Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án. kedden. 429 kormány a Viczián-féle bolsevizmüssal nem

1 azonosítja magát. Hifezen ha ezi a törvényjavaslat megváltozik, ha közelebb hozzák ezt a demokráciához, könnyen megtörténhetik, hogy a baloldali pártok részt fognak venni a választásokban, és igy könnyen bekövetkezhetik az, hogy a fővárosnál a hat esztendős^ kurzus garázdálkodása után nem a keresztény községi párt fogja a többséget megkapni. Erre esedékessé válik a Gömbös-Bethlen-Viczián-féle gondolat és várni lehet azt, hogy más, erőművi utón akarják a főváros törvényhatóságát megkorri'gálníi. Ebben az esetben, amint már beszédem elején bejelentettem, újból kijelentem, hogy ha a leendő fővárosi törvényhatósági választásoknál a választók bizalma a baloldali pártok felé fog megnyilvánulni, ha a főváros törvényhatósági bizottságában baloldali többség áll elő polgárokból és munkásokból és ha ezt bárki meg akarná zavarni, az Budapest dolgozó népével fogja magát szembetalálni. Budapest dolgozó munkássága tudni fogja módját annak, hogy megvédelmezze a nép akaratát, és a népakarat megnyilvánulását mindenki számára tiszteleireméltóvá fogja tenni. r Mi nem fegyegetünk fegyverekkel, reui erőszakai, sem erkölcsi bátorsággá), hanem ragaszkodunk ahhoz, hogy ebben az országiigu a törvény^ és a jog uralkodjék, amit senkinek, se fajvédőknek, sem alfaj védőknek, sem kormányt támogató fajvédőknek, senkinek megközelíteni és kikezdeni nem lehet és nem szabad. Ha szükség lesz rá. miként 1922-ben, az országos választások alkalmával, Budapest dolgozó népe a maga védelme alá fogja helyezni azokat a polgári rétegeket, amelyeknek megijesztésóre volt szánva a Gömbös és Yiczián ür nyilatkozata és meg fogja védeni ezt a polgárságot. Budapest munkássága nem ijed meg. Nem fenyeget erőszakkal, hanem a kalapács, amely hatalom akkor is, amikor termel, hatalom akkor is. amikor sújt, hatalom akkor is, amikor pihen, megtalálja majd a módját annak, hogy a főváros közönsége, amely egy hatesztendős tatárjárás alatt nyög, pusztul és ment tönkre, a maga akaratának megfelelő érvényt szerelhessen, ha kell. még a kormány ellen is. A törvényjavaslatot, amely távol áll minden demokratikus színezettől, amely maradi és még az 1872. évi községi törvényt is felülmúlja a reakcióban, amely nem elégszik meg azzal, hogy visszamegy esztendőkre és konzerválni akarja a kurzus elsődleges kinövéseit, hanem mes: 1872-nél is hátrább akar csavarogni, ezt a törvényjavaslatot a magunk részéről még általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőhaloldalon,) Elnök: A házszabályok 215. §-a a) pontja alapján Buday Dezső képviselő ur szót kért. A szó a képviselő urat megilleti. Buday Dezső: T. Nemzetgyűlés! A

z előttem szólott t. képviselő ur beszédének csak egy kis részét hallgattam, részben késve érkeztem, részben pedig az előadásának módja olyan volt, hogy az én ízlésem ezt az előadási módot nem birta meg, kimentem és igy csak a folyosón hallottam barátaimtól, hogy a t. képviselő ur a villamosvasúti alkalmazottakkal kapcsolatban, főképen a villamosvasút igazgatóságát aposztrofálta, név szerint is megnevezett egyszer-kétszer engem is. Miután a budapesti villamos vasutak igazgatóságában a t. Ház tagjai közül Platthy és én vagyok benn, egyenesen kötelességemnek érzem, hogy ebben a kérdésben még 24 óráig se álljanak meg azok a gyanusitások, azok a hamis adatok, amelyeket a képviselő ur itt felsorolt. Ha valamennyi adat ngy néz ki, mint a villamos vasúttal kapcsolatban felsorolt adatai, akkor jellemző a képviselő ur lelkiismeretlenségére, hogy itt a nyilvánosság számára... Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok e kifejezéséért rendreutasítani ! Buday Dezső: Bocsánatot kérek! — ...a nyilvánosság számára olyan kijelentéseket tesz, amelyek még csak meg sem közelítik a valóságot és a képviselő ur .még csak meg sem kísérelte a való adatokat beszerezni ott, ahol pedig be lehetne szerezni. (Peyer Károly: De nem adták oda!) Én a t. képviselő ur és a baloldal számára egy jegyzéket voltam bátor összeállítani, hogy végre tisztán lássanak a budapesti villamos vasutak igazgatóságinak tantiemje tekintetében. Méltóztassanak megengedni, hogy a vasúttól kivett konkrét adatok alapján válaszoljak a képviselő ur odadobott azon kijelentésére, hogy a vilamosvasuttársaság igazgatóságának tagjai egyenként havi 40 millió korona díjazásban vagy tantiemben részesülnek. Ez valótlanság, és én el sem tudom képzelni, hogyan vesz magának a képviselő ur bátorságot arra, hogy ilyen valótlan adatokkal jön ide, amelyek minden alapot nélkülöznek. Méltóztassanak megengedni, hogy a keresztény igazgatást megelőző időkből közöljem a hiteles pénztári adatokat. Mit kapott a vezérigazgató, mielőtt a keresztény igazgatóság idejött? Méltóztassanak meghallgatni. (Peyer Károly: Az egy magánrészvénytársaság volt!) Épen olyan közvagyont kezelt, mint mi! A részvénytársaság közvagyon, az nem az igazgatóságé! Ez a t. vezérigazgató ur kapott 19J2-ben — tehát békekoronában, illetőleg aranykoronában — először: a közúti, vezérigar/gatásáért: 40.000 koronát évente, lakáspénzt ugyanezen a címen 10.000 koronát; a végrehajtóbizottsági tagságáért 6000 koronát (Zsirkay János: Szabad a nevét?); a Hév. vezérigazgatóságért 28.000 koronát, a Hév. lakáspénze .címén 7000 koronát, a Hév. igazgatósági tagsága címén 2000 koronát; a földalatti igazgatósági tagsága címén 14.000 koronát; a Bur. igazgatósági tagsága címén 6000 koronát, a budafoki Helyiérdekű Vasút igazgatósági tagsága címén 6000 koronát; t. i. a felsorolt vasutak valamennyien egy kézben voltak, egy igazgatóság alatt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kapott tehát 1912-ben összesen 119.000 koronát. Ne méltóztassanak hinni, hogy már készen vagyok, mert a java csak most következik, mert a jövedelemnek 2%-át is kapta s ezen a címen kapott 1912-ben 95.175 koronát, 1913-ban 118.064 koronát és 1914-ben 93.303 aranykoronát, összesen tehát kapott 1912-ben saját maga egyedül 214.175 aranykoronát, 1913-ban 237.064 aranykoronát és 1914-ben 212.303 aranykoronát. Hogy az összehasonlítást a további adatokkal el tudják végezni a t. képviselő urak a baloldalon, — én elvégeztem — az átszámítást közlöm: Kapott az illető vezérigazgató ur 1912-ben 3.640 millió koronát, 1913-ban 4.029 millió koronát (Zsirkay János: Persze, hogy nem kell nekik Palesztina!) 1914-ben 3.609 millió koronát. (Esztergályos János: 12 fillérj volt egy villamosjegy!) m