Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-324

384 A nemzetgyűlés 324. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. irányban minden felszólalásunk és ha a kormányzópárt is olyan komolyan venné ezeket a fontos szociális kérdéseket, mint mi, akkor idevonatkozó javaslatainkat támogatná, a mellé oda állana s ezzel bizonyságot szolgáltatna arról, hogy kellő érzékkel bir a szociális problémák megoldásával szemben. Az nem érv r szerintem, hogy a napirendben levő törvényjavaslat tárgyalását félbeszakítani nem lehet, annál inkább sem érv, mert ezt a törvényjavaslatot már a mtüt esztendőben elkezdte tárgyalni a nemzetgyűlés; decemberben maradt félbe a törvényjavaslat tárgyalása, azután tárgyalás alá került a nyári szünet előtt is ez a törvényjavaslat, amikor azután másodszor kezdtük tárgyalni. Ha ez a törvényjavaslat ezideig megtűrte a halasztásokat, minden körülmények között megtűrne most is néhány napi halasztást, mert szerény megitélésem szerint az, általam, javasolt napirend nem fog pár napnál több időt igénybe venni s ez semmiképen sem szolgálhat senkinek indokul arra, hogy emiatt ellenezze azt az inditványt, amelyet itt az előbb bátor volam a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni. Azt hiszem, hogy azt a nagy nyomorúságot, amely a munkanélküliségben rejlik és azt a közelgő nyomorúságot, amelyet jelent a házbér ujabb felemelése és az ebből várható drágaságot nagyrészt mind ellensúlyozni lehet, ha a t. Nemzetgyűlés hozzájárul napirendi javaslatom elfogadásához. Ellenkező esetben a folyamatban levő törvényjavaslat további tárgyalása elveszi annak lehetőségét, hogy itt megjelölhessük azokat a módozatokat, amelyeknek igénybevételével ezeken az igen mélyreható szociális problémákon segíteni lehet. Tisztelettel arra kérem a nemzetgyűlést, hogy szíveskedjék napirendi javaslatomat elfogadni szemben az elnök úr napirendi indítványával. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Kuna P. András! Kuna P. András: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló t. képviselőtársam szembe helyezkedett az elnök ur napirendi indítványával és arra hivatkozva, hogy a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása már úgyis többször meg volt szakitva, hangoztatta, hogy most még egyszer meg lehet szakitani annak tárgyalását. Én abban a véleményben vagyok, hogy a t. ellenzék hagyja félbe felszólalásait a törvényjavaslattal kapcsolatban és akkor a fővárosi törvényjavaslatot tető alá hozva, mingyárt szóba kerülhetnek a szociális javaslatok. En az elnök ur napirendi indítványát fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Nagyon szomorú jelensége a magyar parlamentarizmusnak és az uralkodó szellemnek az, hogy valahányszor csak szociális kérdésről van szó, mindig ügy intézik el, hogy a kormány nem teheti, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Tessék elhinni a túlsó oldalon azt, hogy ez a kérdés minden más kérdésnél fontosabb. Ugy látszik, az urak egészen távol élnek a nyomorúságtól, a néptől s nem érzik a közösséget a nép nyomoruságával, nem érzik azt, amit nekünk éreznünk kell, amit nap-nap után látunk s ami a szemünk előtt játszódik le. Ha az urak tudnák, hogy itt a munkáscsaládok ezrei és tízezrei éheznek és nyomorognak, ha önöknek fogalmuk volna arról, hogy vannak ebben az országban tízezrével családok és nem tudom hány ezrével családtagok, akiknek a napi betevő falatjuk sincs meg, akik kétségbeesve szaladgálnak nap-nap után azért, hogy gyermekeik éhségét lecsillapítsák, ha fogalmmuk Ápolna arról, hogy milyen nagy nyomorgó tömeg van ebben az országban, nem helyezkednének arra az álláspontra, hogy nem kell ezeket a kérdéseket tárgyalni, amely kérdések fontosak és szomorúak s amelyeknek következményei és kirobbanásai beláthatatlanok. Sokszor szeretnek az urak arra hivatkozni, hogy kerülni kell minden szélsőséget és minden olyan dolgot, amely az állami szerkezetben, vagy a társadalmi életben bajokat okozhat. Az a nyomorúság, amely ma megvan, melegágya a társadalmi bajoknak és a kirobbanásoknak azért, mert az elégedetlen, éhező embernek nem az esze ad tanácsot, hanem az éhség hajtja és kényszeríti cselekedetekre. Ha tehát azt akarjuk, hogy ezek megszűnjenek s ha van ilyen jelenség, amint hogy van, akkor ezzel masrának a törvényhozásnak kell foglalkoznia. Hiszen nem olyan szentírás az a szanálási berendezkedés és nem ugy néz ki, mintha nem lehetne más módon is segíteni. Annak idején azt mondták, azért kell a kormánynak a teljes abszolút felhatalmazás, hogy a szanálást az egész vonalon végrehajthassa. A szanálásban felhatalmazást kapott a kormány arra is, hogy rendeletileg az adórendszert máskép szabályozhassa, okosabban, mint ahogy eddig szabályozta. Felhatalmazást kapott arra is, hogy a szanálás alapján a gyöngébb társadalmi osztályok érdekében a házbérre vonatkozó rendezést a törvénnyel ellentétesen szociális vonatkozásban is megcsinálhatja és végrehajthatja. Ha tehát van ilyen felhatalmazás, mint ahogy van és ha ninCs akadálya annak, hogy a munkanélküliség és, házbér terén a kormányzat tehet intézkedéseket, akkor mi se állhatja útját annak, hogy megtegye. Ha tehát nem akarnak az éhező, nyomorgó tömegen segíteni, nem akarják belátni, hogy nem lehet a végtelenségig arra az álláspontra helyezkedni, hogy a munkanélkülisegély, a munkanélküliek támogatása a közmunkák gyorsabb és nagyobb arányú meginditása, az ipari és kereskedelmi élet felelevenítése utján lehet intézkedni, akkor nem lehet mást mondani erre, t. uraim, hogy nem értenek hozzá, vagy nem akarnak foglalkozni a kérdéssel, vagy elzárkóznak teljesen a kérdés elintézése és megtárgyalása elől. A helyzet az, hogy itt ez a baj megvan, megvan a munkanélküliség és a házbéremelés novemberben olyan drágasági lavinát fog megindítani, amely végigmegy az élet egész vonalán. Hiszen sokan vannak, akiknek kevés a jövedelme, akik nem tudják a házbért megfizetni, de még nagyobb az a réteg, amely egyáltalán semmit sem keres, amely kereset nélkül van, amelynek kereseti' lehetősége nincs. Ha féltik önök az államot és a társadalmat a robbanástól, akkor ugy járjanak el, mint az a kazánkezelő, aki látja, hogy baj, erupció lesz, de nem előzi meg a bajt, hanem: hagyja, hogy legyen robbanás. Kérem a t. Nemzetgyűlést, ne zárkózzon el ettől. Ha ez a törvényjavaslat egy napot késik, ez igazán nem jelentős és nem lényeges és nem is olyan sürgős, hogy miatta a másik sürgősebb kérdést ne lehessen tárgyalni. Sokkal sürgősebb a helyzet és nagyobb bajok fűződnek ahhoz, ha nem foglalkozik a nemzetgyűlés és a kormány a munkanélküliség problémájának megoldásával, a munka meginditá-