Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-324
378 A nemzetgyűlés 324. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. léstol függ, ők igyekezzenek odabenn, a köz- i gyűlésen maguknak pártokat, vagy pártocskákat toborozni, hogy valahányszor az ő ügyeik elbirálás alá kerülnek, rájuk nézve kedvező hangulat keletkezzék, kedvező döntés eredményeztessék. Arról a képről, amelyet méltóztattak itt a múltról festeni, a Wolíf Károly t. képviselő ur által festett képről is kell valamit mondanom. A képviselő ur felsorolásából, hogy hány üzeme van a fővárosnak, hiányzik az a csekélység, hogy ezekből az üzemekből egyetlen egyet sem alkotott a jelenlegi rendszer. Ezek mind a múlt maradványai. (Fetrovácz Gyula: A kátrányozó és bitumenező telep! Orvosi műszerüzem! — Rothenstein Mór: Még az öntözőkocsik is !) Az első üzem, amelyet kivettünk a vállalkozás kezéből, a vásárpénztár volt. A vásárpénztár a Kereskedelmi Banknak és a Leszárnitoló Banknak volt a vállalata. Mi annyira a nagytőkének az érdekeit szolgáltuk, szemben a Tanács egy részével is, széniben igen hatalmas befolyásokkal, hogy megszerveztük, megcsináltuk a vásárpénztári közérdekű részvénytársaságot. Ez legsajátabb tényem volt, szemben a Tanáccsal; kijelentem, legsajátabb tényem, szemben a Tanáccsal és a kormánynál dolgozó nagyon hatalmas befolyásokkal. Két hatalmas banknak a kezéből kivettünk tehát egy viruló üzletet és a jelenlegi rendszer hívei odabenn, a városházán nagyon jól tudhatják, hogy ez a vásárpénztár nagyon viruló és nagyon jövedelmező vállalkozás, és igen hasznos alkotás. És abba az első szabályzatba, amelyet a vásárpénztár községesitésénél megcsináltunk, belevettünk egy pontot, amely teljesen jellemezte a mi irányunkat és a mi programunkat: belevettük azt a pontot, hogy törvényhatósági bizottsági tag pedig a vásárpénztár igazgatósági tagja nem lehet. Vagyis, a községesites irányzatát képviseltük, de egyúttal rögtön felállítottuk azt a tilalmai, hogy senki közülünk ezekbe a községesitett vállalatokba ne juthasson olyan igazgatósági tagsághoz, mely számára jövedelmet jelent. (Pikler Emil: Mit szól ehhez Buday Dezső ur?) Itt van ez a mi szabályzatunk. Mondhatom, az egész vásárpénztár legsajátabb művem, szemben a Tanáccsal, amely erről hallani sem akart és szemben a legerősebb befolyásokkal. A vásárpénztárak üzembe való vétele után következett a légszeszgyárnak és a villamos világítási társaságnak községi üzembe való vétele. A jelenlegi nemzedéknek nincs arról fogalma, mit jelentett annakidején a gázgyár községesitése. A jelenlegi nemzedék nem tudja azt, hogy miféle befolyásokkal kellett nekünk viaskodnunk és hogy az a hatalmas társaság, amely a maga monopóliumát és üzletét védelmezte, mennyire megmozgatott minden befolyást arra, hogy ettől a megváltástól megszabaduljon. Házi kezelésbe vettük a gázgyárat, házi kezelésbe vettük a villamostelepeket, tehát a világítás egész ügyét, egész komplexumát városi kezelésbe vettük. Következett ezután a községesitéseknek egész sora. Az érdekeltek minden tiltakozása ellenére megcsináltuk a kenyérgyárat, amely, azt hiszem, egyike a leghasznosabb és legjobb intézményeknek; megcsináltuk —- ez ismét egyik személyes küzdelem volt — a hirdetési üzemet, ami egy szégyenteljes monopóliumnak a lejáratása volt. Hiszen Budapestnek összes hirdetési oszlopaiból semmi jövedelme nem