtt, hogy legalább engedjék meg, hogy megebédeljek, de a csendőrőrmester azt mondta, hogy az urnák még azt sem engedjük meg, hogy megebédeljen, hanem szedje rögtön a sátorfáját és takarodjék kifelé. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ekkor ők maguk kocsit fogadtak, kivittek Csengerből és Porcsalmáig kisértek. Ez a kifogásom az ön választása ellen. A másik dolog pedig, amelyet fel akarok említeni, az, hogy Vásárosnaményben a választások alatt meg akartak gyilkolni és csak Isten jóvoltából és csak azért menekülhettem meg, mert — mint már az előbb jeleztem —-, őseim 4—500 esztendőtől fogva beregmegyei lakosok voltak és a hetvenhetedik dédapám is ott nyugszik. Nővéremnél tartózkodtam, amikor egyszer csak megjelenik egy csendőr és felmutat egy főszolgabirói végzést, mely kifutásit engem Beregmegyéből. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon természetesen kérdeztem, hogy mi jogon teszik ezt. A végzést Péchy Szabolcs főszolgabíró hozta. Először letartóztattak, azután kiutasitottak. (Szuhányi Ferenc: Ez Beregben történt!) Ezi már másik! dolog. Mikor be voltam csukva, egy csendőrőrméster azt mondta nekem: Uram, az éjszaka meg akarják gyilkolni. Ezt egy csendőr mondta. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister volt az ellenfelem, aki ott lakott Naményben és megint magyar uri gavallériára vall, hogy ellenfelét engedte ártatlanul lecsukatni'. A csendőrőrmester figyelmezte tett, hogy: „az urat az éjszaka meg akarják öletni..." (Rakovszky Iván belügyminister: Derék csendőr őrmester!) „...ki fogják kisérni a városból, ügy 1 óra tájban. Ha a Tisza felé fogják vinni, akkor csapja le magát a földre és ordítson. Különben Namény-