Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
A nemzetgyűlés 323. illése 192Í. és sürgős segítségre van szükség. Azután ne mondja senki, hogy nincs pénz, vagy hogy honnan vegyünk pénzt. Számtalan képviselőtársam beszélt már erről itt különböző alkalmakkor, és felsorakoztatta, a lehetőségeket, hogyan lehetne pénzt teremteni annak a nyomornak az enyhitésére, amely ma-holnap ki fog robbanni, olyan módon fog megnyilatkozni, hogy az senkinek sem lesz kedves és senkinek sem lesz tetszésére. Pénzt kell tehát előteremteni bárhonnan is, de ilyen szociális problémát, amely pillére az ország rendezésének, meg kell oldani, mert ha itt a munkásság helyzete mindig roszszabb és elviselhetetlenebb lesz, hiába akar ez a kormány szanálni, hiába áll a kormányzópárt a kormány háta mögött, hiába igyekszik segíteni a kormányt, ezt az országot soha sem lehet szanálni. A munkanélküliség kérdésével kapcsolatban fel kell vetnem még egy kérdést, nevezetesen azt, hogy ahol nem tudnak munkát adni a munkanélkülieknek, ahol nem tudják segiteni őket, ott legalább ne akadályozzák meg, ha a munkanélküli külföldön akar munkát vállalni. Itt nálunk egyenesen azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy megtiltják és lehetetlenné teszik, ha a munkás véletlenül a külföldön akar elhelyezkedni és munkát vállalni, az egyéni kivándorlást is. (Batitz Gyula: Nem adnak útlevelet!) Miért történik ez? Megmondom egész nyiltan. Egyszerűen azért, mert a magyar kapitalizmus a magyar kormányt magához stimmelte és azt mondta a magyar kormánynak, hogy itt a munkanélküli-állomány fentartása fontos állami érdek, nem szabad tehát a munkanélküliek létszámának csökkennie, mivel pedig, ha a kivándorlás nagyobb arányúvá válik, ez lecsökkenti a munkanélküliek létszámát, a kormány tiltsa be a kivándorlást. És valóban nem lehet kivándorolni oda, ahol pedig bőven van munkaalkalom. Nemcsak Franciaországba nem lehet most már kivándorolni, hanem a közeli Ausztriába is igen nagy nehézségekbe ütközik, hogy egy-egy munkás útlevelet kapjon. Tömegesen jönnek hozzánk munkástársaink panaszkodni, hogy segítsünk rajtuk, nem akarnak itt éhen elpusztulni családjukkal együtt, segitsük ki őket ebből az országból. Mikor azt mondjuk nekik, hogy nem tudunk rajtuk segiteni, megtalálják a segités módját. Természetesen a pénz az, amely segiteni tud rajtuk, mert pénzért ki lehet vándorolni ebből az országból. Ha a baksist illetékes helyen lefizeti az ember, van útlevél Ausztriába, Franciaországba és mindenhova. Ez eléggé rávilágit a magyarországi állapotokra és csak természetes, hogy ez ellen szót emelünk. Nem reménykedem abban, hogy a kormány részéről megfelelő választ kapok, azonban egyes követeléseket mégis felállítok itt, a nemzetgyűlés előtt a kormánnyal szemben. A munkanélküliek nevében, azok nyomorának megszüntetése érdekében a következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi, pénzügyi, munkaügyi és népjóléti minister urakhoz: „1. Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur a közmunkák azonnali elrendelésére és az állami üzemek (posta, vasút, stb.) beruházási szükségletének soronkivüli kiadásával munkaalkalmakat teremteni, hogy a kereskedelem és ipar súlyos gazdasági válsága és a rendkívül növekedő munkanélküliség csökkenthető legyen? 2. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a közgazdaságot, az ipart és kereskedelmet rendkívüli mértékben sújtó, tarthatatlan viszonyokat megfelelő rendszabályok igénybevételével évi október hó 22 én, szerdán. 345 megjavítani, a Nemzeti Bank kölcsönkamatlábát leszállítani és ezzel egyben a bankok által felszámitható költségeket és a kölcsönkamatlábat mérsékelni? 3. Hajlandó-e a munkaügyi és népjóléti minister ur a munkanélküliség esetére való biztosításról szóló törvényjavaslatot a Ház mostani ülésszakában sürgősen benyújtani és letárgyaltatni? Hajlandó-e az önhibájukon kivül munka és kereset nélkül maradt munkásokat, illetve alkalmazottakat sürgős, rendkívüli segélyben részesíteni? Hajlandó-e a minister ur az 1924. évi IV. tc.-ben kapott felhatalmazás alapján „a gazdaságilag gyengébb egyének érdekében", miután „ez okvetlenül szükségesnek mutatkozik", a lakbérek szabályozásáról rendeletet kiadni, amelyben az egyszobás-konyhás lakások főbérlőjére a hivatkozott törvényben meghatározott és negyedévenként emelkedő lakbéremelést ideglenesen felfüggeszti? Hajlandó-e a minister ur a munkanélküliség mérvének és nagyságának hivatalos megállapítására a munkaés keresetnélküli munkásokat és alkalmazottakat sürgősen öszeiratni és azok megélhetési és lakásviszonyairól szóló részletes jelentését a nemzetgyűlés elé terjeszteni?" Elnök: Az interpellációt a képviselő ur eredetileg az összkormányhoz jegyezte be, a képviselő ur előadásában azonban az interpellációt csupán a kereskedelemügyi, pénzügyi és népjóléti minister urakhoz intézte. Tekintettel arra, hogy a házszabályok szerint meghatározott cimre nem szóló interpellációra válaszadás nem történhetik, felmerül kérdés, hogy az interpelláció az összkormánynak adassék-e ki, vagy a megnevezett minister uraknak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Mindegy! Egészen mindegy! Sóhivatal!) Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak az elnöki deklarációt zavarni. Tekintettel arra, hogy a képviselő ur, ha helyesen értettem a többi, általa meg nem nevezett minister urakkal szemben interpellációját nem tartja fenn, házszabályszerüleg ugy járok el, ha az interpellációt a kereskedelemügyi, pénzügyi és népjóléti minister uraknak adom ki. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Farkas István: A házszabályokhoz kérek szót ! Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! A házszabályok 141. §-ának alkalmazását kérem a Ház elnökségétől, az 1848-ik évi III. te. 29. §-ának a végrehajtása tárgyában. Kérem pedig ezt az elhangzott interpelláció kapcsán, mert oly fontos a munkanélküliség és az ezzel összefüggő gazdasági válság, hogy ezzel a kér déssel a törvényhozásnak és a kormánynak feltétlenül foglalkoznia kell. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a legfontosabb probléma, amelyet ma elképzelni lehet, és azt látjuk, hogy a reszort minister urak közül nincs itt senki, aki erre a kérdésre választ adna és megnyugtatná^ a közvéleményt legalább arról, hogy szándékoznak-e valami intézkedést tenni ennek a véghetetlen nagy nyomorúságnak a megszüntetésére, amely ma van és amely napról-napra nagyobb lesz. Épen azért indítványozom, hogy az 1848. III. te. 29. §-a alapján idézze meg a Ház a népjóléti és a kereskedelemügyi minister urakat, hogy adjanak választ az interpellációra. (Élénk helyeslés a bal- és r a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Száznál több interpelláció van beje-