Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-314
38 A nemzetgyűlés 31L ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. a szánom-bánomomat és itt a nemzet előtt kijelenthesse, hogy most pedig 1 ettől a pillanattól fogva, amelyben meggyőződtem arról, hogy az elnyomás, az erőszak nem vezethet célhoz, én magam, íme, tettekkel, benyújtott javaslatokkal és azoknak keresztülhajszolásával bizonyitom be, hogy csakugyan áttérek a tiszta demokrácia útjára. (Horváth Zoltán: Titkos választójoggal! — Zaj.) Most a miiiisterelnök urnák és a háta mögött ülőknek magatartásából sajnálattal látom, hogy nem az én feltevésem helyes, hanem az, hogy ezt a rendszert továbbra is fentartani akarják. Hát, t. ministerelnök ur, ha önnek ez a célja és az ön mögött ülők ezt helyeslik, akkor azonban egy másik, egy mindnyájunk felett álló fórum, a nemzet közvéleménye követeli, hogy ennek a nagy ellenmondásnak tisztázása... (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Kérem Reisinger Ferenc képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Rupert Rezső:,.. végre megtörténjék, hogy lássuk, vájjon a ministerelnök ur akarja-e a demokratikus kormányzást vagy továbbra is fenn akarja tartani az abszolutisztikus rendszert. Nehogy azt mondhassa kifelé még egyszer, hogy itthon demokrácia van, vagy hogy demokráciát akar, vagy hogy tudja egyáltalában, hogy mi az a demokrácia, bátor vagyok ezzel a genfi demokráciával, amely — ugy látszik — egy mentalis reservatióval mondatott el, rámutatni arra, hogy igenis, itt az önkény uralkodik ebben az országban, itt rendeleten, oktrojon alapuló törvényhozás ül együtt, olyan törvényhozás, amelyet a hatalom minden eszközével hoztak létre, amely nem képviseli a nemzet akaratát. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) T. képviselőtársaim és t. ministerelnök ur, sajnálom, hogy Gömbös Gyula t. képviselő társam nincs jelen, mert az imént egy képviselő urat leültetett. Az a képviselő ur itt ágált az ellenzékkel szemben a jobboldalon, felemelkedett s a következő pillanatban, mikor Gömbös képviselő ur elmondta a kommandót, hogy: „Üljön le, mert leültetem!" — szó nélkül leült. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Fegyelem, az van! — Zaj a jobboldalon.) Itt vagyunk azután a gyülekezési és egyesülési szabadsággal. Megállapítom, hogy ez nincs, hanem tiszta rendőrönkény van; egykét mondat után egyszerűen feloszlatják a gyűléseinket, vagy pedig egyáltalában nem engedélyezik. És a sajtószabadság-? Hát sajtószabadságnak lehet nevezni azt a szabadságot, amely egyszerűen a közigazgatási hatalom kénye-kedvétől teszi függővé, hogy egy lap meddig létezhessék, mert a nap bármelyik órájában akármiért módjában van a közigazgatási hatóságnak, a belügyministernek annak a lapnak megjelenését betiltani, különösen pedig anyagilag tönkretenni, a terjesztést eltiltani! Több, mint egy féléve adtunk be a Kossuth-párt részéről egy kérvényt az iránt, hogy méltóztassék a Kossuth-pártnak lapot engedélyezni. Ez maga is szomorú szinben mutatja be az országot, hogy itt lapot engedélyezni kell. Ez a magyar sajtószabadság. S a ministerelnök ur, aki Genfben olyan ékes szavakkal ecsetelte a demokráciát és annak fontosságát, azt mondván, hogy igazság és demokrácia nélkül nincs élet és konszolidáció, még csak arra sem tartotta méltónak a Kossuth-pártot, hogy válaszoljon arra a kérvényére, hogy vájjon a lapot engedélyezi-e vagy sem. Pedig tudja a ministerelnök nr, hogy a mi politikánktól, amely mindig a becsületnek, a tisztességnek és az eszményeknek keretei között mozog, attól nem kell félni. S amig ezt a politikát itt hirdetni nem lehet, addig látjuk, hogy a sajtó egyik részének miféle nagy szabadalma van, hogy miképen törhet a rend felforgatására. Hát, t. ministerelnök ur, ez az ön demokráciája. (Zaj a jobboldalon.) Mi tehát, mert. egy véleményen vagyunk a ministerelnök úrral abban — amit Genfben hirdetett —, hogy egy országnt megmenteni másképen, mint igazsággal és demokráciával nem lehet, hogy egy országot konszolidálni másképen, mint demokráciával és igazsággal nem lehet, a magyar ministerelnökkel, az itthoni, a budapesti Bethlen Istvánnal és kormányával szemben felvesszük a harcot és minden pillanatot meg fogunk ragadni, minden pillanatban küzdeni fogunk azért, hogy a ministerelnök ur genfi programja valóra váljék. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Bogya János! Bogya János: T. Nemzetgyűlés! Eckhardt Tibor képviselőtársam az elnöki napirendi javaslattal szemben az Oros zországgal kötött egyezmény tár gyalását lavanja napirendre"" tű^2lL.__BeszédébSn javaslatát azzal íbdokolja, hogy elsősorban érzelmi momentumokra mutatott rá, melyek szerinte ennek a szerződésnek ellene mondanak. A_ miiiisterelnök ur halgasaja állapította meg, h nyvaraalpnlitih-g H-y.á-r'Tpinden ér zelmi momentumot,. a, politikának csak j ejry érzelmi alapja lehet, ez a nemzeti érdek, ' Minden politikai tényt tehát nem az érzelmek megtévesztő szemüvegén át, (Propper Sándor: Ugv látszik maga lesz a moszkvai 1 követ !) hanem mindig csak politikai szempontok alapján lehet nézni. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Elfelejtette azt a Bogvát, aki amott ült ! — Derültség. Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot meghallgatni ! Bogya János: Igen is igaz az, hogy a politikában is erkölcsi szempontot kell követnünk és ez az erkölcsi szempont az, hogy mindent meg kell tenni a nemzet érdekében. Minden erkölcsi kritikával szemben Kossuth Lajosnak azt a mondását kell odaállítani, hogy Magyarországnak, ha kell, az ördöggel is szövetkeznie kell! (Rupert Rezső: Eddig ellenkezően beszélt! — Zaj. — Propper Sándor: Jól kezdi a barátságot! — Nagy Vince: Bebizonyitja, hogy Kossuth is akarta a szovjettel a barátságot! — Nagy Vince: Ördög, vagy szovjet respublica! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bogya János: Ha bennünket embereket akármilyen szomorúan érint is mindaz, (Propper Sándor: Biztos, hogy követ lesz Moszkvában !) ami Oroszországban történik, ha erkölcsileg fájlalunk is sokat abból, amit ott a szovjet rémuralom alatt elkövetnek, (Zaj.) politikailag* másként kell megítélnünk a dolgot. Politikailag- reánk nézve csak az a fontos, hogy Oroszországot a mi nemzeti érdekeink szempontjából miképen tudjuk felhasználni. Ha az Oroszországgal való kapcsolat Magyarországnak diplomáciailag előnyére szolgál, akkor— éa " ezt a b-appstniatfit jjgjb- ^rfmimp l üdvözö lhetem. (Zaj. — Horváth Zoltán: Mit csinál, ha Kun Béla lesz a szovjet-követ! —- Kiss Menyhért: Vagy Pogány József jön ide követnek ! — (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister: Tudja, hogy nem lehet!) Meg vagyok győződve arról, hogy
