Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. vényjavaslata minél előbb kerüljön a Ház elé, a másik azt kívánja, hogy a közelgő házbérnegyed ía!kakaából a kormány kímélje meg a gyönge, kevés keresettel biró kisexisztenciákat azoktól a súlyos terhektől, amelyek november 1-én ismét vállaira nehezednek. Senki sem törődik ezzel, sőt, amint bevezető szavaimban mondottam, a kormány, az egységespárt megakiadályolzza, lehetetlenné teszi, hogy ezekről a kérdésekről itt beszélni lehessen, és mikor interpellációk alakjában kerülnek szóba ezek a dolgok, akkor üres ministeri székek hallgatják végig azokat a súlyos panaszokat, amelyeket ezekben a kérdésekben el kell mondanunk. (Zaj a jobboldalon.—Elnök csenget.) Pedig azt mondom, hogy tűzzel nem jó játszani. Nagyon kényes kérdés, igen mélyreható szociális probléma ez, ós aki azt hiszi, hogy sokáig lehet ezt a kérdést ebben az állapotban hagyni, az súlyosan téved. Ezideig a szakszervezetek voltak azok, amelyek e téren, tevékenységet fejtettek ki. A szakszervezetek voltak azok, amelyek odaállottak és mindent, de mindent törekedtek nyújtani az önhibájukon kivül munkanélküliségbe jutott munkatársaiknak. A szakszervezetek azonban elérkeztek teljesitőképességük határáig. Soksok milliárdot tesz ki az az összeg, amelyet a szakszervezetek ebben az esztendőben munkanélküli segélyek címén folyósítottak. Nem túlzok, milliárdokról van szó, de ezeket a milliárdokat most már annyival kevésbé lehet előteremteni, mert mindig nagyobb azoknak ma, akik dolgoznak, akiknek tehát módjukban van társaik segítségére bizonyos összegeket adni. Ha ez a bűnös könnyelműség tovább folyik, akkor ne csodálkozzék majd senki azon — nem fenyegetőzésképen jelenteni ki, de figyelmeztetésül mondom —, hogyha elkövetkezik a tél, az a borzalmas tél, amely mindig nyomorúságot hozott a munkásságra, de ebben az esztendőben különösen nagy nyomorúságot fog hozUi s akkor megtörténhetik, hogy a munkanélküliek nagy tömegei megfeledkeznek önmagukról, megfeledkeznek a törvényről, mindenről, és törvényellenes cselekedeteket fognak elkövetni. Ezért a kormányzópártra s a kormányra száll a felelősség már előre, mert lehetetlenné teszik, hogy ezekben a kérdésekben a munkanélküliek tábora sürgős segítséget kapjon. A népjóléti minister ur már régen bejelentette a Háznak, hogy minél előbb a Ház elé fogja terjeszteni az£ a törvényjavaslatot, amely a munkanélküliség elleni biztosításról szól. Vártuk ezt a törvényjavaslatot. Sajnos, ehelyett a házszabályrevizió tervezetével, gondolatával és tényével jönnek ide (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és ahelyett, hogy ilyen sürg'ős szociális törvényjavaslatokat tárgyalnának le és_ emelnének törvényerőre, olyan dolgokkal akarják foglalkoztatni a törvényhozást, amelyek elveszik annak a lehetőségét, hogy itt belátható időn belül komoly tanácskozások lehessenek. Mai interpellációmban bátor leszek megjelölni azt, hogy mit tartok szükségednek a munkanélküliek segítésére. Meg akarom említeni itt azt is, hogy, ugy látszik, a magyar kormány önmaga is érzi bűnös könnyelműségét. Érezte különösen akkor, amikor a Prágába egybehívott nemzetközi kongresszusra nem küldötte el képviselőit. Minden állam meg volt hiva oda. Nekem is szerencsém volt ezen â. kongresszuson, résztvenni és fájó érzékel állapítottam megj hogy a magyag kormány nem tartotta s^üksé4 évi október hó 22-én, szerdán. 343 gesmek erre a szociálpolitikai kongresszusra képviselőit elküldeni. (Farkas István: Kit érdekel itt a szociálpolitikai kongresszus? ! j Az nem szakszervezeti kongresszus volt. Ott munkáltató kormánymegbízottak voltak jelen, ami abból a tényből is megállapítható, hogy nem kevesebb, mint 34 aktív minister jelent meg ezen a kongresszuson. Mondom, hiába kerestem ott a magyar kormány küldötteit, akik előre be voltak ugyan jelentve, de nem jelentek meg. Hogy miért nem, azt e pillanatban nem tudom megállapítani, csak sejtem. Valószínű, hogy azok az urak, akik előre be voltak jelentve Magyarország részéről, nem akarták szégyelni magukat azokért a szociálpolitikai alkotásokért, amelyek itt Magyarországon vannak, (Zaj a jobboldalon.) mert a szociálpolitikai alkotásokról Magyarország képviselője bizony nagyon keveset tudott volna elmondani, ellenben szégyenkeznie kellett volna a külföldi államok gyönyörű szép szociálpolitikai alkotásai miatt. (Viczián István: Például a paritásos munkaközvetitésért kellene szégyenkezni! — Pikler Emil: Ön csak Becker Babyről beszélhet, egyébhez nem ért!) A magyar kormány ilyen fontos kongresszuson megelégedett azzal a tudattal, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatalba delegált Ferenczy ur ott jelen volt, és ezzel képyiseltetését elintézettnek tekintette. Pedig a munkanélküliség kérdésével ez a kongresszus igen erőteljesen foglalkozott és a magyar nemzetgyűlés tagjainak, különösen a kormányzópártba tartozó képviselő uraknak lett volna okuk csodálkozni és álmélkodni, hogy ott külföldi ipari munkáltatók állottak fel, szót emeltek a munkanélküliség kötelező biztosítása érdekében és egyenesen követelték, hogy minden államban be kell vezetni a kötelező munkásbiztositást. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor] foglalja el.) Ezek az urak nem hiába követelték ezt: bizonyára a legsúlyosabb tapasztalatból vetették fel ezt a kérdést és tartották olyan fontos problémának, amely az egész világon megoldásra szorul. T. Nemzetgyűlés! Ezzel a kérdéssel igen szorosan összefügg — mint ahogy említettem — a házbér kérdése is, mert hiszen megítélésem szerint a gazdasági helyzet a november elsejei házbéremeléssel újból rosszabbodni fog. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) A kormány azt hangoztatja, hogy a szanálás következményeképen stabilizáció állott elő, a korona most már nem ingadozik, nem szalad le és fel, egy helyben áll. Amidőn azonban ezt hangoztatja, a másik oldalról — nem tudni mégis, mi okból — szükségesnek tartja, hogy a házbérek negyedévenként változzanak. Tudomásom szerint a házbérrendeletet akkor készitették, amikor itt még igen nagy eltérések voltak az árakban hétről-hétre, sgt talán napról-napra is. Akkor; látszólag helyénvaló volt oly intézkedés, amely a házbéreket is emeli valamilyen mértékben, hogy a tényleges élettől nagyon erősen ne maradjanak el. De most, amikor különböző okok vgnnak, amelyek épen a házbéremelés ellen szólnak, nem tudom megérteni, hogy miért hallgat a kormány, de nem csak hallgat, hanem miért zárkózik el ennek a kérdésnek a rendezésétől, amikor pedig be fog következni, hogy exisztenciák fognak ujabban tönkremenni, bár már eddig is.rendkivül sok exisztencia ment tönkre.