Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

322 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. szerepem az 1918. évi forradalomban az volt. hogy munkaügyi kormáuybiztosnak neveztek ki, kiadtam egy plakátot, azzal leköszöntem és otthagytam az egész tisztséget. Kijelentem, hogy Szabó képviselő ur semmiféle irást nem tud produkálni arról, hogy én valaha valakinek csak egy fillérnyi munkanélküli segélyt is kiutaltam volna. Maga ez a kérdés nem tartozik ugyan ide, csak illusztrálni akarom ezzel, hogy a r csűrés-csavarásban és a ferdítésben Szabó képviselő ur milyen nagy mester. Elnök: Szabó József képviselő ur kivan szólani személyes kérdésben. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kell kérnem a t. Háztól, hogy mégegyszer igény beveszem szives türelmüket, de erre a két felszólalásra mégis csak kell válaszolnom. Malasits képviselő úrral foglalkoztam beszédem során és kimutattam, hogy ő helytelen adatok alapján igyekezett bizonyítani azt, hogy a hajléktalanok menhelye deficitmentesen zárta évi mérlegét. (Malasits Géza: Nem arról beszéltem!) Akár költségvetésről, akár zárszámadásról beszélt a képviselő ur, hivatalos jelentést olvastam fel erre vonatkozólag. Felolvastam a Népszavát, amely idézte a képviselő ur beszédét, amely szerint a Lázárok Lázárjaira súlyos adókat vetettek ki és igy a hajléktalanok menhelyét deficitmentessé tudták tenni. Ezt mondotta a képviselő ur. Ezzel szemben bizo-, nyitottam az imént — sajnálom, hogy nem tudom mégegyszer felolvasni a hivatalos jelentést, mert a gyorsírók elvitték —, hogy 1924-ben nyolcszor akkora volt a hajléktalanok menhelyének kiadása mint bevétele. Ha a képviselő urat érdekli az — a Háznak én már egyszer felolvastam, untatnám a t. Házat, ha mégegyszer felolvasnám —, méltóztassék meemézni a jelentést és ebből meg fogja tudni állaüitani, hoey én mondottam igazat, mert az 1924. évi költségvetés szerint is a hajléktalanok menhelyére nyolcszor annyit adott kî a főváros, mint amennyi a bevétele volt. A másik kérdés pedig az: ami az én igazmondásomat illeti, a t. képviselő ur Győrött nem igy beszélt. Ott a képviselő ur azt mondotta, hogy majd a biróság előtt találkozunk. Én teljes tisztelettel felhivom, méltóztassék engem győri beszédemért a biróság előtt felelősségre vonni, nem pedig itt a nemzetgyűlésen. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Készséggel kijelentem a képviselő urnák, hogy nem mondottam azt, hogy a képviselő ur felvett munkanélküli segélyt. Ezt sohasem mondottam. Azt mondottam, hogy a képviselő ur annakidején kormánybiztos volt, hogy a munkanélküli segélyezés ügye az ön vezetésére volt bizva (Malasits Géza: Soha!) és hogy ezekről a munkanélküli segélyekre forditott összegekről elszámolás mind a mai napig nem jelent meg. Ezt mondottam, ezért vállalom is a felelősséget^ és ha a képviselő ur mégis sértve érezné magát, akkor én a biróság előtt is készséggel vállalom ezért a felelősséget. Elnök: Malasits képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. (Felkiáltások a .jobboldalon és a közéven: Elég volt már!) Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Csak ennyit kivánok még mondani: Bona fide olvastam fel a székesfővárosi törvényhatóság 1923. és 1924. évi költségvetését. Ha a lenyomásban vagy az átirásban hiba történt, az nem az én hibám. Ha tényleg többlettel zárult, akkor talán másról beszélt a képviselő ur és másról beszéltem én. Én ezzel bizonyitani akartam a költségvetés antiszociális voltát. Ami

