Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

A nemzetgyűlés 327. ülése 1924. ilyesülhetünk a magunk számarányához mérten. De mi történt? A Keresztény Községi Pártnak első ténykedése az volt, hogy bennünket a bizottsági tárgyalásokból kizárt, azokból a bizottsági tárgyalásokból, ahol kialakultak azok a javaslatok, amelyek később a főváros közgyűlése elé kerültek, hogy általános megvitatás után határozati erőre emelkedjenek. És érdekes, méltóztassék megengedni, hogy itt rámutassak arra az első kisérletre, amelyet az ellenzéki pártok tettek, s amellyel szemben a legmerevebb tagadás álláspontjára méltóztattak helyezkedni, amelynek eredményeképen bennünket a bizottságokból kizártak. Dr. Gaár Vilmos a kisebbségi pártok nevében levelet intézett a többségi párt vezéréhez dr. Wolff Károlyhoz, amelyben kérte, hogy a kisebbséget a bizottságokba jelölni méltóztassanak. Ez a levél igy hangzott (Olvassa): „Van szerencsém Méltóságoddal, mint a vezetése alatt álló keresztény községi párt elnökével közölni, hogy a törvényhatósági bizottságban helyetfoglaló kisebbségi pártok a nemzeti demokrata és liberális törvényhatósági bizottsági tagok blokkjában egyesültek, és hogy blokkunk tagjainak számarányában tart a képviseltetésre számot a törvényhatósági bizottmányokban. Nem kételkedem abban, hogy Méltóságod és a vezetése alatt álló párt ezen kivánságunkat a dolog természete szerint jogosultnak és a törvényhatósági bizottság működésének eredményessége szempontjából is indokoltnak fogja elismerni". Erre a levélre a következő választ kaptuk (Olvassa); „A demokrata-liberális blokk részéről hozzám intézett nagybecsű levelére válaszolva van szerencsém Méltóságoddal közölni, hogy a Keresztény Községi Párt választmánya f. évi augusztus 8-án tartott ülésében hozott határozata szerint a törvényhatósági bizottsági helyekre vonatkozólag a blokkal megegyezést létesíteni nem kivan". E merev, igazságtalan és törvénytelen állásfoglalás . . . (Petrovácz Gyula: Nem törvénytelen!) Dehogy nem! A törvény az az arányos képviseleti rendszerről szól (Petrovácz Gyula: A választásra, de nem a bizottságokra vonatkozóan!), amelyet a bizottságokra nézve is keresztül kellett volna vinni. De mindegy, a végeredmény az volt, hogy bennünket kizártak a bizottságból. Meg akarom állapítani azt, hogy ez- a kizárás nem volt osztatlan véleménye a Keresztény Községi Párt minden tagjának. Megállapítom ezt, épen a párt javára akarván ezt irni. Legyen szabad itt idéznem Vass József népjóléti minister urnák egy nyilatkozatát is, aki tudvalevően ahhoz a párthoz tartozik, amelynek vezetője a parlamenti életben Wolff Károly t. képviselőtársam, s aki az arányos képviseleti rendszerről való felfogását a következőkben juttatta kifejezésre. 1920. május 26-án tartott beszédében ezeket mondja (Olvassa): „Mi, amikor pártunk a belügyminister ur törvényjavaslatát megszavazza, mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy igazságot akarunk ebben a fővárosban, keresztény és magyar igazságot, abban az értelemben azonban, mint amilyen értelemben az egyedül helyes, hogy a keresztény igazság nem jelentheti azt, hogy csak a kereszténynek van igazsága. A keresztény gondolat következményeképen érvényesülnie kell minden igazságnak, akár a keresztények javára, akár a nem keresztények javára szól is az igazság". Ez egy komolyan gondolkodó és felelős érzésű politikus megnyilatkozása. Mondom, ezzel szemben történt az, hogy a többségi párt kizárt bennünket a bizottságokból, De ez anyévi október hó 29-én, szerdán. 