Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-324

380 J nemzetgyűlés 324. ülése 1924 mondja, miért hányják a szemére, én nem hányok semmit a szemére, mert ezekkel a kérdésekkel nem is foglalkoztam, a városházának tagja sem voltam — miért hányják a szemére azt, hogy az üzemek rosszul gazdálkodnak és az üzemek folyton emelik díjaikat és gúnyosan azt mondja, hogy tulajdonképen mi történtIHiszen ugyanazok az üzemvezetők vannak ott, mint akik a mi időnkben voltak és mi különös előszeretettel hirlapirókat állitottunk az üzemek élére. Nem tudom, kire vonatkozik ez. (Petrovácz Gyula: Heltaira és Ripkára!) Ripka a Ganz-gyár (tisztviselője volt, ezenkivül még megjegyezhetem — bár ez beszédem későbbi folyamára tartozik —, hogy Ripka egy, már akkor is erősen keresztény alapon álló pártnak, a Budai Szabad Polgári Párt-nak volt a vezéralakja, ennek következtében őt ne méltóztassék . . . (Petrovácz Gyula közbeszól.) Én itt az emberek konduit-listáit nem tudom figyelemmel kisérni . . . (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: . ..egyideig külföldön éltem és igy a különböző pragmatika szankciókat és a különböző konduit-listákat kellő figyelemmel nem kisérhetem. Azt azonban megállapithatom, hogy igenis akkor a Budai Szabad Polgári Pártnak volt tagja. Abban az időben pártélet általában nem volt, hanem a kerületek mint csoportok alakultak meg a városházán és tulaj dónké peni program alapján csak egyetlen párt állott, a mi pártunk, amelynek azonban a 400 tagból álló közgyűlésen összesen csak 30—40 szavazata volt a különböző kerületekből. Tehát demokrata uralomról beszélni tulaj donképen merő illúzió, amiről majd leszek bátori még kicsit diskurálni. Most azonban nem ez a beszédem tárgya. Ő tréfásan azt mondja: Kérem, mi történtl Megmondom, mi történt. Az történt, hogy a midőn a gázgyár az első üzleti eredményét közzétette, abban az időben — aranykoronát tetszik a múltra vonatkozólag mindig mondani, ha adósságról van szó — az első üzleti év négy és félmillió korona felesleggel zárult, dacára annak, hogy a gáz egységárát _ nem emeltük, ellenben a fogyasztók számára jelentékeny könnyebbségeket adtunk és az uccai világilást, amint arra mindenki emlékezhetik, jelentékenyen megjavítottuk. Tehát lehet valami hiba a kréta körül, ha ugyanezek az emberek négy és félmillió korona felesleget hoztak ki az első esztendőben. De hogy hiba van a kréta körül, azt az urak maguk közt már letárgyalták. Itt van pl. a vizművek kérdése. 1922-ben — ezt az összegek értékelése szempontjából mondom — az a sajátszerű tényállás derült ki, hogy a vizművek 10 millió korona évi deficittel dolgoznak és e deficit oka az, hogy a vizművek olyan szenet használnak, amelynek kalóriája 20%-kai rosszabb, mint a tatai szén kalóriája, az ára ellenben 20%-kai drágább, mint a tatai szén ára. (Derültség balfelöl. — Petrovácz Gyula: Ezt utalta ki a szénkormány biztosság!) Elmondom azt is, egészen nyugodt lehet a képviselő ur, nem fogok letérni egy hajszálnyira sem az objektivitás teréről. Kozma bizottsági tag ur beszéde után ezt letárgyalták és akkor kiderült az a tényállás, hogy az 1922. évi 10 millió korona hiány mellett ebben az évben 40 millió korona volt az a kár, amely tisztán a szén rossz minősége miatt keletkezett. Erre még ráduplázott a tanácsnok ur, aki kijelentette, hogy eddig már .évioktóber hó23-án, csütörtököm 100 millió korona az, amit a vízművekre ráfizettek azért, mert képtelenek voltak jobb szenet kapni, illetékes helyen azt mondták nekik, hogy csak a főváros van berendezve ilyen rossz szén fogyasztására, ennélfogva, hogy ne kapja ezt más vállalat, a fővárosnak kell ezt a szenet elfogyasztania és felhasználnia. (Zaj balfelől.) Teljesen igaza van a képviselő urnák, amikor azt mondja, hogy nekünk ezt kiutalták, de igaza van abban is, hogy nem én utaltam ezt ki az uraknak, sem mi nem utaltuk ki, hanem az a szénkormánybiztosság, amelyhez érzelmileg, politikailag, elvileg mindenesetre nagyon közel állanak és a kormányzatot terheli ezért a komikumért, ezért a nevetségességért a felelősség, hogy egy üzemnek azért legyen 40 millió korona deficitje a

Zl 1922. évi érték szerint egy esztendőben, mert a rossz szenet drágábban fizettetik meg vele, mint a 20%-kai jobb kaloriáju szenet. (Kiss Menyhért: Ki volt a kormánybiztos? — Petrovácz Gyula: Rau Gottlob! Szabadkőmives ! — Fábián Béla: Akkor már nem ő volt!) Akkor ő már régen a temetőben volt! (Pikler Emil: Hegyeshalmy barátjuknak a veje volt a szénkormánybiztos. — Petrovácz Gyula: Ekkor Rau Gottlob volt! — Fábián Béla: 1922-ben már nem!) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Az idő rövidsége miatt most már csak érinteni tudok egyes dolgokat. Wolff t. képviselő ur kijelentette azt is, hogy ők küzdenek a lakásépítési programért és nem ők tehetnek róla, hanem a kormány, hogy a lakásépítés terén semmi segn történt. Itt más szónok urak is szívesek voltak felolvasni a határozatukat. Hát én a magam részéről nem vettem észre sem a titáni küzdelmet a házbérkérdésben, mely a városházán, kitört volna, sem nem vettem észre a titáni küzdelmet az építési programért, mert végre is azzal a kormánnyal, amely nem épit, nem vagyunk mi közeli vitezonyban, hanem az urak vannak a támogatás viszonyában. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Nem elég egyszerűen alibit igazolni, hogy én tettem egyszer egy platonikus nyilatkozatot, hogy óhajtanám az építkezési programot és az építkezések meginditását, hanem cselekedni kell; aki városi politikus, annak ezt égető kérdésnek kell tekintenie, ez ő számára a kormánytámogatás sine qua nonja. Én pl. egy kormányt, amely a házbér és az építkezés kérdésében azt az álláspontot foglalja el, mint ez a kormány, amely arra épiti fel a szanálást, hogy minden drágább legyen, ha más okom nem volna, pusztán ezen az okon soha nem támogatnék, {ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, egy városi politikus hogyan támogathat egy kormányt, amely nem tartja szem előtt Budapest életérdekét: az építkezés meginditását, ami nemcsak a lakásszükség szempontjából, hanem az ipar szempontjából és a termelés megindítása szempontjából is fontos, amely az építkezés kérdését olyan lazán kezeli és ezen a téren semmiféle eredményt fel nem mutat! Már az előbb rámutattam arra, hogy az ember szégyenkezik amiatt, hogy mig azelőtt idejöttek Budapestre a mi városi házainkat tanulmányozni (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon), idejöttek Franciaországból is, addig most Bécs, amely ezen a téren nem mutatott fel semmit, mennyire előttünk halad. Most voltam Bécsben és megszemléltem magam személyesen ezeket a telepeket, személyesen a nagy bérházakat, amelyek el vannak látva a lakók szá-