Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

A nemzetgyűlés 327. ülése 1924. ségnél. vidéken pedig- a közigazgatási hatósá­goknál jelentkezzenek. (Peyer Károly: A szom­széd faluban!) Ezt a rendőri jelentkezést, bár abban a formájában sem helyeselném, de mégis meg tudnám érteni, ha az országnak olyan la­kosaira szorítkoznék, akik munkakerülők, akik dolgozni nem akarnak, akik családjukat nem tudják vagy nem akarják becsületesen eltar­tani. Megérteném, ha az államhatalom ezeket figyeltetné és mintegy preventív intézkedésül őket rendőri jelentkezésre kötelezné. Itt azon­ban ezrével vannak munkában levő, becsülete­sen dolgozó emberek, fizikai és szellemi mun­kások, gyári munkások és hivatalnokok, akik­nek egyenesen emberi méltóságukba ütközik, hogy itt Budapesten a toloncházba, vidéken pe­dig a szolgabíró ságra el kell menniök, sokszor három községen keresztül, a negyedik községbe is, hogy ott jelentkezzenek. Elveszítenek vidé­ken egy egész napot, Pesten pedig legalább egy fél munkanapot s ez súlyosan károsítja őket exiszteneiális érdekeikben. Nem tudom megér­teni, hogy amikor az úgynevezett szanálás alap­ján ma rettenetes gazdasági válságot élünk át, amikor a munkanélküliség szinte automatiku­san napról-napra fokozódik, ugyanakkor azokat az embereket, akik dolgoznak, akik munkában vannak, miért kényszeritik arra, hogy keser­ves kis keresetüknek egy részét azért áldozzák fel, hogy ott a toloncházi tisztviselő vagy a falu kisbirája beirja az ivükbe, hogy ma jelentkez­tek. Nem tudom, mi az igen tisztelt belügy­minister urnák vagy az egész kormánynak az elgondolása erről a kérdésről. Az állami és tár­sadalmi rend megvédése nem lehet ennek a célja, mert ha én az állami és társadalmi ren­det fel akarom forgatni és szövetkezni akarok erre a célra másokkal, akik épen ugy gondol­koznak, mint én, akkor reggel bemegyek a to­loncházba és jelentkezem ott, éjjel pedig elkez­dem felforgatni az állami és társadalmi ren­det. Ez nem prevenció. Mert miből áll ez a rendőri jelentkezés? Abból áll, hogy köteles fél napot mulasztani munkájában s be kell mennie a toloncházba, ahol azután beirják, hogy jelent­kezett. Nem találok erre más kifejezést — ez nem parlamentáris ugyan — mint azt, hogy közönséges komisz stiklinek kell minősiteni ezt a kormány részéről. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ilyen sértő kifejezéseket ne méltóztassék használni! Pikler Emil: Rendőri jelentkezésre kénysze­rítenek dolgos, munkás embereket, akiknek egyetlen bűnük az, hogy más a politikai felfo­gásuk, mint a hatalmon lévő kormánynak. Is­merek két esetet is, ahol azért, mert valakiről kitűnt, hogy köztársasági érzelmű, kell az ille­tőnek két év óta hetenként egyszer a toloncház­ban jelentkeznie. Nagyon furcsa dolog az, hogy amikor Magyarországon a Curia másodelnöke lehet köztársasági érzelmű — hiszen felesküdött a köztársaságra és én nemi is tételezhetem fel, hogy hamis esküt tett le — és őt nem kötelezik rendőri jelentkezésre, akkor annak a szimpla irni-olvasni alig tudó munkásembernek csak azért, mert azt mondja, hogy a demokráciának leginkább megfelelő államformát a köztársa­ságban látja, kell kivándorolnia hetenként egyszer a toloncházba. Azt nekem senki ember­fia meg nem magyarázhatja, hogy ez rendjén van. Nem tudom, hogy a ministerelnök ur, amikor kint járt Genfben, elmondotta-e ott (Dénes István: Ott ő m. kir. köztársasági mi­niszterelnök volt!), hogy Magyarországon, ha valaki akár az államforma vagy a fennálló po­évi október hó 29-én, szerdán. 