Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

340 Â nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. pazarlások kinek, vagy kiknek intézkedései alapján történtek, és hajlandók-e az ezekben vétkeseket ténykedéseikért anyagi és erkölcsi felelősség- elé állítani? (Helyeslés a szélsőbalőldalon. — Esztergályos János: Kiadatik a sóhivatalnak!) Elnök: Szabó Imre képviselő ur interpellációja kiadatik a kereskedelemügyi és pénzügyminister uraknak. Szólásra következik? Bartos János jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Egyes ellenzéki képviselőtársaim napok óta — ügy mondhatom —, ostromolták a kormányzópártot», a kormányt és az elnökséget napirendi vita keretében, hogy a munkanélküliség kérdését, azt a rendkívüli nagy arányú gazdasági válságot s a házbéremelés kérdését tűzze a Ház napirendre. Sajnos, ez a hadakozás, ezi \a kiséri et eredményre nem vezetett, s igy én kényszerítve érzem magam arra, hogy az ebben az irányban bejegyzett interpellációmat a mai napon elmondjam. kalmazottak létszámcsökkentésének és igy néz ki, akkor milyen lehet ez másutt, a ministeriumokban, a városoknál, a községeknél, a megyéknél és mindehol, ahol ezt a rendelkezést végrehajtják? Ha ezt ilyen lelketlenül, ilyen szivtelenül, ilyen tendenciózus politikai irányzattal használják ki itt, hogyan használják ki akkor máshol, ahol még kevéssé vannak kitéve annak, hogy avatatlan szemek esetleg ezt is meglátják és valahol szóváteszik? (Esztergályos János: Csáky szalmája az ország pénze!) Nincs bizalmam a ma uralkodó rendszerben, mert hiszen négy esztendő alatt nagyon megmutatta, hogy kevés bizalmat érdemel. De mégis legalább annyit elvártunk volna, hogy ha már a politikai uralmat, amelyben olyan jól érzi magát, meg akarja alapozni és biztositani akarja magának, akkor ezt csinálja legalább úgy, hogy ilyen nyilvánvaló visszaélésekkel ne legyen megvádolható. Ahova nézünk, ahova tekintünk, ahol kisérletet vagy próbát teszünk arra nézve, hogy milyen ez az Uralom, mindenütt ezt látjuk. Ez ellen egyenesen tiltakoznunk kell, mert meg kell állapitanunk, hogy nemcsak nekünk, hanem még a túlsó oldalnak sem az volt az intenciója, amikor a létszámcsökkentésről szóló törvényjavaslatot elfogadtuk. Minden párt abból indult ki, hogy az állam nem birja el azt a nagy terhet, amelyet békében Nagy-Magyarország elbirt. Semmi másból nem indultunk ki; e felfogás alapján ment bele a nemzetgyűlés abba, hogy a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát meghagyjuk. Ezzel élnek most vissza ezek az urak. Épen ezért remélve, hogy bár a minister urak nincsenek is jelen, mégis választ fogok kapni, s interpellációm nyomán mégis fog történni valami intézkedés ezeknek az állásukból kizavart régi munkásoknak az érdekében, a következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi és pénzügyminister urakhoz (Olvassa): 1. Vaii-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a szanálási törvényben előírt létszámcsökkentés címén az állami ipari üzemekben, de különösen az államvasutak műhelyében súlyos visszaélések történnek, nevezetesen: a létszámcsökkentést csak papíron viszik keresztül és csak a produktiv munkások rovására; az elbocsátott munkások helyett ujakat, legtöbb esetben nem is munkásokat alkalmaznak; a végelbánás alá helyezett munkásokat nem teljesítő képességük, hanem rendszeres besúgók véleményezése _ alapján, politikai magatartásuk szerint bírálják el; az igy előállott mértéktelen pazarlás ellenére anyagilag megrövidítették a július 1-je előtt elbocsátott munkásokat? 2. Ha mindezekről van tudomása a minister urnák, mit szándékozik tenni, hogy ezek a felháborító visszaélések megszűnjenek? 3. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a szanálási törvény létszámcsökkentő rendelkezésének végrehajtásával kapcsolatban az állami üzemeknél mértéktelen pazarlás folyik? 4. Mit szándékozik tenni a pénzügyminister úr, hogy az amúgy is szegényes államháztartást ilyen esztelenül előidézett súlyos megterhelésektől megóvja? 5. Mindkét minister urat kérdem, hajlandók-e saját hatáskörüket illetőleg sürgősen vizsgálatot indítani, hogy ezen visszaélések és Nem első ízben hangzik el ebben a nemzetgyűlésben részünkről különösen a munkanélküliség kérdésében interpelláció és felszólalás. Sajnos azonban, ezek a felszólalások^ mindezideig olyan elbírálásban, olyan kezelésben részesültek, hogy ezért azt mondhatom, hogy a jelenlegi kormány nemcsak elitélendő, hanem ha ez a nemzetgyűlés a nép igazi akaratából ülne itt együtt, akkor ez a kormányzás valósággal vád alá is helyezhető volna azért a bűnös könnyelműségéért, amelyet a munkanélküliség kérdésében tanúsít. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egyenesen megbotránkoztató az, ami ezen a téren történt. Ugy látszik, a magyar kormányzat azt hiszi, hogy a szeptember „5-én összeült nemzetgyűlésen a munkanélküliség kérdése egyszersmindenkorra, vagy legalább is jó időre elintézést nyert azzal a nyilatkozattal, amelyet itt a népjóléti minister ur tett. Én sietek kijelenteni, hogy ez a kérdés koránt sincs azzal elintézve (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), és azért, hogy meggyőződést szerezzenek arról, hogy a munkanélküli tömegek mennyire nyugtalankodnak, meghívom az igen t. minister urak közül bármelyiket, jöjjön el a munkanélküliek közé inkognitóban, hallgassa ki a munkanélküliek véleményét, tekintse megmérhetetlen nyomorukat s azután álljon ide a nemzetgyűlés elé és lelkiismeretesen tegye meg a kötelességét, amit ezen a téren tennie kellene. T. Nemzetgyűlés ! Az a munkanélküliség, amelyben most az ország egész dolgozó társadalma van. nem hasonlítható össze egyetlenegy munkanélküliséggel sem, amely ebben az országban már lezajlott ; olyan nagyarányú, olyan nagyméretű ez a munkanélküliség, hogy ezzel a korábbi esztendőkben lefolyt munkanélküliségi állapotokat összehasonlítani nem is lehet. Ami ezen a téren történt — a házak tatarozásával —, az csak egy csepp volt a tengerben és csak átmenetileg munkanélkülieknek egy kicsiny kategóriáját juttatta rövid foglalkoztatáshoz. A házak tatarozásán már úgyszólván túlestünk, már alig lehet látni olyan házakat, amelyeket tataroznak, mert csak addig lehet ezt végezni, ameddig a jó idő járja ; de ugy hallom, hogy már kifogyott az a pénz is, amelyet erre a célra kölcsönvettek, ugy hogy a tatarozási munkálatok már befejezésükhöz közelednek, s ez meg is mutatkozik már abban, hogy a munkanélküliek száma ismét kezd