volt, hanem még 12.000 koronát rá kellett fizetnie a vállalkozónak saját közleményeinek közléséért. (Mozgás és derültség a bed- és szélsőbaloldalon.) Meg-alkottuk a fuvartelepet, megváltottuk az omnibusztársaságot, leraktuk alapjait az autóbusz-közlekedésnek, átvettük a városi villamos vasút részvényeinek többségét, hogy a közlekedésügyre befolyást gyakorolhassunk, és hogy a hatalmas közúti vasúti társaságnak, amely a közgyűlésen mindig tudott magának befolyást szerezni, azáltal, hogy a városi villamos vasút kezünkbe került, kellő ellensúlyt teremthessünk. A plutokráciával való nagy kapcsolatot jelenti mindezt Méltóztatnak látni, hogyan sepri ki egymás után az akkori közgyűlés a város közéletéből a részvénytársaságokat és miként veszi saját kezébe mindazokat a nagyon kitűnő, jó üzleteket, amelyek azelőtt magánosok kezében voltak. Olvastam a városháza közgyűlésének tárgyalásait, és itt is hallom, Wolff Károly képviselő ur beszédében a községi takarékpénztár felállításának eszméjét, mint uj megváltó gondolatot. Méltóztassanak ismét forgatni a múlt napióit a községi takarékpénztár felállítására vonatkozólag. A mi időnkben keletkezett nemcsak a határozat, hanem teljes egészében el is készitettük a községi takarékpénztár szabályzatát. Ismétlem, nem a plutokráciának szolgálatára, de elsősorban a kisiparosoknak, a kiskereskedőknek, piaci árusainknak és vásári árusainknak segítségére, különösen abból a célból, hogy a kisiparosok a közszállitásoknál kellő hitelhez jussanak. Az általunk elkészített szabályzatban ezek mind benne vannak, a kormány azonban hatalmas befolyásoknak engedve, nem engedélyezte a községi takarékpénztár szabályzatának életbeléptetését. T. Nemzetgyűlés! Hogy mielőtt mi a programunkat, felállitottuk és mielőtt az akkori polgármester ur ezen. program; keresztülvitelére vállalkozott, mennyire el volt hatalmasodva a kapitalista irányzat a közgyűlésen, ennek bizonyítására nem hozhatok fel jellemzőbb dolgot, mint azt, hogy még a kórházak élelmezését is (magánvállalkozásba adták annakidején. Egy olyan korszakból tehát, midőn még a kórházak élelmezése i's magánvállalkozás tárgya volt. vezettük ki mi a várost. Beszéljek-e a további üzemekről 1 ! Beszéljek-e az élelmiszer-üzemről, amely ma olyan fontos szerepet játszik a székesfőváros életében! (Petrovácz Gyula: Kéthly Anna tegnap megmondta!) Én szerintem az élelmiszerüzem fontos szerepet játszik a főváros életében. Ez is a mi korszakunkból származik, s a mi korszakunkból származnak a többi üzemek is, mint pl. a városi konyhakertészet és egyéb kisebb üzemek, amelyek felsorolásával nem óhajtom a t. Nemzetgyűlést untatni. Egyelőre ezekről az üzemekről szólok, és most felvetem azt a kérdést, hogy amikor Wolff Károly t. képviselő ur: és társai megvonják a mérleget, és folyton beszélnek az adósságokról és beszélnek a háború ideje alatt beálló deficitről, miért nem beszélnek erről a hagyatékról? Miért nem beszélnek arról, hogy egy mérhetetlen vagyonnak, hatalmas nagy üzemeknek birtokába jutottak, hogy egyszerűen beleültek ezekbe az üzemekbe 1 ? Miért nem beszélnek arról, hogy ha, mi ezt a feladványt, a gázgyárnak, a villamostelepeknek, a közlekedésnek várositását, az élelmiszerüzem felállítását és az üzemeknek még egész sokaságát meg nem valósiíjuk, akkor mibe ültek volna bele! Hát illik abba a forrásba beleköpni, amelyből merítünk?