1 a másik kérdést illeti, mégegyszer kijelentem, nem lehet biróság elé vinnem a képviselő urat, mert olyan körmönfontan és olyan ravaszul mondotta azt, amit mondott, hogy nem lehet abba belekapaszkodni. A helyzet egyszerűen ez: valakitől hallottam olyan valamit, ami nem igaz, mert én soha kormánybiztos nem voltam (Felkiáltások jobbfelől és a középen: Most mondta! 5 perce sincs!) és nem foglalkoztam munkanélküli segélyezéssel. Huszonnégy óráig tartott az egész dolog, kiadtak egy plakátot a nevemben s azzal el volt intézve a dolog. Ami most már a munkanélküli segélyeket illeti, miért nem kérdezi meg az állami munkásközvetitő intézet igazgatójától, hogyan áll ez a dolog? A szakszervezet az utolsó fillérig elszámolt a munkanélküli segéllyel. Forduljon az igazgatóhoz, az becsületes, keresztény ember, nem fog valótlant mondani. Kijelenteni önnek, hogy a szakszervezetnek az utolsó fillérig leszámoltam. Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem a t. Nemzetgyűlést, kivan még valaki szólni? (Kéthly Anna szólásra jelentkezik.) Kéthly Anna képviselőtársunk kivan szólni! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Az a felszólalás, amely az előbb hangzott el a fővárosi törvényjavaslathoz, tulajdonképen nem volt egyéb, mint folytonos dicshimnusz erről az ötesztendős gazdálkodásról. Én nem hiszem, hogy azok a munkástömegek, amelyek látták ezt az ötesztendős kurzusgazdálkodást, a képviselő urnák nagyon hálás köszönetet fognak mondani ezért a pártfogásért, valamint azokért a különböző rágalmakért, amelyeket közben a fővárosi törvényjavaslattól függetlenül pártunkkal szemben felhozott. Ami a továbbiakat illeti, a képviselő ur egészen egyszerűen és könnyedén napirendre tért az innen elhangzott kritikák felett. Azt mondotta, hogy ez a kritika egyáltalában nem is jelentős; ő egyszerűen nem veszi tudomásul azt, amit annyi ezer ember hosszú esztendők óta nyög. Neki a kritika egyáltalában nem jelentős. Azt mondta a párt felé fordulva, hogy az egész kritika, amelyet pártunk a javaslat ellen és az ötéves fővárosi keresztény kurzus ellen elmondott, nem egyéb, mint népszerüséghajhászás és nekik minden eszközzel meg kell akadályozniuk azt, hogy mi esetleg uralomra kerülve azokat a dolgokat, amelyeket kritikánkban követelünk, meg is valósithassuk. Valóban olyan is ez a törvényjavaslat, hogy minden eszközzel meg akarja akadályozni azt, hogy a párt odabent szóhoz juthasson. Az egész törvényjavaslat ugy van összeállítva, egy olyan rozoga szekér ez a javaslat, amelyről lelökik, vagy le akarják lökni a munkásságot, hogy ne vonulhasson be ai főváros közgyűlésébe; mint a képviselő ur mondja, meg akarják óvni ezt a fővárost ettől a veszedelemtől, attól, hogy a szocialisták ebben a munkában részt vesrvenek. Pedig az a munka, amely itt öt esztendő alatt folyt, először is a kritikát hivta ki maga ellen teljes mértékben, másodszor pedig énen elhozta az idejét annak, hogy friss erőkkel bevonulva oda, a polgárságnak és munkásságnak igazi képviselői megteremtsék ott a főváros számára atzokat az állapotokat, amelyeket már régen meg kellett volna teremteni. Hivatkozik itt a képviselő ur Body volt alpolgármester ur egyik nyilatkozatára, de azt nem huzza alá abban a nyilatkozatban, hogy a nőiíT-ármester ur csak azt mondotta, hogy itt énitkezéseket. uj befektetéseket nehéz csinálni, ellenben azt hangsúlyozza benne, hogy a meg-