Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én,,, kedden. 25 kat a nemzeti energiákat, amelyeket még nem törtek meg Oroszországban, az emberi lét megrablása, tönkretétele, a fizikai terror és gyilkosság eszközeivel hajtja jármába a szovjet. A terrorra, nézve a szovjet-alkotmány 5. §-a intézkedik, amely kimondja, hogy a burzsoáziát el kell tiporni. Van egy rendeletük, amelynek száma 710. s amely 1918 szeptember 10-éről kelt. Ebben kijelentik, hogy a terrorra szükség van azért, hogy az utódok boldog megélhetése biztositható legyen. Elrendelik, hogy a szovjet-köztársaság osztályellenségeit ki kell irtani vagy legalább koncentrációs táborba kell tömöriteni. Ennek a rendelkezésnek volt aztán a következménye, hogy az emberi élet felett nem csupán birói Ítélettel, de egyszerű közigazgatási utón rendelkeztek a szovjet népbiztosok. Megtörtént az, hogy adóhátralékok miatt embereket kivégeztek. Megtörtént pl. Kalugában, hogy aki nyolc óra után este kiment az utcára, lelőtték. Legkülönbözőbb büntetendő cselekmények miatt közigazgatási utón halálbüntetés jár. S hogy minő tortúrákon, minő rettenetes szenvedéseken kellett ezeknek az embereknek átmenniök, arról nekünk magyaroknak, akik bizonyos izelitőt kaptunk ebből a rendszerből, azt hiszem, felesleges előadást tartani. Mégis jellemzőnek tartom a szovjet vezető népbiztosainak néhány jelentését itt leszögezni, mert itt van a lényeges különbség a szórványosan előfordult fehér torror (Felkiáltások a szélsőbaloldálon: Nagyon szórványosan?) és a vörös terror között. A vörös terror egy rendszert képez, képezi az illető vörös rendszernek államfentartó vagy rendszer fen tar tó erejét, a fehér terror ellen azonban az akkori rendszernek és minden tisztességes rendszernek a vezetői küzdöttek. (Zaj a szélsőbaloldálon.) A szovjetre nézve jellemző azonban, hogy a szovjetyezetők céltudatosan, határozottan hirdetik, maguk gyakorolják, sőt követelik a terrort. Itt van pl. Leninnek a kijelentése, aki ezt mondotta (olvassa): »Ám pusztuljon az orosz nép 90%-a elég ha 10% marad, de megcsináljuk a világforradalmat,« Derzsinszky azt mondja (olvassa): »Mi az organizált terrort képviseljük és nem ismerünk irgalmat.« Sinovjev azt mondta (olvassa): »Mi terroristák vagyunk kezdettől fogva, sőt azok voltunk a forradalom előtt is és azok maradunk halálunk órájáig.« Ezek azok a kijelentések, amelyek az egész rendszer karakterét adják meg, amely nyíltan kérkedik a terrorral, s amely erre épiti a maga egész rendszerét. (Peidl Gyula: ügy van, ez a különbség! Másutt letagadják^ — Pikier Emil: Mások is csinálják, de letagadják!) Tisztelt Nemzetgyűlés! A bolsevizmus jellemzésénél két fő vonást tudok megállapítani. A bolsevista rendszernek két olyan tényezője van, amelyik az egész rendszernek megadja a karakterét. Egyik az, hogy a bolsevizmus a gyűlölet evangéliuma, a másik pedig a mérhetetlen blöff, mellyel a tudatlan tájékozatlan vagy ostoba emberek előtt maguknak bizonyos tekintélyt tudnak biztositani. A gyűlölet evangéliumának nevezem a bolsevizmust azért, mert megbontja a családot, egymás ellen állítja a barátokat és rokonokat a maga kémrendszerével, az osztály harcot beviszi a társadalom minden rétegébe, nemcsak a munkást és tőkést állit ja szembe, hanem szembe állítja a várost a faluval, a művelt embert a műveletlennel, de az osztályon belül is harcot hirdet. Az illető osztály pl. a parasztság vagyonos elemeire rászabadítja az illető osztály kevésbé vagyonos elemeit. A fajok harcát is jelenti a kommunista rendszer, mert az egyes fajokat Oroszországban tudatosan és következetesen használják fel egymás kölcsönös sakkbantartására. De jelenti a kommunista