Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. 431 tani. A mi tisztelt kormánymik azonban nem a vagyont akarja megadóztatni, nem mer áttérni arra az álláspontra, hogy a vagyont nagyobb progresszióval sújtsa, hanem ezt az adót átháritja a lakosokra, a fogyasztókra, azokra a rétegekre, amelyeket a gazdasági

1 viszonyok amugy is rettenetesen sújtanak, amelyeknek megélhetését a gazdasági krizis, ez a szanálási válság nap-nap után bizonytalanabbá teszi. Bocsánatot kérek, ha a viszonyok ilyenek, akkor nem szabad elzárkózni az állami beavatkozás elől, amikor a törvényes lehetősége meg van ennek. Meg van rá a mód, a felhatalmazás. Ha a kormány mégsem akarja, akkor ez nyilvánvalóan azt bizony it ja, hogy a kormány elzárkózik a megértés elől. Legyen szabad tovább mennem és azt mondanom: a kormány a maga politikájában, tevékenységében nem vesz figyelembe semminemű szociális szempontot; a munkanélkülieknek semmi néven nevezendő támogatást a kormány nem nyújt, de nemcsak hogy nem nyújt, hanem még a munkaalkalom keresését sem teszi lehetővé azáltal, hogy olcsóbbá tenné ezek számára a közlekedést. Mondom, még ilyen minimális kivánság elől is elzárkózik. Bocsánatot kérek, ha a kormány erre neun hajlandó, akkor legyen erre hajlandó a nemzetgyűlés és utasítsa a kormányt, hogy a nemzetgyűlés kivánsága szerint rendeletekkel avatkozzék bele ebbe a rettenetes helyzetbe és tegye lehetővé azt, hogy ez a véghetetlen nagy nyomorúság ne jöjjön ide és ne fokozódjék anynyira, hogy ebből_ majd erupció legyen, hogy majd nagyobb bajok jöjjenek, s hogy majd azt mondhassák, hogy jönnek az izgatók — mint ahogy mindig szokták mondani —, holott minden bajnak oka az, hogy a kormányzat nem követ előrelátó politikát. Ebben az esetben ez nyilvánvaló, ha a kormány a házbéremelést továbbra is ugy hagyja, ahogy ez kontemplálva van, ha "ridegen elzárkózik ennek a kérdésnek a szükséghez mért szabályozása elől, s ha nem! tesz intézkedéseket arra vonatkozólag, hogyha már eddig nem tudta a munkanélküliséget szabályozni, legalább a munkanélküliség ellen való biztositást hozza be, amelyet a körülöttünk lévő és az összes nyugati államok mindenhol bevezettek és megcsináltak. Ott ha talán munkanélküliség adódott elő, és a imunkásbiztositás esetleg intézményesen szabályozva nem is volt, mégis módját ejtették annak, hogy nagy munkanélküliség esetében a munkanélkülieket legalább momentán, átmenetileg segélyezték. De nálunk a kormány erre nem hajlandó. Mindezideig ilyen irányú nyilatkozatokat nem tett és ilyen intézkedésekre nem gondolt. tenni. (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani! Az elnöki enunciációt ne méltóztassék zavarni! Javaslom, * hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán, folyó hó 29-én d. e. 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A napirendhez szólni kivan? Perlaki György jegyző: Farkas István! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az elnök űr napirendi javaslatával szemben kénytelen vagyok ellentétes javaslatot tenni, mert azok az általános viszonyok, amelyek között a dolgozó osztály él, parancsoló kötelességeimmé teszik, hogy javasoljam a nemzetgyűlésnek, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozzék, amelyek égetően érdeklik az egész dolgozó munkásosztályt. Ismételten szóváttetük már itt a munkanélküliség kérdését, ismételten javasoltuk már, hogy a lakbérkérdés ügyét tűzzék napirendre. Szóvátettük ezeket azért, mert ezek olyan kérdések, amelyeknek tárgyalása és elintézése elől a nemzetgyűlésnek elzárkóznia nem szabad. Ma a helyzet az, hogy az egész ipar pang. Nemcsak a munkásosztály egy része van teljesen kereset nélkül, hanem a munkásosztály nagy része is csak hároim-négy napot dolgozik egy héten. Ez tehát a helyzet a dolgozóknál, tessék jól megérteni, azoknál az osztályoknál, amelyeknek nincs tőkéjük, nincs vagyonuk, akik tehát nem tudják miből fedezni életfentartásukat, ha egyébként nem tudnak munkához jutni. A munkások egy része tehát csak keveset dolgozik, mert az üzemeket redukálták, másik, nagyobbik része pedig teljesen kereset nélkül van. Ez a keresetnélküliség azt jelenti azokra nézve, akik ebbe a szerencsétlen helyzetbe jutottak és jutnak, hogy nemcsak hogy nem tudják magukat fentartani, hanem itt lesz; a házbér megfizetése is, amely házbér november 1-én óriási arányban fog emelkedni'. Ezek megélni sem tudnak, annál kevésbé fogják tudni tehát megfizetni november 1-én a lakbért. A kormány pedig még arra sem hajlandó, hogy a lakbérre részletfizetést engedjen, bár a felhatalmazási törvényben van egy rendelkezés, amely szerint a kormánynak joga volna, ha a viszonyok ugy kivan ják, a gyengébb társadalmi rétegek számára a felhatalmazási törvényben megállapitott házbéremelkedést rendeletileg hatályon kivül helyezni. Mondom, a kormány nem akar ezzel a jogával élni. Hogy miért, azt senki

1 sem tudja megérteni. Mert amikor ilyen rosszak a gazdasági viszonyok, amikor ilyen nagy a munkanélküliség, amikor az önálló kis existenciák tönkremennek, amikor a kisipar pusztul s amikor a kisiparosok nap-nap után kénytelenek becsukni boltjukat, elhagyni üzletüket és amikor ők ugyanúgy keresetnélküliekké válnak, mint az a bérmunkás, akit a nagytőke kidobott az uccára: akkor ilyen körülmények között ez a nem akaró álláspontja a kormánynak csak azt jelenti, hogy elzárkózik az adott szociális viszonyok megértése elől. Hiszen ha a kormány tisztán és kizárólag abból a szempontból ragaszkodik a házbérek emeléséhez, hogy megkapja azt a bizonyos kincstári haszonrészie

1sedést, akkor a kormánynak módjában volna — hogy egyebet ne emlitsek — a vagyon- és jövedelmi adótervezetbe ezt a többletet bealliNagyon kérem a nemzetgyűlést, szivlelje meg ezeket a dolgokat. Ez nem pártkérdés, ez az adott gazdasági

1 viszonyok szükségéből fakadt; épen azért kérjük, hogy a nemzetgyűlés tűzze napirendre 221. és 222. számú indítványainkat, melyek közül az egyik a munkanélküliség kérdésével, a másik pedig a november 1-én esedékes lakbér kérdésével foglalkozik. Azt akarjuk, hogy a kormányt és a nemzetgyűlést rábirjuk arra, hogy tegyen intézkedéseket ezekben a fontos kérdésekben és ezekkel az intézkedésekkel vegye elejét azoknak a nagy bajoknak, amelyek a drágaságból, a nyomorúságból fakadhatnak. Azt hiszem, mindig az a legfontosabb szempont, hogy a szociális bajokat megelőzzük,^ hogy iparkodjunk legalább feltenni az állam épületére azt a villámhárítót, amely a villámcsapásokat levezeti. Ennyi okos-