Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-314
35 A nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. egyezményt megkötni, hanem egy hatalmasabb, nagyobb erő, ez a nagy érdekcsoport, amelynek a kül- és a belpolitikánk; is a kezébe esett, rájuk parancsolt, mert ennek a csoportnak üzleti érdekei követelték azt, hogy az orosz szovjettel ez a szerződés létrejöjjön. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon és a középen.) Zaj a jobboldalon.) T. Miiiisterelnök ur ! Ezek a konzekvenciák beleillenek azokba a fejleményekbe, azoknak a jelenségeknek logikai rendszerébe, amelyeket a szanálási törvény meghozatala óta látunk, mert hiszen ezek olyan halálos ugrások, amelyeket a miiiisterelnök ur eddigi múltjával, viselkedésével szemben másképen megérteni nem lehet. Mindenesetre alapos és nyomatékos tehát a gyanú, hogy ez igy van. Ha pedig nincs igy, akkor a t. miiiisterelnök urnák — miután a jelenségek arra mutatnak — kétszeres kötelessége a kérdést itt a nemzet közvéleménye előtt tárgyalásra bocsátván, azt minden oldalról megvilágítani és nyugtalanságunknak véget vetni ; sőt ezt már akkor meg kellett volna tennie, mielőtt ezt az egyezményt megkötötte. (Zaj.) De, t. miiiisterelnök ur, más okból is szükséges e kérdés tárgyalása. Szükséges azért, hogy az az erkölcsi téboly, az az anarchia, az a káosz végre megszűnjék, hogy amikor az egyik oldalról szélsőséges, vad rendszerekkel, nem tudom, mint amilyen a kommunizmus, mondjuk, gyilkos rendszerekkel barátságra méltóztatik lépni, ugyanakkor az az erkölcsi téboly, az az erkölcsi lehetetlenség ne legyen itt a szemünk előtt és ne botránkoztasson meg bennünket, hogy más, ártatlanabb, úgynevezett bűnös emberekkel szemben — akik csak a kormány szemében bűnösök — viszont irgalmatlan és kegyetlen álláspontra helyezkedik. JJJgy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Pusztulnak az emberek a börtönökben! Mert valaki házbizalmi volt, 5 esztendőt, 15 esztendőt kap! Szégyen, gyalázat! — Gr. Bethlen István ministerelnök: A bíróság itélt, nem én! — Nagy Vince: Lovászy Márton nem jó, Kun Béla jó!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak saját szónokukat zavarni! (Propper Sándor: Garaminak nem lehet hazajönni! — Nagy Vince: Kun Béla jön a királyi palotába, ott vacsoráznak együtt! Rupert Rezső: Azt látjuk, hogy egészen nagy ilyen rendszerekkel, amelyekről azt szokás mondani, hogy a gyilkosságoknak és rablásoknak rendszerei, kibékül, barátsági szerződést köt a kormány; ugyanakkor pedig kis inasgyerekeket, ártatlan embereket röniratolvasásokért 15 évi fegyházra Ítélnek. Hiszen közkézen forognak közirat jellegű dokumentumai annak, hogy a kormány kivételes bánásmódban részesiti a kimondott kommunistákat, mert azok számára szabadlábon való vévédekezést biztosit. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) A napokban láttam egy dr. Somló nevű balassagyarmati ügyvéd kezében Bécsben egy ügyészi határozatot. Tessék csak meghallgatni! Ez a dr. Somló, akit csak a Károlyi-forradalomban való részvétellel lehetne vádolni, a következőkép folyamodott: „fin, t. ügyészség, a Károlyi-forradalomnak voltam a részese, annak voltam ilyen meg ilyen kis szerepben a funkcionáriusa; szeretnék sokévi távollét után végre hazatérni, nem olyan nagy az én bűnöm, — csak engedtessék meg, hogy szabadlábon