Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. évi október hó 24-én, pénteken. 409 kasnak megfelelő sorrendben kivan felszólalni. (Rothenstein Mór: Gömbös puccsot csinált! — — Derültség és zaj a balközépen.) Ez a sorrend nemcsak a régi szokásnak fe­lel meg, hanem az analógia alkalmazásával megfelel a házszabályok 210. §-ának is. (Zaj a balközépen. — Zsirkay János közbeszól.) Zsir­kay képviselő urat kénytelen vagyok rendre­utasítani. Ne méltóztassék az elnök szavába be­leszólni. A házszabályok 210. §-ának analógiája azt tárja elénk, hogy amennyiben pro és contra iratkoznak fel a szónokok, akkor ezek válta­kozva hivassanak fel. E tekintetben tehát az elnökséget semmiféle mulasztás nem terheli, mert semmiféle olyan szabály nincs, amely kötélezőleg előírná, hogy az elnök külön fel­tegye a kérdést, kiván-e valaki az elnöki napi­rendi javaslat ellen szólalni. Az előirt négy szónoknál több nem is jelentkezett, ennélfogva , az elnök előtt az a kérdés, amelyet Farkas Ist­ván képviselő ur a házszabályok alkalmazá­sára vonatkozólag felvetett, fel sem merült, és e tekintetben módja sem volt állást foglalni. (Helyeslés jobb felől. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Farkas István: A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Farkas István képviselő ur a ház­szabályokhoz kért szót. A képviselő nrat a szó megilleti. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az elnök ur magyarázata csak részben állja meg a he­lyét, mert a gyakorlat eddig az volt, hogy a szónokokat pro és contra hivják fel. Azt, hogy ez igy van, mutatja az is, hogy maga az elnök­ség jelöli ki a jegyzőket olykép, hogy a javas­latok mellett felszólalókat jegyzi X. Y., a ja­vaslatok ellen felszólalókat pedig ez ós ez. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem javaslat! — Zaj és ellentmondások a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Bocsánatot kérek, ez napirendi' javas­lat. A Háznak ez a rendje, s eszerint szoktak a szónokok feliratkozni. A jegyzők meg is kérde­zik, hogy ki szól mellette és ki szól ellene és e szerint vezetik a feliratkozott szónokok név­sorát. Itt tehát a házszabályok kezelésében a tár­gyalások ügyrendjétől eltérő rendelkezés tör­tént, mert a szónokok nem abban a sorrendben hivatták fel, illetőleg nem aszerint Írattak fel, amint azt a házszabályok és a gyakorlat elő­írják. Nézetem szerint sokkal helyesebb volna, ha az elnök ur beismerné, hogy itt tévedés tör­tént, ez megnyugtatóbb volna, mint az, ha az elnök ur arra az álláspontra helyezkedik, hogy itt nem történt a gyakorlattal ellentétes eljá­rás. (Nagy zaj.) Elnök: Többen jelentkeztek a házszabá­lyok címén való felszólalásra. Kérdem a jegyző _urat, ki van soron? Héjj Imre jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Elő­ször isi el kell ismernem, hogy az elnök ur el­járása teljesen jóhiszemű volt (Ugy van! bal­felől.), de azok a következtetések, amelyeket az elnök ur eljárásához fűzni méltóztatott, meggyőződésem: szerint a házszabályok szelle­mének nem mindenben felelnek meg. Ugy gon­dolom, hogy a napirendi javaslatra vonatkozó 202. § nem; öleli magába teljesen a napirendi javaslat tárgyalásának összes fázisait, hanem ott csak két megszorító szabály van. Az .egyik megszorító szabály az, hogy csak négy szónok­nak lehet beszélni, a másik pedig az, hogy csak egyszerű szavazással lehet dönteni. Ellen­ben az a szokás, illetve szabály, amely —amint erre az elnök ur igen helyesen hivatkozott —, a házszabályok 210. <§-ában is benfoglaltatik, hogy minden javaslat tárgyalásánál á pro és contra felszólalókat kell felváltva felhívni, a napirendi javaslat tárgyalására is vonatko­zik. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hegymegi-Kiss Pál: Elismerem, hogy itt az ellenzéki mínemüség kérdésében történt egy tévedés, mert Gömbös Gyula képviselőtársam elfogadta az elnöki javaslatot, tehát nem el­lene szólalt fel, s igy jóhiszeműség* vezethette az elnök urat. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Hegymegi-Kiss Pál: Mikor azonban két képviselő a napirendi javaslat mellett felszó­lalt, akkor a negyedik szónokként csak olyan képviselő szólalhatott volna fel, aki a napi­rendi javaslat ellen foglal állást. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem volt feliratkozva több! — Zaj. — Elnök csenget.) Mi a jelen esetből egyáltalában nem aka­runk következtetéseket vonni, mert hi­szen mi terjesztünk elő az elnöki napi­rendi javaslatokkal szemben ellenjavaslatokat, és ha a t. többség és az elnök ur nem helyez­kedik arra az álláspontra, amely a házszabá­lyok szellemének és a gyakorlatnak is megv felel s amely jogos és méltányos, akkor mi a jövőben megtehetnők azt, hogy négy ellenzéki, vagyis az elnöki napirendi javaslat ellen feh szólaló szónokot állítanánk fel. (Halász Móric: Meg is tették ezt! — Ellentmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Ez pedig nem volna helyes, nem; szolgálná a tanácskozás célját. Ennélfogva én minden esetre, elsősorban a lojalitást Maday Gyula képviselőtársamtól vártam volna. Ha már igy volt az eset, nem illett, hog*y ő a szólás jogával éljen. Joga volt hozzá, de nem illett. A jövőre nézve pedig az elnök urat és a többséget is arra kérem, hogy a házszabályok­nak azt a helyes alkalmazását, amelyet eddig követtünk, a jövőben is tartsuk be. (Felkiáltá­sok jobbfelől : Szavazzunk !) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Egészen rö­vid leszek. Aláhúzom, hogy az esetből magából látjuk az elnök ur tökéletesen jóhiszemű eljá­rását, azonban ezzel kapcsolatban a parla­menti szólásszabadságot, a parlament tárgya­lási rendjét biztosító elnöki enunciációra van szükségem. Nevezetesen kivánom azt, hogy az igen t. elnök ur jelentse ki az elnöki székből, hogy ez a mai eset precedensül nem szolgál és egyáltalában nem akarja érinteni az ellenzék­nek azt a jogát, amely a 210. §-ban is a pro- és kontra-tárgyalásokra nézve biztosíttatik. (Bes­senyey Zénó: Nem volt több szónok felirat­kozva! — Batitz Gyula: Dehogy nem, én je­lentkeztem!) Elnök: Propper Sándor képviselő ur a ház­szabályokhoz kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Szívesen koncedálom, hogy az elnöklő alelnök jóhisze­műen járt el. Ezzel azonban a magam részéről nem' elégedhetem meg, mert ha ez a mai eset, a házszabályoknak ez a mai kezelése prece­denssé válik, akkor az ellenzék meglehetősen ösztövér jogaiból egy jókora darab letöretik. A házszabályok szelleméből és rendelkezéseiből folyik — ezt a tanácskozás rendje és techni-

Next

/
Thumbnails
Contents