Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

76 A nemzetgyűlés 315. ütése 192i. oldalon.) és békés, demokratikus külpolitikával ugy Nyugat-Európa államainak, valamint a szomszédos nemzeteknek őszinte barátságát megnyerni, hogy ilyen alapon a békés megegyezés és a kölcsönös engedmények legerősebb és legtermészetesebb bázisán a trianoni szerződésben foglalt sérelmeink orvolását megkísérelhessük ! Hajlandó-e a detronizációs törvényt, annak nemcsak szavai, hanem szelleme értelmében is becsületesen megtartani és megtartatni és királyi családot el nem ismerni ! (Mozgás.) Ha mindezeket megvalósítani nem akarja, mikor teszi meg a magyar nemzetnek azt az elvárható szolgálatot, hogy Magyarország demokratikus kiépítésének (Zaj a jobb- és baloldalon.) és az összes demokratikus nemzetekkel való előnyös megegyezésének útjából eltávozik ? (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a balés szélsőbaloldalon. Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! — Peidl 'Gyula: Halljuk a genfi programmât! — Propper Sándor: Jön az amnesztia! — Zaj.) Azt hiszem, a t. képviselő ur által előadottak és a beszéde végén előadott interpelláció fényes bizonyítéka annak, hogy miképen lehet az interpelláció jogával visszaélni. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Aha! Aha! Taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Ez a yenfi demokrácia! — Folytonos nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Szájkosár! Genfi demokrácia! Szájkosár — demokrácia! — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Én csak akkor fogok beszélni, ha csend lesz. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a, baloldalon.) Mert ugy veszem észre, hogy az utóbbi időben lábrakapott az a szokás, hogy mikor erről a padról az igazságot akarjuk megmondani, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) akkor a torkunkba akarják fojtani a szót. (Zaj. — Kúpért Rezső : A csűrés-csavarás ellen !) Akármilyen kellemetlen, de kénytelen vagyok az igazat megmondani, és csak akkor fogok beszélni, ha ezt tehetem ugy, hogy nemcsak a képviselő és a gyorsírók is meghallják, hanem az kifelé is elhangozhatok. (Peidl Gyula : Halljuk a genfi programmot. — Propper Sándor: Halljuk a demokráciát! — Zaj! Hall juh! Halljuk!) Az interpelláció joga azért adatott meg az egyes képviselőknek (Mozgás a szélsőbaloldalon.), hogy a kormányzatot egyes konkrét kormányzati tények felhasználásával, azoknak kritikájával ellenőrizzék. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Hát miről van szó í Nem erről ?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István ministerelnök: ... de az nem arra való, (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Létay Ernő : Abszolút tévedés, ministerelnök ur) hogy egy nap a másik után, mindennap az egész kormányzati politikát felölelő viták provokáltassanak itt a házban és a kormányzat s a nemzetgyűlés elvonassék attól a lehetőségtől, hogy kötelességszerüleg azokkal az ügyekkel íoglalkozhassék, amelyek napirenden vannak. — (Hosszantartó nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) Elnök: Csendet kérek a Ház mindkét oldalán. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Gr. Bethlen István ministerelnök: De miután már megtörténi, kénytelen vagyok a t. évi október hó 8-én, szerdán. képviselő ur fejtegetéseivel szemben a magam álláspontját precizirozni. (Farkas István: Halljuk a genfi demokráciát ! ) Szerencsére a t. képviselő ur ezt a feladatot igen kellemessé és könnyűvé tette számomra. Elkalandozott a. beszédében odáig, hogy én a szovjet -mentalitással kokettirozok és direkt odáig ment, hogy a magyar kormány a szovjettel nem tudom, milyen titkos megegyezéseket köt, s hogy a. jelenlegi kormány egész belpolitikája a szovjet irányzat valamiféle szülötte. (Felkiáltások jobbfelöl: Hallatlan!) Rámutatott arra, hogy annak idején a Károlyi-kormánnyal szemben a szovjet megalakulása tette lehetetlenné a demokrácia kifejlődését Magyarországon. (Ugy van ! Ugy van ! a, szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Lehet, hogy az itteni kommunizmus kialakulása tette lehetetlenné a de mokrácia további kifejlődését, de közutálttá a demokráciának azt a fajtáját, amelyet a t. képviselő ur ebben a nemzetgyűlésben is és a múltban is képviselt, az a kormány tette. amelynek a t. képviselő ur tagja volt. (Igaz ! Ugy van ! Élénk taps a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Meg fogom magyarázni szavaimat. (Hosszantartó nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a Ház minden oldalán. (Pikier Emil: Éljen nagyatádi Szabó István, azért is!) Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Farkas István: Demagógoskodik, mint Genfben! — Nagy zaj jobbfelől. — Hegymegi-Kiss Pál: Kire mondta, hogy csirkefogó! — Bessenyey Zénó: Nem rád mondta! Azt mondta, hogy nem lehet egy niinisterről ugy beszélni, mint egy csirkefogóról! — Pikier Emil: A miniszter nem különb, mint mi, egyformák vagyunk! — Fekete Lajos: Az a baj, hogy nem ismernek különbséget! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek képviseli) urak. Ha a képviselő urak nem lesznek hajlandók az elnöki 'intelmeikre figyelemmel lenni, kénytelen leszek a házszabályok szigorát alkalmazni. Ez a figyelmeztetés a jobb- és baloldalnak egj^aránt szól. (Propper Sándor: Halljuk a genfi demokráciát! — Bogya János: Megegyezik: a demokráciával a kisebbségi terror? — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bohóc! — Propper Sándor: Talán itt almiondok vannak többségben! — Nagy zaj.) Csendet kérek képviselő urak. Gr. Bethlen István ministerelnök.* Meg fogom magyarázni szavaimat azért, hogy a t. képviselő urnák semmi kételye se legyen abban a tekintetben, hogy szavaimat mire értettem. T. Nemzetgyűlés! Mit látott a nemzet akkor, amikor a Károlyi korímány uralmon volt és demokráciát hirdetett, amikor azt hitte a nemzet, vagy legalább a nemzetnek egy tekintélyes része, amely félre volt vezetve, hogy'az a kormány hivatott arra, hogy az igazi demokráciát megvalósitsa. Látott egy szűk kis társaságot, amely kis társaság a nemzet szerencsétlenségét felhasználta arra, hogy saját magát politikai hatalomhoz juttassa, s hogy evvel a politikai hatalommal visszaélve azokat a jelszavakat, amelyeket zászlajára irt, sárba tiporja, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) vagy hogy azokat a közszabadságokat, amelyekkel előzetesen televette a száját, sárba tiporja és mindazt üldözze ebben az országban, ami valóban összefügg az igazi de-