védekezhessem!" Erre kapja a végzést, amelyben az van: ,.Kérelme nem teljesíthető, mert a vonatkozó ministeri rendelet csak azokra vonatkozik, akik kommunista büntetendő cselekménnyel vannak vádolva." (Zaj a, szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Csak azoknak lehet szabadlábon hazajönni! Olvastuk ezt a határozatot! Csak kommunistákkal barátkoznak! Gratulálunk!) Én hivatkozhatom itt barátaimra, többen vannak, akik személyesen szintén olvasták ezt a határozatot. Hébelt Ede: Ez a bornirtság netovábbja! — Horváth Zoltán: Mit szólnak ehhez a volt főispán urak?) A szovjet-respublikával való megegyezés ezt involválja maga után, mert nem lehet szentimentálisnak lenni, a kommunistákat tehát szabadlábra kell helyezni; ellenben minthogy a Károlyi-forradalomban részesek, a többi emigránsok nem voltak egy kommunista rendszer bivei, azok ellen nem azért van kifogás, mert kommunisták, azok továbbra is szenvedjenek. (Zaj.) T. miiiisterelnök ur! Ha már olyan sokat beszélünk az erkölcsről, végre ezt az erkölcsi tébolyt, anarchiát, abszurdumot fel kell számolni. Nem sajnálom, hogy ez a kérdés napirendre került, mert hiszen sok mindem sok hazugság eloszlik végre ennek világításában. Eloszlik végre, hogy azok az úgynevezett emigránsok hazaárulók és bűnösök, eloszlik ez a vád is, mert hiszen a ministerelnök ur maga mondotta ki a verdiktet rájuk, hogy külpolitikai kérdésekben és ilyen nagy kérdésekben nincs helye szentimentalizmusnak. (Dobóczky Dezső: Egy kis csavargyár nem kellene! — Felkiállások a szélsőbaloldaon: Az ott van a ministerelnök ur székében!) T. ministerelnök ur, azoknak is voltak ilyen pillanataik, azok is állottak ilyen külpolitikai kérdés előtt, amikor nem lehetett nekik szentimentálisaknak lenniük és nem voltak szentimentálisok, mert hiszen a ministerelnök ur megegyezik az orosz szovjettel, megköti ezt az egyezményt, azokat pedig az a szovjetreiidszer kiüldözte^ az országból. Most kérdezem, miért bűnösebbek azok, akikkel a szovjetrendszer nem állott szóba, akiket innen kiüldözött; még szociáldemokratáknak, mint pl. Garami Ernőnek is menekülnie kellett. Lehet-e továbbra fentartani erkölcsileg azt a lehetetlenséget, hogy míg a ministerelnök ur lepaktál a minden szovjetek hivatalos fórumával, hatalmával, addig ugyanazokat az embereket, akik a szovjettel ellentétben állanak még ma is és állottak akkor is — mert ezért menekülniük kellett —, üldözik Magyarországon. Erkölcsileg lehetségesnek tartja ezt a ministerelnök ur? (Dobóczky Dezső: Mi köze ennek a napirendhez!) Itt van az a kiáltó pikantéria, hogy mig a szovjettel ki méltóztatott békülni, addig a polgári emigrációval nem akar a ministerelnök ur szóba állani, hanem itt van ezzel szemben még az a kiáltó erkölcsi lehetetlenség, hogy mig a szovjetrespublikával — amint szépen, szép szavakba, öltöztetve mondja — egyezményt kötnek (Nagy Vince: Eddig vörös banda volt!), addig idehaza a kommunizmussal, a szovjettel, a bolsevizmussal szembenálló szociáldemokrata pártot, de bennünket, demokrata polgári elemeket is üldöznek, kegyetlenül és irgalmatlanul kezelnek, nem engedik meg nekünk a gyülekezést, nem adnak nekünk szabad sajtót. Hogyan méltóztatik ezt összeegyeztetni! Hát ez olyan erkölcsi káosz, amelyet likvidálni kell, mert ha ez az erkölcsi káosz, ez a téboly itt marad, ebből nem következik jó, nemcsak a