Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-326
A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. 413 ban olyan ténykedést imputálnak egy magyar politikusnak, amely de facto kifelé káros hatással van. (Igaz! Ugyvan! jobbfelől.) Mert ma egy király-puccsot csinálni őrültség (Igaz! Ugy van! — Meskó Zoltán: Akármilyet!), akármilyen irányból jöjjön is az. E kérdés felvetése nem szolgálhat mást, mint a most készülő keresztény koncentrációnak megbontását a királykérdéssel (Eőri-Szabó Dezső: Azt akarják!), nem tudom, milyen célból, de talán azért, hogy a szabad király-választás és a legitimizmus kérdése megint szembekerüljön egymással. Mióta az az emlékezetes szerencsétlen király-puccs megtörtént, én teljesen visszavonultam ettől a kérdéstől, mert azt tartom, hogy Magyarország jelenlegi helyzetében külső befolyások nélkül nem lehet erről a kérdésről beszélni. Már pedig ha hangoztatjuk, hogy mi egy szuverén nemzetnek vagyunk képviselői, akkor nem szabad ezt a problémát abba a helyzetbe hoznunk, hogy a külföld ebbe a kérdésbe beleszóljon. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) És csodálom, hogy pl. Rubinek képviselőtársam, bár azt hiszem, eléggé jól ismer engem, szintén felül ezeknek, amidőn megállapítja, hogy Wild József állításának valamilyen alapjának mégis csak lennie kell, holott Wild képviselőtársam mai nyilatkozatában kijelenti, hogy ő nem is ugy értette, ahogy én azt felfogtam. (Zsirkay János: örült, hogy nyilatkozhatott!) T. Nemzetgyűlés! Ugyanez a Wild képviselőtársunk, akkor, amikor a Döhmel-ügy volt aktuális, és amikor még senki sem ismerte ezt az egész kérdést, megjelent TJlain képviselőtársunknál és azt mondotta: „Gib Acht, Freund", vigyázz, barátom, valami készül ellenetek. TJlain képviselőtársam nem tudta, hogy mi készül akkor ellene. Egy hónapra rá megvolt a Döhmel-ügy. Ez a machináció, ez a stilizálás, ez a beállitás és a Döhmel-ügy arra enged következtetni, hogy egy olyarn beteges Nachrichten-Offizierrel állok szemben (Derültség.), egy olyan kémszolgálatot teljesítő tiszttel — beismerem, mindig becsületesen, nagyszerűen teljesítette ezt a szolgálatot —, aki nem tud megszabadulni attól, hogy valamit ne kutasson; nem képes elviselni a nyugodt életet', tehát folyton keres ós szolgálatot akar tentni a Bethlen Istvánoknak, ugyanakkor, amikor az országnak árt azzal, hogy olyan ténykedésekről és fegyverkezésekről beszél, hogy holnap masírozni fogunk Budapest ellen. Ezért én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben is meg' kell vizsgálni a kérdést; a képviselő unnak pedig ajánlom, hogy ő esetleg orvos által is vizsgáltassa meg magát. (Derültség bálfelől. — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Hogy történt ez az egész dologi A nemzetgyűlés folyosóján egy kijelentést tetteim. A kijelentést nem én interpretáltam, mások interpretálták, és ahelyett, hogy tőlem megkérdezték volna, hogy mit mondtam, Wild képviselő ur volt az, aki lefutott valahová és ott lekopogtatta a nyilatkozatot, amelyet ő tőlem sohasem hallott. És akkor megjelenik egy nyilt levél, amelynek bevezetéséül odaállítja az októberi eseményeket, azt mondván, hogy Magyarországnak jelenlegi helyzete azonos az októberi eseményekkel. (Farkas István: Roszszabb!) Kijelentem, hogy én semmiféle hasonlatosságot nem találok; én remélem, hogy azok, akiknek ma a hataJota a kezükben van, semmiféle olyaiui megmozdulást nem fognak tűrni, illetőleg minden olyan megmozdulást le tudnak verni, amely az államnak és nemzetnek érdekei ellen volna. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) És ezt igy állitja be a képviselő ur azért, hogy hangulatot teremtsen azok számára, akik felületesen nézik az eseményeket. Igenis, kijelentettem, hogy politikai hitvallásomból következik az, hogy nem tudom elképzelni, hogy Budapest városában baloldali többség vegye át az irányítást, Vázsonyi Vilmos vezetése alatt. Nem mondtam, hogy miképen fogom ezt megakadályozni, de logikus és világos, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a választásokon one jöjjön be a baloldal és Vázsonyi Vilmos. (Ugy van! a balközépen.) Én mást nem mondottam, csak azt, hogy nem tudom elképzelni — és bejelentem újból, itt a Ház szine előtt is, hogy nem tudom elképzelni —, hogy Magyarország fővárosában ne a magyar mentalitásnak megfelelő politika űzessék. (Helyeslés a balközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Erzberger gyilkosa magyar mentalitásul Döhmel és Hitler urat hozzuk talán bel Csodálatos dolog!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. jGömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Ea^sz politikai gondolkozásomból, hitvallásomból következik ez a megállapítás, ezért ne tessék tőlem ezt rossz néven venni. Ha azt mondanám, hogy boldog volnék, ha Vázsonyi és a baloldal jönne be többségben, akkor hazudnám. (Pakots József: Ez más kérdés! Ne tessék kétségbe vonni magyarságukat! — Rassay KároW: Mi közünk nekünk az ön boldogságához?) Önnek az én boldogságomhoz nincs köze, de nekem van közöm a magyar nemzet boldogságához és nekem az a szent meggyőződésem, hogy ha a baloldal és a zsidóság kap többséget, akkor ismét megkezdődik a teljes destrukció. (Rassay Károly:« Ügy mint Kecskeméten! Önök kezdik meg a destrukciót!) T. Nemzetgyűlés! Wild József képviselőtársam szememre veti azt is, hogy milyen rossz benyomást tett kifelé a fajvédelmi mozgalom, és hogy különösen a nemzetiségi vidékeken jóvá nem tehető hibákat követtünk el, amikor a magyar faj védelmét hangoztattuk. Mi preciziroztuk kecskeméti programunkban, hogy mit értünk fajvédelem alatt. Értjük a magyar faj és mindazon nemzetiségek erősítéséi, amelyek nem zsidók. Antiszemita programot vallottunk Kecskeméten, amely programnak az a célja, hogy a zsidóság szuprémáciáját visszaszoritsuk arra a mértékre, amelyet a nemzet szuverenitása elismer, és ne stabilizáljuk, vagy fokozzuk azt a helyzetet, amely ma nézetem szerint a magyar faj megalázása! jelenti. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Foglalkozik azután a képviselő ur a jelenlegi helyzettel. Ezért az ellenzék köszönettel tartozik Wild József képviselő urnák, aki megállapitja, hogy az egész országban nagy az elég-edetlenség a kormánnyal szemben; beismeri, hogy a jelenlegi rendszer ellen nem nagyon nehéz okokat felhozni az elégedetlenség tekintetében. Ezt mi akceptáljuk. Mi hirdetjük pártkülönbségre való tekintet nélkül, hoigy a kormány rossz politikája idézte elő azt az elégedetlenséget, amely mindenkinek lelkében él. Minidezekbői egy Plussforoierunghoz hasonló stratégiai tanulmánnyal szerencsélteti a magyar közvéleményt és megmagyarázza annak, aki neim tudja, hogy én azért mondtani azt. hogy Vázsonyiék ne jöjjenek be a városházára, mert egészen más céljaim vannak, az a szándékom, hogy a figyelem erre konfc2 fe
