Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 19:24, lett, óra-óra mellett állandó provokációval zaklatja a nemzet érzületét 1 Miféle konszolidáció következhetik be igy ? Ez az arany középút politikája : nacionalizmust és kereszténységet kommunizmussal 50%-ra vegyes trösztben egyesíteni?! (Meskó Zoltán: Mindenki megkötheti, de Bethlen nem kötheti meg ezt a szerződést!) Mérhetetlen lecsúszást látok ismét a forradalom felé, mérhetetlen lecsúszást látok az ország lelkiállapotának konszolidációja tekintetében és külpolitikailag az egész eredmény, amelyet a ministerelnök ur ebből a megállapodásból felmutathat, semmi egyéb, mint megvalósitása annak a keleti orientációnak, amelyről Károlyi Mihály gróf ábrándozott. (Ugy van ! balfelöl és a balközépen. — Leadvai István : Ugy van, beteljesülése! Károlyi csak tapsolhat hozzá! — Derültség jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl : Együtt fognak majd kormányozni! Visszahozzák! Zaj. Elnök csenget — Propper Sándor: Halljuk az indítványt !) T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom elképzelni, hogy ez a nemzet erkölcsileg már odáig züllött volna, hogy ezt a teljesen ostoba, felesleges és gazdaságilag semmiféle előnyt nem jelentő megállapodást, ezt az egyenesen erkölcsi szadizmust; amely saját eszményeinek megcsúfolását, kigunyolását jelentené, elfogadtassa és bevegye. Nem tudom elképzelni, hogy az a szovjetkövet itt Budapesten meg jelenhessék, hogy a magyar államrendőrség becsületes és tisztességes közrendőre ott lovagoljon az ő kocsija mellett akkor, amikor felmegy a várba accreditáló levelét átnyújtani. (Zsirkay János : Elmennek hozzá vacsorálni ! — Derültség balfelöl. Zaj.) Én nem tudom elképzelni, hogy a nemzeti hadsereg katonái akkor, amikor elvonul előttük a szovjet-követ, fegyverbe lépjenek, nem tudom elképzelni, hogy a szegedi ellenforradalom által teremtett hadsereg tiszteletadást adjon annak az egyénnek, aki keresztény és nemzeti gondolkozású bajtársainak legyilkolását előmozditotta. (Zaj.) Nem tudom elképzelni, hogy az otrantói hős, Magyarország legelső fia, szemben álljon azzal az egyénnel, akinek kezéhez hitványság és vér tapad, nem tudom elképzelni, hogy kezet fogjon azzal a hitvány egyénnel, aki egy elzüiött bandita csőcselék reprezentánsa ! (Ugy van ! Taps balfelöl és a balközépen. — Propper Sándor : Siófok kiegyenlít !) Ám fűződjék ez az egyezmény a minisztereipök ur nevéhez, de a magyar nemzet ezt nem vállalja. A miniszterelnök ur ezzel az egyezménynyel is, mint egész politikájával, a hazugságok hinárjába vezeti az országot. (Élénk helyeslés és taps bal felől és a balközépen. — Nagy zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! A képviselő urat e kifejezéseért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Helyeslés jobbfelöl. — Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: 1gaza van! — Horváth Zoltán: Ö tudja legjobban ! — Nagy Vince : A hivatalos titkot elárulta <? Nagy Ernő : Ö tudja legjobban a gazságokat ! ~ Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! (Propper Sándor : Hiteles tanú ! — Nagy Vince : A hivatali titkot elárulta most a gazdájáról !) