Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-327
A nemzetgyűlés 327. illése 1924. tagokkal szemben, akik a parlamentbe nem való hangot és modort használják (Igaz! Ugy van! — Taps a jobboldalon és a bal középen.), igenis, megfordul agyamban az a goindolat, vájjon nem tudatosan kezeltetnek-e ilyen enyhén a házszabályok, hogy ezáltal jogcím kerestessék arra, hogy a házszabályrevizióval javittassék meg a nemzetgyűlés tárgyalási modora. (Ugy van! balfelöl. — Zaj a jobboldalon.) Amikor a Háznak minden tagja, legalább is minden józanul gondolkozó, hazáját féltő tagja ugy véli, hogy lehetnek szenvedélyes viták, lehetnek csapongó kedélyek, de a csapongásnak és szenvedelmeknek az érvek terén és nem a modor terén kell megnyilvánulnia (Helyeslés és taps a jobboldalon"), akkoç ez a feltevésem lehet kissé rosszhiszemű inszinuáció, bevallom ellenben, a házszabályoknak ez az enyhe kezelése, ilyen kérdéseket illetőleg, mégis jogiosan késztethet engem erre a feltevésre. (Barthos Andor: Kocsisok se beszélnek ugy, ahogy azok! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az az azok? — Kuna P. András: Aki nem érzi magát bűnösnek, ne vegye magára! Jelentkezik a bűnös! — Propper Sándor: A ministerei a leggorombábbak! — Zaj. — Elnök csenget.) Az én tiszteletteljes véleményem szerint a parlament alkotmányos és házszabályokban gyökerező törvényes tanácskozási rendje a jelenlegi házszabályok alapján is a legteljesebb mórtékben fentartható és nem szükséges uj házszabályokat csinálni arra nézve (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), mert az 1908. évi házszabályok, amelyek jelenleg érvényben vannak, teljes jogot biztosítanak az elnöknek, hogy a rendbontásokkal, a parlament tekintélyét, a parlament tanácskozási rendjét sértő egyénekkel szemben kellő eréllyel léphessen fel. De tökéletes mértékben illuzórius ennek a nemzetgyűlésnek életében az interpelláció s jogis. Az interpelláció jogát az 1848. évi 111. te. szellem és eszmeköre nem azért iktatta törvénybe, hogy ezt egy későbbi kornak felelős ministerei a nemzetgyűlésnek legalább is hallgatóságon támogatásával kijátszhassak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A törvényhozás és felelős kormányzat között fennálló állandó kapcsolat az interpellációs jogban egyik alkotmánybiztositékunkat képezi arra nézve, hogy a felelős kormányzat a nemzet ítélőszéke, a nemzetgyűlés előtt mindig felelősségre vonható. Sokaiktól hallom, hogy abuzust, az interpellációs joggal való visszaélést jelent egyik vagy másik képviselőtársam részéről a gyakori interpellálás, a hosszú interpellációk tartása. De ez nem áll arányban azzal a semmibevevéssel, amellyel a kormányzat részéről találkozunk az interpellációkra adandó válaszok elhallgatásában. (Ugy van !Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A házszabályokban nem találok módot arra, hogy a kormányt milyen módon vonja maga az elnök felelősségre, mert az 1908. évi házszabályok csak az.t tartalmazzák, hogy a kormány vagy az illető meginterpelláló minister, ha akar, azonnal nyilatkozhatik és 30 nap alatt nyilatkozik, de nincs ránézve imperativ rendelkezés, hogy nyilatkozni tartozik. Volt azonban már egy élő jogszabály, amelyet épen azok a ministerek alkottak meg, akik az általuk megalkotott jogszabálynak a jelen korra való alkalmazását tagadásba veszik. Az 1913. évi házszabályokban már bent volt a jus imperativum is erre vonatkozólag, amennyiem október hó 29-én, szerdán. 437 ben a minifetert kötelezte arra, hogy 30 nap alatt nyilatkozni, az interpellációra választ adni tartozik. Nem akarok hosszadalmasan foglalkozni ezzel a kérdéssel, csak arra az egyre mutatok rá, hogy 352 interpelláció vár válaszra a felelős ministerektőL 352 választ váró interpelláció él benn a magyar közvéleményben, és méltán teheti fel a magyar törvényhozás működését figyelő minden társadalmi réteg azt a kérdést, hogy vájjon feladata magaslatán áll-é az a nemzetgyűlés, amely a felelős kormányzatot rá nem kényszeríti, hogy égető kérdésekben a Háznak szánkót adjon a maga tevékenységéről. (Horváth Zoltán: Semmibe se veszi a nemzetgyűlést! — Propper Sándor: A kormány csak a Sörház uccának felelős!) Ezekben a gondolatokban vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés minden tagját felhivni arra, hogy közjogi kérdésekben ilyen labilitásokat ne tegyünk pártkérdéssé a nemzetgyűlésen, mert a ministeri felelősség felette áll a többségi párt akaratelhatározásának, mert annak alapja a magyar alkotmány, a magyar törvény. Ezekre hivom fel az önök és az elnök ur figyelmét. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő ur jónak látta házszabályellenesen az elnöki eljárást kritika tárgyává tenni olyan _ inszinuációval, amelyet kénytelen vagyok innen aa elnöki székből a leghatározottabban visszautasítani. Az elnökség- lelkiismeretesen teljesítette eddig is^ és fogja a jövőben is teljesíteni kötelességót. (Propper Sándor: Nem lehet lezsidózni a képviselőt!) Hogy a házszabályok alkalmasak-e arra, hogy a nemzetgyűlés tekintélyét emeljék, igen vagy sem, azt nem az elnökség hivatott eldönteni. Én igen sokszor kértem a képviselő urakat, méltóztassék az elnökségnek lehetővé tenni, hogy az 1908-as házszabályok alapján a nemzetgyűlésen a rendet, csendet, tekintélyt és a nemzetgyűlés tárgyalásainak komolyságát fentartani lehessen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt a kérésemet újból megismétlem, ez nem az elnökségen, hanem a nemzetgyűlésen múlik (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), ezt a felhívást már nem egyszer is tettem a nemzetgyűléshez, és most ezt a felhivásomat megismétlem. Mi a magunk kötelességét teljesíteni fogjuk, és ehhez a mi kötelességteljesitésünkhez kérjük az egész nemzetgyűlés osztatlan és objektiv támogatását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Áttérünk napirendünkre. Napirend szerint következik a székesfővárosi törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Heinrich Ferenc! Heinrich Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Csak azért bátorkodom a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnál felszólalni, mert a szociáldemokrata párt vezére, Peidl képviselő ur utolsó beszédében azt a felszólítást intézte hozzánk, a polgári pártok vezetőihez, hogy nyilatkozzunk meg ezen javaslattal szemben és hogy valljunk szint abból a célból, hogy a főváros közönsége tisztában legyen velünk. Én tehát a legnagyobb készséggel reagálóik erre a felszólításra, azért szólalok fel és szint fogok vallani. (Halljuk! Halljuk! — Rothenstein Mór: Lássuk a szint! -*- Egy hang jobpfelől: Bizonyos, hogy netm lesz vörös!) A kétségek eloszlatása céljából mindjárt kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Felkiálts*
