Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. 347 dett a gyenge termés, vagy a termés r elmarar dása következtében, amely "lakosságnál tehát áll az a veszedelem, hogy esetleg a télen kenyér nélkül maradva, nem tud önmagáról és családjáról gondoskodni, előáll annak szüksége, hogy kenyérkereső 'munkaalkalom biztosittassék oly munkálatok lehetővé tételével, amelyek elvégzése egyébként is közérdek. Itt elsősorban gondoltunk különösen úthálózatoknak részint kiépitésére vagy tökéletesítésére, részint feljavítására, vizlecsapoló munkálatok elvégzésére, vagy pedig, mivel az idő most már erre nem alkalmas, a vizlecsapoló munkálatokat megelőző munkák végeztetésére, hidak ja vitásária!, valamint oly állami épületek megépítésére, amelyek részben már megkezdettek, vagy pedig amelyekre a költségvetési hitel a jelen számadási évben biztosíttatott. Annak idején — talán egy hónappal ezelőtt — a törvényhatóságok első tisztviselőit felkérettem a fővárosba s velük ezt a kérdést megtárgyaltam. Felérkeztek hozzám az igénylések is. Az igénylések végösszegét azután az egyesekkel való tárgyalás révén rayoniroztufc — hogy ezt az idegen szót használjam — vagyis a valósághoz valamiképen hozzásimitottuk, mert egyik-másik törvényhatóság részéről olyan mértékű igények mutatkoztak, mintha ezen alkalommal lehetett volna az egész háborús mulasztást és az azt követő tiz esztendőnek mulasztásait egyszerre rendbehozni, ami természetesen lehetetlenség. Az összegek, amelyek ezen munkálatok haladéktalan megindítására szükségesek, részben az államkincstárból folyosittatnak, mint előzetes megtérítése azoknak az összegeknek, amelyeket útadó és közmunka váltság címén az illető törvényhatóságok az államkincstártól a kumulativ adóbeszedési rendszer révén igényelhetnek. Mivel a leszámolás — amint méltóztatnak tudni — rendesen hosszabb időt vesz igénybe, az illető törvényhatóságok ezeket a nekik jogosan járó váltságösszegeket csak jóval később kaphatták volna meg, januárban, februárban, ellenben a pénzügyi kormánynál sikerült keresztülvinni azt, hogy ezek az összegek már a tegnapi napon folyósittattak. A másik része a szükséges fedezeteknek kölcsön alakjában nyujtatik a törvényhatóságoknak nagyon előnyös feltételek mellett. E kölcsön szintén két részre osztatott. Az első rész most ezekben a napokban fog az előbb emiitett, már ^ folyósított összegek után rendelkezésre bocsáttatni, a másik rész pedig a kora tavasszal megindítandó, illetve folytatandó ilyen közérdekű munkák végzésére február első felében fog rendelkezésre bocsáttatni, úgyhogy azt hiszem ezzel a közmunkaakcióval, ha nem is mindent, de a jelen rendkívül súlyos pénzügyi viszonyok között legalább annyit sikerült megtennünk, amennyivel a legjogosabb igényeket kielégíthetem, illetőleg a talán legnagyobb mértékben fenyegető kenyértelenség veszedelmének valamiképen elejét venni tudjuk. Az interpellációban felemiitett második gondolat az volt, hajlandó vagyok-e a munkanélküliség ellen való biztosítás törvényjavaslatát haladéktalanul benyújtani a Ház elé és addig is, amíg ez olyan módon érvénybe lép, hogy hatását a munkanélküliek javára érezteti, haj-, landó vagyok-e segélyt folyósítani. Az első kérdésre sajnálatomra nem-mel kell felelnem, t. i. még nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot haladéktalanul be tudnám nyújtani, ellenben azt hiszem, hogy egészen rövid idő múlva a szakemberek, ' •a szakférfiak és a szakkörök, amelyek és akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel, befejezik tanulmányaikat és abban a helyzetben leszek, hogy a nemzetgyűlés elé léphetek ilyen törvényjavaslattal. Ami a másik kérdést illeti, hogy vájjon addig is hajlandó vagyok-e munkanélküli segélyt folyósítani, azt hiszem, nem vagyok illetékes erre felelni, mert hiszen az én tárcám hitelrovataiban ilyen címen nekem összegek rendelkezésemre nem állanak. De azt gondolom, hogy a kormány sem volna abban a helyzetben, hogy a munkanélküli segélyek rendszerére térjen át, hiszen nagyon bölcsen méltóztatnak ismerni az államháztartás helyzetét és én nem gondolom, hogy lehetősége volna annak, hogy az államháztartás erre a célra, ha már egyszer megindult volna ilyen rendszer, a szinte lavinaszerűen megnövekedve mutatkozó igényeknek megfelelő nagy összegeket tudna rendelkezésre bocsátani. Ami a többi kérdéseket, nevezetesen a pénzügyminister és kereskedelemügyi minister urakhoz intézett, most tisztelettel adott válaszomban nem emiitett kérdéseket illeti, azokra nem tudok most választ adni. Épen ugy nem tudok választ adni arra a kérdésre sem, amely szinte kicsattanó ja volt, amint vettem észre, az igen t. képviselő ur interpellációjának, nevezetesen a novemberi házbérek dolgára. Ebben a kérdésben a törvényhozás már egyszer nyilatkozott, akkor, amikor a skalárisán haladó és aranyalapra fektetett házbéreket törvénybe iktatta. Teljesen igaza van a képviselő urnák abban, hogy ugyanabban a törvényben az is benne van, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy felhatalmazás adatik a kormánynak arra, hogy a gazdaságilag gyengébb exiszteneiák védelme érdekében, amikor ez az eset elodázhatatlan mértékben fenforog, bizonyos könnyítéseket eszközöljön. Mivel azonban — és itt helyre kell igazitanom a közvéleménynek egy tévedését — ez a kérdés az összkormánynak, tehát az egész kormánynak dolga, és nem tartozik bele a népjóléti minister hatáskörébe, ennek következtében sem vagyok illetékes erre felelni. (Várnai Dániel: Mi a minister ur egyéni véleménye?) De azért sem tudok felelni, mert hiszen ezzel a kérdéssel ezelőtt körülbelül négy hónappal foglalkoztunk utoljára, amikor én — amint méltóztatnak tudni — ellenkező álláspontot foglaltam el azokkal szemben, akik a havi részletfizetés tervét felvetették. Azóta a háztulajdonosok bizonyos terheket vállaltak magukra, (Peyer Károly: Megpucolták az ablakokat és kölcsönt kaptak erre!) amely terhek és munkák végzése azt eredményezte, a szakszervezetek kimutatása szerint — tehát az urak szempontjából mindenesetre a leghitelesebb helyről veszem az adatokat —, hogy lényegesen hozzájárult, különösen az építőiparban, a munkanélküliség csökkentéséhez. (Farkas István: De már vége van!) Ez az önök hivatalos kimutatásában szerepel. Ez mutatja azt, hogy tényleg az ablakok pucoválásán és a meszelésen tiíl is mindenesetre végeztettek olyan munkálatok, melyek jelentős módon estek bele a gazdasági életbe, különösen az építőiparba. De ez megint annyit is jelent, hogy a háztulajdonosok súlyos terheket vettek magukra, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Szegények!) amelyeknek fedezésénél számitottak ezekre a lakbérekre. Hogy vájjon ezekre a lakbérekre olyan módozatok mellett számitottak-e, hogy ezek egy összegben lesznek esedékesek, vagy részletben, ennek elbírálására nem vaNAPLÓ XXVI. -