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha hasonló hibába esnék, akkor kénytelen volnék a szót tőle megvonni. (Nagy zaj balfelől és a balközépen^-- Ulain Ferenc: Szervilizmus!) Ulain képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani ! (Helyeslés jobbfelől.) Az elnök nem áll senki hatalma alatt. (Felkiáltások a balközépen: Látjuk!) Én kénytelen vagyok mindenkivel szemben, akár tetszik, akár jiem, a házszabályok szigorát alkalmazni. (Élénk helyeslés jobbjelől.) Eckhardt Tibor : De a magyar nemzet a ministerelnök urat ezen a végzetes és gyászos évi október hó 7-én, kedden. ' 29 utón követni nem fogja, a ministerelnök ur rövidesen egyedül fogja ezt az utat járni. Nem szabad, hogy az üzletes politikusok erkölcsi merkantiiizmusa ezt a nemzetet hatalmába kerítse! (Taps a balközépen.) T. Nemzetgyűlés! Én javaslom, hogy az elnök ur napirendi indítványával szemben a legközelebbi ülés napirendjére első pont gyanánt a magyar kormány és a szovjetköztársaság között kötött gazdasági és politikai megegyezés tárgyalása tűzessék ki. (Élénk helyeslés és taps balfelől és a balközépen.) Elnök : A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Én nem egészen értem, hogy a t. képviselő ur milyen szerződést kíván a nemzetgyűlés asztalára tétetni és a nemzetgyűlés által tárgy altatni. A kormány még eddig ilyen szerződést nem terjesztett elő, úgyhogy a Ház nincs abban a helyzetben, hogy egy olyan tárggyal foglalkozzék, amely még beterjesztve nincsen. (Eckhardt Tibor: Lehet foglalkozni vele, ez nem zárja ki ! — Zsilinszky Endre : Lehet foglalkozni vele! Nem zárja ki!) Azt hiszem, leghelyesebben cselekszik a t. Nemzetgyűlés, ha bevárja, hogy a kormány egy ilyen szerződést a nemzetgyűlés elé terjesszen, amikor módja lesz a felszólalt t. képviselő urnák, pártjának és az egész nemzetgyűlésnek ugy a külügyi bizottságban, mint itt a plénumban a kérdéssel behatóan foglalkozni. (Horváth Zoltán: Akkor már késő!) Akkor módjában lesz a nemzetgyűlésnek ezt a megegyezést elfogadni vagy visszautasítani. Én jelen nyilatkozatommal csak abban a tekintetben vállalok garanciát, hogy amennyiben ilyen szerződés megköttetik, az a Ház által fog ratiiikáltatni vagy visszautasittatni. (Zsirkay János: A szanálásnál is ezt igéitek! — Nagy zaj a jobboldalon és a balközépen. — Berki Gyula : Ulain képviselő ur is sokat ígért Barcson! Hol vannak a barcsi ígéretek ?) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : A t. képviselő ur felháborodása időelőtti. (Eckhardt Tibor: Félek, hogy már késő !) Erkölcsi felháborodás ez egy olyan dolog ellen, amelyet még nem ismer, amelyről nem tudja mit tartalmaz és amelynek egyes körülményeit és részleteit nem ismeri, De hiszen hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy a t. képviselő ur, mint egy jós, bejósolja a kormány szándékait, (Eckhardt Tibor: Kommünikében jelentették !) ítéletet mond és pálcát tör olyan dolgok felett, amelyeket nem ismer és amelyeket jórészt maga imputai a kormánynak. (Zaj a balközépen.) Nem akarok a személyes téren továbbmenni és hiába erőlködik a t. képviselő ur, meg fogok maradni azon az objektiv alapon, amelyet a házszabályok ebben a tekintetben nekünk előírnak. A t. képviselő ur ugy állítja be a maga tételét, legalább is beszédének vége felé, hogy ime már szövetséget kötünk. (Eckhardt Tibor : Nem áll !) Bocsánatot kérek, ez a szó fordult elő, azért irtani fel. (Eckhardt Tibor : Nem a szó, hanem a lényeg a fontos ! — Felkiáltások a balközépen : Egyezményt !) Én a t. képviselő ur beszéde közben egyetlenegyszer sem szóltam közbe, ámbár azt hiszem, a t. képviselő ur mindenképen megkísérelte, hogy erre provokáljon. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Zaj a balközépen.) Kérem, hogy a képviselő ur ugyanezzel a lojalitással legyen velem szemben. A t. képviselő ur tehát először egyezményéről beszélt, azután később ezt az egyezmény szót apránként kifelejtve, szövetséget csinált belőle. (Eckhardt Tibor: Beszéljünk a lényegről! — Horváth Zoltán : Ez rabulisztika !) azután azt