Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-326
416 A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. pofozott emberhez méltó szerep az!) Tény azonban az és meg- vagyok győződve róla, hogy Sámuel Károly ügyvéd ur ig-azat mondott és hogy Sámuel Károly ügyvéd ur hajlandó lesz most már a nyilvánosság előtt is felmutatni azokat az aktákat (Bogya János: Ezt tegye meg!), amelyeket nekem felajánlott es hajlandó lesz erről a panamistáról lerántani a leplet. (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: A képviselé urat kénytelen vagyok sértő kifejezéséért rendreutasítani. Bogya János képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Bogya János: Drozdy .Győző részéről mást, mint amit hallottunk, nem vártam. Ugyanez áll azokra is, akik helyeseltek az ő beszédének. Kijelentem, hogy Drozdy Győző beszédének minden egyes állítása valótlanság és örömmel hallom, hogy Sámuel ügyvéd ur ezekkel az állításokkal a nyilvánosság előtt akar fellépni, ahol majd kellőképen felelősségre is vonom. Felelőtlenül állítani ilyen dolgot nagyon könnyű és nagyon egyszerű; csak olyan ember teheti ezt meg* felelőtlenül, mint Drozdy Győző. A tény maga jellemzi őt és mond felette birálatot. Legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy igen, ezt a lakást megkaptam, de épen Sámuel miatt nem foglaltam el. Mikor ezt a lakást nekem kiutalták, kijelentettem a lakáshivatalnak, hogy nekem nem felel meg ez a háromszobás lakás, megelégszem egy kétszo'bás lakással is, ezt vegyék vissza. Hosszabb tárgyalás után kijelentette nekem a lakáshivatal, hogy nincs abban a helyzetben, hogy nekem kétszobás lakást adjon, csináljak ezzel, amit akarok. (Peyer Károly: Csináljon, amit akart Ezt nem mondhatta a lakáshivatal! — Propper Sándor: Melyik elnök mondta! — Zaj. — Elnök csenget.) Erre megjelent nálam Sámuel ügyvéd, aki lelépési díjért sohasem vette meg ezt a lakást, hanem csak albérlője volt az időközben elhalt főbérlőnek. Ebből is világos tehát, hogy nem mondott igazat se Drozdy Győző, se Sámuel ügyvéd. (Peyer Károly: Nem ez a lényeg, hanem hogy tiz hónapig sem foglalta el a kapott lakást.) Sámuel ügyvéd hivatkozva árrá, hogy ő kezdő ember, szegény, vagyontalan, kért engem, hogy ne lakoltassam ki. Erre én neki a következőket mondottam: Ügyvéd ur, jól van, ha ön szegény emberi, szívesen segítek magán. (Propper Sándor: Tiz millióért!) ön tudja, hogy nekem ez a lakás nem kell. Bejelentettem a lakáshivatalnak, hogy ezt a lakást el fogóim cserélni, csinálja ön meg ezt a cserét olyképen, hogy ennek révén ön is lakáshoz jusson. Azt hiszem, ez nagyon jóindulatú ajánlat volt. Ennél jobbindulatuan nem járhattam volna el. (Drozdy Győző: Lakáshandlé!) Megjegyeztem még vele szemben a következőt, amit a lakáshivatalnak is kijelentettem volt: Amennyiben pedig a csere folytán bizonyos összeg maradna fenn, én azt az összeget a népjóléti mindsterium egy jótékonysági alapjának bocsátom rendelkezésére. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Most már aztán elég! Ne beszéljen többet, mert mindig ront! — Hébert Ede: Szégyelje magát! Ilyent tesz; amikor sokezer emberinek nincs lakása!) Elnök: Hébelt képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Peyer Károly: Ha kevesebbet beszél, okosabb marad!) Bogya János: Megjegyzem, hogy Sámuel ügyvéd is kijelentette egy beadványában, melyet a népjóléti ministeriumhoa intézett, hogy erről tudomása van. Mikor azonban láttam, hogy erre a zsenerőz javaslatomra Sámuel egyik hónapról a másikra huzza az ügyet, és hogy hónapok multak el anélkül, hogy nekem lakást adott volna, mikor láttam, hogy ő önmagának akarj jó lakást szerezni az éni révemen és engem egy rossz, piszkos lakásba akar elhelyezni, akkor július végén felszólítottam őt, hogy oldja meg a lakás kérdését, mert különben kilakoltatom. Minthogy 7 Sámuel ügyvéd erre a fülebotját sem mozdította, augusztusban beadtam a kilakoltatás irántr kérvényt. Erre ez az ember, akinek köszönhetem', begy hónapokon keresztül a Császár-fürdőben, egy szobában drágáin és rosszul ] laktam, mialatt ő az én lakásomban olcsón i terpeszkedett, beadványt intézett a. népjóléti | ministeriumhoz (Propper Sándor: A saját la) kásában terpeszkedett!), melyben engem támadott és megfeledkezett arról a háláról, amellyel viselkedni velem szemben köteles volt. Ez* után a megtámadtatás után szükségesnek tartom itt kijelenteni, hogy épugy, amint valótlan alapon támadott meg engem Drozdy Győző, Sámuel is hazudott és meg* vagyok róla győződve, hogy ezekkel az állításaival nem mer a nyilvánosság elé lépni. Sámuel velem szemben a lehető leghálátlanabbul viselkedett és ha ebből a lakásügyből zavar, van, ez tisztán azért van, mert én reá való tekintettel húztam igy el az ügyet mostanáig. Ezt állapította meg- helyesen a lakáshivatal is, ás ez az oka annak, hogy bár hónapok óta ki van utalva nekem ez a lakás, még mindig nem vettem birtokba. Elnök: Áttérünk napirendünk tárgyalására. Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat tárgyalása kapcsán Vázsonyi igen t. képviselő ur azzal az intelemmel fordult a nemzetgyűléshez, hogy nem ártana valamit a törvényjavaslatról is beszélni. Én ezt az intelmet szívesen fogadnám és szívesen követném és nagyjában természetszerűleg követni is fogom, sajnos azonban, a túlsó oldalról történt felszólalások, különösen a keresztény gazdasági párt részéről történt felszólalá 1 sok ezt nekem bizonyos mértékben lehetetlenné teszik. Az, amit a túlsó oldalról felszólalt t. képviselő urak mondottak, különösen amit a keresztény gazdasági párt részéről felszólalók és az egységes párt részéről Viczián képviselő ur mondott, minden volt, csak nem bírálat, magyarázata a törvényjavaslatnak, nem érvelés amellett, hogy ez a törvényjavaslat jó, hogy azt el kell fogadni. Hallottunk elokvens plaidoyékat, hallottunk tüzes filippikákat, émelyítő öndicséréseket a keresztény községi párt működéséről, vádaskodtak és védekeztek és csodálatosképen circulüs vitlosusként megint szerencsésen elérkezett mihozzánk. A helyett, hogy a törvényjavaslatról beszéltek volna, ahelyett, hogy igyekeztek volna a nemzetgyűlést meggyőzni arról, hogy ez a törvényjavaslat az ő felfogásuk szerint jó és megfelelő, ahelyett, hogy az itt felsorolt kifogásokat tényekkel igyekeztek volna megcáfolni, mondom, esodálatosképen az történt, hogy a védekezések, támadások és öndicsérések után nekünk jöttek és felénk élezték ki mindazt a félreértést, amely kettőjük között, a múlt és a jelenlegi rezsim között mutatkozott.
