Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-325
402 A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. kellett beadni. Ha már most ők lelkiismeretesen megcsinálták volna a felszólamlásokat, lehetőleg az érdekeltek tudtával és megkérdezésével, talán itt-ott eredmény elérhető lett volna a kihagyottak részére. Akkor lehetne beszélni ennek a jognak létjogosultságáról. De mit csináltak ezek az önként jelentkező urakl Azonos szövegű blankettákat nyomattak és a szövegnek a név részére nyitva hagyott fcel3 r ére beirtátk a kihagyott nevét és aztán beadták azzal, hogy: no; központi választmány, intézd el. (Pikler Emil: Nagy forgalom, kevés haszon!) Mi lett ennek a következménye? Tömegével kerültek a központi választmány elé ügyek, melyekben arról volt szó, hogy valakit kihagytak azért, mert nem magyar állampolgár és a felszólalásban azt vitatták, hogy az illető elvégezte a négy elemit. Mit lehetett tenni az ilyen beadvánnyal? El kellett utasitani, mert senki sem. vonta kétségbe, hogy négy elemit végeztek, de azt állították róluk, hogy nem voltak magyar állampolgárok. Ha nekem nem hiszik el, meggyőződhetnek róla, ha betekintenek az aktákba, de elhihetik különösen olyan kiváló közéleti férfinak, mint Wlassics Gyula báró, a közigazgatási bíróság elnöke, aki az Az Újságban, tehát egy nem épen nagyon kurzusujságban jelentette ki azt, hogy a közigazgatási bíróság a panaszokkal lehetetlen helyzetben van, mert sehogy sem passzol a felszólalás a jogsérelemhez, úgyhogy a közigazgatási biróság már ezért is kénytelen azt elutasítani. Olyan jogot, amellyel igy lehet visszaélni, amelyből olyan tömérdek anyagi kára van ennek a szegény koldus nemzetnek, könnyelműen adományozni nem lehet csak azért, hogy abból egyesek maguknak politikai tőkét kovácsoljanak. Tehát igenis nagyon helyes ennek a jognak a megszüntetése. (Rothenstein Mór: Minek is az a választójog? — Zaj.) Elnök: Rothenstein Mór képviselő urat kénytelen voltam egyizben már rendreutasítani. Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Viczián István: Ha 140.000 felszólamlást adtak be a központi választmányhoz, méltóztassék elképzelni, hogy ez 140.000 iktatószámot, 140.000 közbeeső intézkedést igényel. 140.000 helyen iktatják be ezt az intézkedést a különböző hivataloknál és hatóságoknál, 140.000 darab ujabb beadvány érkezik vissza a központi választmányhoz és megy fel a felsőbb fórumokhoz, ugy hogy ez summa summarum félmillió ügyszámot is jelent. Ha méltóztatnak meggondolni, hogy a legnagyobb ministerium ügyforgalma mintegy százezer ügyszám körül forog, ennek a jognak fentartása azt jelenti, mintha öt uj ministeriumot állítanánk fel a nemzet költségén, még pedig ugy, hogy a meglévő ministeriumok ügyforgalma ezzel nem apad. Azt hiszem, ezzel eléggé meg van világítva az, hogy ezt a jogot, ha egyébként indokolt lett volna is, épen önök játszották el és hogy a nemzet ezt tovább fenn nem tarthatja Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Emiitettem beszédein elején, hogy amig Vázsonyi, Rassay és más képviselő urak felszólalásától a tárgyilagosságot a világért sem óhajtom elvitatni, addig a szociáldemokrata párt részéről felszólaló képviselő urak a pártatlanságot t teljesen figyelmen kivül hagyták és a keresztény községi pártnak itt ülő tagjai felé olyan kifejezéseket zúdítottak, amelyek a legkevésbé sem illenek művelt, emberekhez. Itt vannak előttem nagyjából feljegyezve azok a kifejezések, amelyeket Várnai képviselő ur használt Várnai évi október hó 24-én, pénteken. képviselő ur Petrovác z , és Frühwirth Mátyás t. barátaimra vonatkoztatva azt mondotta, hogy az olyan apró vakondturásoknak, mint azok a képviselő urak, fogalma sincs arról, hogy mi ez a szociáldemokrácia. Tehát mit tudnak ők arról, hogy mit akar a szociáldemokrácia. Nem szószerint idéztem szavait, de lényegileg ezt mondta. (Rothenstein Mór: Van benne egy kis csavarás vagy mondjuk: ferdítés!) Kérem, ismétlem, szószerint nem tudom, de igenis vakondturásoknak minősítette képviselőtársait és erre vonatkoztatom elsősorban azt, hogy az ilyen kifejezés művelt emberekhez nem méltó. (Esztergályos János: Hát a gyilkosság művelt emberekhez illő?) Majd erről is beszélek, csak tessék megvárni. Nyomban fogok beszélni a gyilkosságokról. (Klárik Ferenc: A mozikommunizálásról!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Viczián István: Nagyon jól tudom, hogy én, a jámbor keresztény ember, Várnai képviselő ur előtt, aki' Isten választott népéből való, szintén csak apró vakondturás vagyok. De abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy igenis tudom, hogy mi az a szociáldemokrácia, illetőleg tudom, hogy mit akar, helyesebben mondva: mire képes a magyarországi szociáldemokrácia, mert birtokomban van egy olyam kiáltvány, amelyet akkor bocsátott ki a magyarországi szociáldemokrata párt, amikor még hatalmon volt és amely kiáltványból világosan kitűnik az, hogy mikre képes a magyarországi szociáldemokrácia. (Halljuk! Halljuk!) Majd fel fogóim olvasni. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Előbb azonban legyen szabad idéznem még egyetmást Várnai képviselő ur kiszólásaiból. Azt is mondotta a képviselő ur — itt már a Népszava szavait szószerint idézem, mert a naplóban neimi olvastam pontosan a szavait —, hogy a Wolff-i gyűlölség 1919-ben már kihúzta az ágyból az ártatlan munkásokat és elstilylyesztette őket a Duna fenekére. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Hallatlan!) T. Nemzetgyűlés! Jó. Nézzünk már egyszer annak a Dunának a fenekére. Nézzük meg, hogy vájjon a keresztény községi párt-e vagy esetleg nem; egy másik párt hajlamos-e arra, hogy ártatlan embereket a Duna fenekére vagy hasonló helyekre juttasson. Nem a Hollánokra, a Ferry Oszkárokra, a Návayakra és a Menkinákra gondolok, mert akkor az üzlet más cégér alatt folyt. Éii arra az időre gondolok, amikor a politiki üzletet a magyarországi szociáldemokrata párt még saját cégére alatt folytatta. Mielőtt azonban ezt bővebben kifejteném és állításomat bővebben megmagyaráznám, legyen szabad még egy idézetet előadnom Várnai képviselő ur művelt szótárából. Azt mondta Várnai képviselő ur a keresztény községi pártra mutatva, hogy a tisztesség és józanság fogja őket kisöpörni a városházáról. A söprésről még beszélünk, hogy ki, hogyan és kit fog söpörni a városházáról, most azonban egyelőre csak ennek a kifejezésnek, valamint az előbbi idézeteknek a művelt emberhez nem méltó hangjára óhajtok rámutatni. (Barthos Andor: Mit vársz tőlük?) Megvallom őszintén, hogy engem nem lep meg az, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt itt ülő frakciója immár harmadfél-