445 nyira nem volt osztatlan véleménye a pártnak (Rothenstein Mór: Ez a keresztény demokrácia!), hogy a pártnak nem kisebb tagja, mint az itt jelenlévő Ernszt Sándor t. képviselő ur, mint a törvényhatósági bizottság tagja és vezéregyénisége, egy felszólalásában a közgyűlésen maga is megbélyegezte ezt az eljárást, amely a mi kizárásunkat eredményezte és pedig a következőképen. Egy bizottsági tag közbeszólás formájában emiitette, hogy mi nem kaptunk helyet a bizottságokban. Erre dr. Ernszt Sándor a következőket mondta (Olvassa): „Méltóztassék megengedni erre egy megjegyzést. Méltóztassék bizonyos hajlandósággal lenni argumentumaimmal szemben. Amikor a kérdés szőnyegre került, a többségi pártban hirtelen döntöttek ebben a kérdésben, de méltóztassék tudomásul venni, hogy abban a többségi pártban rendkivül sokan szavaztak a mellett, hogy feltétlenül adassék meg a kisebbségnek a részvétele is". Dr. Pető Sándor, aki azóta néhaivá vált és igen értékes tagja volt a közgyűlésnek, erre a következőket jegyezte meg (Olvassa): „Efelett még szavazni sem lehet!" Azt mondja tovább dr. Ernszt Sándor (Olvassa): „Olyan nagyon sokan vannak, akik ezzel a kérdéssel akkor is súlyos aggodalmak között foglalkoztak és ezek az aggodalmak nem szűntek meg utóbb sem. Méltóztassék azon gondolkozni, hogy feltétlenül el kell jönnie annak az időnek, amidőn jobban kell megérteniük egymást a pártoknak a parlamentáris szempontokból és feltétlenül meg kell azt tenni, ami minden parlamentben megvan, s ami a dolgok rendjére vonatkozólag csak áldásos és hasznos, hogy a kisebbség jogai feltétlenül respektáltassanak". Most azt kérdezte Pető, hogy mi akadálya van ennek. Erre dr. Ernszt Sándor ezeket mondotta (Olvassa): „Pető barátomnak megmondom. Mert a kérdés nagyon igazságos, de nagyon természetes, hogy méltóztassék ugy venni, hogy én magam nem vagyok a párt, és azok a huszonhatan, akik igy "szavaztak annak idején, valamennyien igy gondolkoznak a mai napon is, és én hiszem, hogy ami az első pillanatban talán sietségből, talán nem egészen tökéletesen csináltatott meg, egy jobb pillanatban meggondolva kijavitható". Ezt azért olvastam fel, mert a jobb pillanat elérkezett és ezt a jobb pillanatot a mélyen t. többségi párt nem használta ki, sőt ellenkezőleg. Ez a jobb pillanat akkor volt, amikor a központi választmány megválasztása került napirendre, amikor módjában lett volna a többségi pártnak a 24 központi választmányi tagon kivül még két, a kisebbséget reprezentáló tagot is beválasztani. Akkor azt méltóztatott csinálni, hogy azzal a nagyon ügyes, fejlett technikával, amely rendelkezésükre állott, erre a két helyre is két saját kebelükből való tagot jelöltek, akik igy megkapták azt a kisebbségi szavazatszámot, amelynek révén megelőzték a kisebbségi pártok által jelölt és kevesebb szavazatot kapott bizottsági tagokat. Ha jól tudom, Joannovics és Peyer bizottsági tagok jutottak be igy a központi választmányba, tehát elütötték a kisebbséget attól, hogy ott ellenőrző tevékenységét kifejtse. Igy korrigálták tehát a t. többségi párt részéről azt az igazságtalanságot, amelyet a bizottságokból való kirekesztésünk alkalmával elkövettek. (Mozgás a középen, felkiáltások: Ott van Szilágyi Károly!) Nem jól méltóztatik mondani. Ő akkor még a mi sorainkba tartozott s nincs ebben a központi választmányban. (Felkiáltások a középen: Benne van!) Szilágyi Károly később ju66*