rendszer az egész világ nemzeteivel NAPLÓ XXVI. való harcot is, inert hiszen a III. internacionálé az egész világon a forradalomnak, a vörös tűznek az elterjesztését tűzte ki egyedüli és legfőbb céljául. Jóság, megbocsátás, könyörületesség, irodalom, szeméremérzet, igazság és láthatatlan dolgok tisztelete teljesen idegen ennek a rendszernek, Száz százalékos bestialitás jellemzi és rosszabb, mint az állatok bestialitása, mert az állat kegyetlensége ösztönös, a bolsevizmus azonban r tudatosan, kiszámitottan, gonosz módon, önző célokból követi el a maga kegyetlenségeit. És mérhetetlen blöff-nek és hipokrizisnek is kell jellemeznem az orosz szovjetrendszert, mert hiszen népuralomnak nevezi magát és legtárgyilagosabb birálói, mint például Massaryk elnök is, azt mondják, hogy egy törpe kisebbség erőszakos zsarnoksága a többség felett. Trockij földi paradicsomot igért az orosz népnek és látjuk a Nansen-féle jelentésekből miféle földi paradicsomot tudtak megvalósítani. (Zsirkay János: Olyan blöff, mint a Kipka olcsó tojása! — Derültség.) A szovjet egyúttal a szocializmusnak az elárulását is jelenti, mert a munkásosztály nyomorusága soha olyan mélységes nem volt, mint ezekben az időkben. A világbékét hirdetik és a legdühödtebb niilitarizmust- csinálják ők maguk, sőt kényszeritik a többi világrészt is bizonyos fegyverkezésre, és nem engedik a világ közvéleményét megnyugodni. A parasztok földéhségét is felhasználták, földet igérve nekik, de hatalomra jutva, megszüntették a földtulajdont. Proletáruralomnak, proletárdiktatúrának nevezik a maguk uralmát, de egyetlenegy munkás sincs a vezetők között, és vegyes trösztrendszerekben keblére borulnak a nemzetközi tőkésvilág hitvány részének. (Zsirkay János: Milyen fájdalmas valóság!) A Ligueur egy svájci francia újság ezt irja róluk (olvassa): »A III. internacionálé összes tartozékával közönséges bűnszövetkezet, mely erkölcsi, vallási és gazdasági tekintetben világveszedelmet jelent. Ezzel a szövetkezéssel semmiféle kapcsolat sem lehetséges, hanem azt el kell tiporni«. (Pikier Emil: Lausanneban megállapították, hogy a fehér terror még sokkal borzasztóbb volt! — Zaj.) Rátérek most arra, lehet-e, helyes-e, szabad-e, nekünk lehetőséget adnunk arra, hogy a szovjetkormány képviselői itt, ebben az országban megjelenhessenek, hogy a futárjog, a személyi sérthetetlenség és más egyéb, a diplomáciai képviseleteknek kijáró előjogok felhasználásával ebben az országban saját propagandájuk számára lehetőségeket, kedvező alkalmakat teremtsenek. (Rakovszky Iván belüg y minister távozik a teremből. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jöjjön vissza belügyminister url — Rupert Rezső: Isten vele Iván! — Propper Sándor: Lemondott a belügyminister ur? —- Lendvai István: Lemondott a vesszőfutás folytatásáról!) A szovjetvezetők, igy Szinovjev és Kamenev maguk is előre beharangozták országukban, hogy ők fognak ugyan a külföldi kapitalistákkal szerződéseket kötni, de ez csak átmeneti állapot, az erőgyűjtés állapota, hogy azután alkalmuk legyen véglegesen leszámolni a nemzetközi tőkével. Maga Lenin ezt mondotta (olvassa): »Elveszésre vagyunk itélye, ha a világforradalom nem tör ki a legrövidebb idő alatt.« Nem képzelhetjük tehát, hogy akkor, amikor a szovjet ideiglenes megállapodásokat köt, ezeket elsőrendű célként kösse meg; ezek csupán eszközök nekik arra, hogy a külföldön a maguk propagandáját hatásosabban fejthessék ki, hogy a gazdasági megerősödés révén megszerezhessék maguknak azokat az eszközöket, amelyek a világforradalom létrehozására ma még hiányzanak nekik. Szovjetoroszországban hármas hierarchia van: a kommunista párt, a szovjet« 4