455 litikai viszonyok kérdésében más véleményen van, mint a kormány, ezért neki hetenként egy­szer ki kell sétálnia valahova és ott jelentkeznie kell. Csak egy-két konkrét esetet akarok elmon­dani arra vonatkozólag, hogy milyen emberek­ről van szó, hogy kik azok, akik az állami és társadalmi rendet veszélyeztetik. Itt van pl. egy rokkant ember, aki a háborúban a jobb karját elvesztette (Lendvai István: Bethlen is elvesztette a jobbkezét ! — Peyer Károly: Az csak balfelé tud mutatni, mint a honvédelmi minister !) és a ballábának bokán aluli részét. Meg tudom érteni, hogy amikor rokkantán ér­, kezett haza a frontról az összeomlás után és azt látja, hogy amig ő vérzett a háborúban a hazáért, addig idehaza egy csomó ember va­gyont szerzett és meggazdagodott, nagyon jól élt, mialatt ő papirbakanesokban fázott és tönkretette a hazáért a testi épségét, akkor nem a leghizelgőbb módon nyilatkozott az itt látottakról. Ezért persze mint veszedelmes kommunistát internálták. Másfél évi interná­lás után kiengedték ugyan az internáló tábor­ból, arra kötelezték azonban, hogy hetenként kétszer jelentkezzék itt a toloncházban. Mon­dom, ennek az embernek hiányzik a jobbkarja és ballábának alsó része, tehát abszolúte nyomorék ember. Ilyen nyomorék embertől féltik a haza nyugalmát, az állami és társa­dalmi rendet 1 Ennek a szerencsétlen ember­nek azelőtt hetenként kétszer, most pedig egy­szer M kell vánszorogni a toloncházba jelent­kezés céljából. Az én közbenjárásom folytán ugyanis a belügy minister ur kegyes volt a je­lentkezést hetenként egyszeri jelentkezésre re­dukálni. De egészen eltekintve ennek a jelentkezés­nek teljesen erkölcstelen voltától, ennek még gyakorlati eredménye sem lehet, mert hiszen még mint preventiva sem alkalmas, mert ha az ilető hetenként egyszer jelentkezik, a leg­közelebbi jelentkezési napig marad neki hét­nyolc napja, amelj" alatt felforgathatja huszon­ötször is az állami és társadalmi rendet, ha akarja, vagy módja van reá. Ennek semmi ér­telme nincsen. (Zaj.) Én ugy látom, hogy en­nek csak az az értelme lehet, hogy «így csomó emhernek exisztenciája legyen, hogy szinfku­rak legyenek, hogy rendőri jelentkezés tinién egy csomó ember el legyen helyezve, (Kabók Lajos: És hogy a békés polgárokat zaklassák!) és hogy a Da,mokles-kard örökké ott lógjon az álampolgárok feje felett, hogy akármilyen kis közigazgatási gyakornokocskának, vagy akár­melyik rendőrdíjnoknak módjában legyen a neki nem tetsző embereket egyszerűen rendőri jelentkezésre kötelezni. Ez a rendőri jelentkezés szégyenfoltja en­nek az országnak. (Vanczák János: Zalaeger­szeggel együtt!) Tény az, hogy Zalaegerszeg körül némi enyhülés van, és hogy ott már nem sokan vannak a politikai foglyok. Ezt nem di­cséretképen mondom, mert elég szégyen és gyalázat az, hogy csak ilyen későn tértek rá erre. De ez nem is megoldás, mert hiszen mind­addig, amig a zalaegerszegi internálótábor fennáll, a szégyen csak szégyen marad. A rend­őri jelentkezések teljes megszüntetése azonban épen olyan nagyon időszerű, különösen azért, mert ha a ministerelnök ur Genfben a demokrá­ciát hirdeti és súlyt helyez arra, hogy szavait komolyan vegyék, akkor ne csak Genfben, ha­nem idebenn is mutassa meg egy gesztussal, hogy tényleg hive a demokráciának, vagy

Next

/
Thumbnails
Contents