Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

A nemzetgyűlés 327. illése 1924. tagokkal szemben, akik a parlamentbe nem való hangot és modort használják (Igaz! Ugy van! — Taps a jobboldalon és a bal középen.), igenis, megfordul agyamban az a goindolat, vájjon nem tudatosan kezeltetnek-e ilyen eny­hén a házszabályok, hogy ezáltal jogcím ke­restessék arra, hogy a házszabályrevizióval javittassék meg a nemzetgyűlés tárgyalási modora. (Ugy van! balfelöl. — Zaj a jobbolda­lon.) Amikor a Háznak minden tagja, leg­alább is minden józanul gondolkozó, hazáját féltő tagja ugy véli, hogy lehetnek szenvedé­lyes viták, lehetnek csapongó kedélyek, de a csapongásnak és szenvedelmeknek az érvek terén és nem a modor terén kell megnyilvá­nulnia (Helyeslés és taps a jobboldalon"), ak­koç ez a feltevésem lehet kissé rosszhiszemű inszinuáció, bevallom ellenben, a házszabályok­nak ez az enyhe kezelése, ilyen kérdéseket il­letőleg, mégis jogiosan késztethet engem erre a feltevésre. (Barthos Andor: Kocsisok se be­szélnek ugy, ahogy azok! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az az azok? — Kuna P. András: Aki nem érzi magát bűnösnek, ne vegye magára! Jelentkezik a bűnös! — Prop­per Sándor: A ministerei a leggorombáb­bak! — Zaj. — Elnök csenget.) Az én tisztelettel­jes véleményem szerint a parlament alkotmá­nyos és házszabályokban gyökerező törvényes tanácskozási rendje a jelenlegi házszabályok alapján is a legteljesebb mórtékben fentart­ható és nem szükséges uj házszabályokat csi­nálni arra nézve (Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.), mert az 1908. évi házszabályok, amelyek jelenleg érvényben vannak, teljes jo­got biztosítanak az elnöknek, hogy a rendbon­tásokkal, a parlament tekintélyét, a parlament tanácskozási rendjét sértő egyénekkel szem­ben kellő eréllyel léphessen fel. De tökéletes mértékben illuzórius ennek a nemzetgyűlésnek életében az interpelláció s jog­is. Az interpelláció jogát az 1848. évi 111. te. szellem és eszmeköre nem azért iktatta tör­vénybe, hogy ezt egy későbbi kornak felelős ministerei a nemzetgyűlésnek legalább is hallgatóságon támogatásával kijátszhassak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A törvényhozás és felelős kormányzat között fennálló állandó kapcsolat az interpellációs jogban egyik alkotmánybiztositékunkat ké­pezi arra nézve, hogy a felelős kormányzat a nemzet ítélőszéke, a nemzetgyűlés előtt min­dig felelősségre vonható. Sokaiktól hallom, hogy abuzust, az interpellációs joggal való visszaélést jelent egyik vagy másik képviselő­társam részéről a gyakori interpellálás, a hosszú interpellációk tartása. De ez nem áll arányban azzal a semmibevevéssel, amellyel a kormányzat részéről találkozunk az interpel­lációkra adandó válaszok elhallgatásában. (Ugy van !Ugy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) A házszabályokban nem találok módot arra, hogy a kormányt milyen módon vonja maga az elnök felelősségre, mert az 1908. évi házszabályok csak az.t tartalmazzák, hogy a kormány vagy az illető meginterpelláló mi­nister, ha akar, azonnal nyilatkozhatik és 30 nap alatt nyilatkozik, de nincs ránézve impe­rativ rendelkezés, hogy nyilatkozni tartozik. Volt azonban már egy élő jogszabály, amelyet épen azok a ministerek alkottak meg, akik az általuk megalkotott jogszabálynak a jelen korra való alkalmazását tagadásba veszik. Az 1913. évi házszabályokban már bent volt a jus imperativum is erre vonatkozólag, amennyi­em október hó 29-én, szerdán. 437 ben a minifetert kötelezte arra, hogy 30 nap alatt nyilatkozni, az interpellációra választ adni tartozik. Nem akarok hosszadalmasan foglalkozni ezzel a kérdéssel, csak arra az egyre mutatok rá, hogy 352 interpelláció vár válaszra a fele­lős ministerektőL 352 választ váró interpellá­ció él benn a magyar közvéleményben, és mél­tán teheti fel a magyar törvényhozás működé­sét figyelő minden társadalmi réteg azt a kér­dést, hogy vájjon feladata magaslatán áll-é az a nemzetgyűlés, amely a felelős kormányzatot rá nem kényszeríti, hogy égető kérdésekben a Háznak szánkót adjon a maga tevékenységéről. (Horváth Zoltán: Semmibe se veszi a nemzet­gyűlést! — Propper Sándor: A kormány csak a Sörház uccának felelős!) Ezekben a gondola­tokban vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés min­den tagját felhivni arra, hogy közjogi kér­désekben ilyen labilitásokat ne tegyünk párt­kérdéssé a nemzetgyűlésen, mert a ministeri felelősség felette áll a többségi párt akaratel­határozásának, mert annak alapja a magyar alkotmány, a magyar törvény. Ezekre hivom fel az önök és az elnök ur figyelmét. (Helyes­lés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő ur jónak látta ház­szabályellenesen az elnöki eljárást kritika tár­gyává tenni olyan _ inszinuációval, amelyet kénytelen vagyok innen aa elnöki székből a leghatározottabban visszautasítani. Az elnök­ség- lelkiismeretesen teljesítette eddig is^ és fogja a jövőben is teljesíteni kötelességót. (Propper Sándor: Nem lehet lezsidózni a kép­viselőt!) Hogy a házszabályok alkalmasak-e arra, hogy a nemzetgyűlés tekintélyét emel­jék, igen vagy sem, azt nem az elnökség hiva­tott eldönteni. Én igen sokszor kértem a kép­viselő urakat, méltóztassék az elnökségnek le­hetővé tenni, hogy az 1908-as házszabályok alapján a nemzetgyűlésen a rendet, csendet, tekintélyt és a nemzetgyűlés tárgyalásainak komolyságát fentartani lehessen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt a kérésemet új­ból megismétlem, ez nem az elnökségen, hanem a nemzetgyűlésen múlik (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), ezt a felhívást már nem egy­szer is tettem a nemzetgyűléshez, és most ezt a felhivásomat megismétlem. Mi a magunk köte­lességét teljesíteni fogjuk, és ehhez a mi köte­lességteljesitésünkhez kérjük az egész nemzet­gyűlés osztatlan és objektiv támogatását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Áttérünk napirendünkre. Napirend szerint következik a székesfővárosi törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvény­javaslat (írom. 345, 485) folytatólagos tárgya­lása. Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Heinrich Ferenc! Heinrich Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Csak azért bátorkodom a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnál felszólalni, mert a szociáldemokrata párt vezére, Peidl képviselő ur utolsó beszédében azt a felszólítást intézte hozzánk, a polgári pártok vezetőihez, hogy nyilatkozzunk meg ezen javaslattal szemben és hogy valljunk szint abból a célból, hogy a főváros közönsége tisztában legyen velünk. Én tehát a legnagyobb készséggel reagálóik erre a felszólításra, azért szólalok fel és szint fogok vallani. (Halljuk! Halljuk! — Rothen­stein Mór: Lássuk a szint! -*- Egy hang jobp­felől: Bizonyos, hogy netm lesz vörös!) A két­ségek eloszlatása céljából mindjárt kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Felkiál­ts*

Next

/
Thumbnails
Contents