Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

224 A nemzetgyűlés 319. ülése 1924. évi október hó 15-én, szerdán. tózatos bűne napirenden van. Hatodik esz­tendeje annak, hogy szerencsétlen magyar em­berek, akiknek nincs más bűnük és nem volt más bűnük, mint az, hogy politikai felfogásuk más volt, mint a ma uralkodó politikának fel­fogása, emberek, akik talán idealizmusból egy eszme után mentek, hagyták magukat vezetni és vezettetni, akik hitték talán lelkűknek igaz és őszinte rnegayőződésével, hogy ami után ők mennek, az ennek az országnak a javát, a bol­dogulását célozza — százával, ezrével és tíz­ezrével ülnek a börtönökben, kénytelenek ezért a hitükért, ezért a meggyőződésükért, elsza­kadva a családi otthontól, a gyermekektől, a hitvestől, külföldön vergődni. Hát, igen t. nemzetgyűlés, ha a minister­elnök ur mindazt, amit Genfben mondott, ko­molyan meg akarja valósítani, akkor már előie is azt kéri minden becsületes magyar ember, aki szereti ennek a hazának minden rögét, aki szeretni akarja ezt a hazát, ennek a hazának jó hirnevét, hogy ezek az állapotok, amelyek most fennállanak, megszűnjenek. Emberek tízezrei a körülöttünk lévő államok­ban, Ausztriában kénytelenek élni, kénytele­nek Romániába, Jugoszláviába, a világ min­den részébe elmenni, mert. nem jöhetnek haza. (Graeffl Jenő: Megmondtuk, hogy hazajöhet­nek! — Vanezák János: Haza hát! Igen, az akasztófára! — Saly Endre: A bombavetők itthon vannak! — Muszti István: Nem jön haza, aki nem tiszta!) Majd megmondjuk, ki tiszta, ki nem! (Peyer Károly: A külföldi gyil­kosok is menhelyet találnak itt! — Propper Sándor: Nemzetközi gyilkosok, egyesüljetek! — , Derültség.) Megdöbbenve látja az egész kulturvilág, hogy akkor, amikor más államok­ban is voltak hasonló események, voltak éle­sen kitörő társadalmi harcok, megvoltak ugyanazok az események, amelyek lefolytak ebben az országban 1913-ban és 1919-ben, de azokhjin az államokban már régen napirendre tértek felettük, azokban az államokban már nem isii érik a bosszút, nem ismerik a_ keresz­ténységgel ellentétes lelketlen üldözést: addig nálunk idehaza az ellenforradalom mai lovag­jai azzal gúnyolódnak, hogy: hát jöjjenek haza. Kérdezem ezektől az uraktól: nem volt-e még nekik elég a szenvedések végtelensége, nem volt-e még elég a szenvedések kálváriája, amelyet ezek a szerencsétlenek hat esztendőn keresztül jártak? Nincsenek-e még elegen a börtönökben hat esztendő óta, ujakkal akarják ezek az urak megtölteni a börtönöket, ujabb meg ujabb Justicmord-okat akarnak elvégez­tetni a t. képviselő urak? Elnök: Ezért a kifejezésért kénytelen va­gyok a képviselő urat rendreutasítani. (Prop­per Sándor: Lelkiismeretük elbirja!) Esztergályos János: Tartozom kijelenteni, hogy a világ megvetése sújtja ezt az uralkodó rendszert, amely nem akarja elhinni azt, hogy őrületet és öngyilkos politikát követ akkor, amikor ezreket és tízezreket kiüldöz, amikor tízezreket tartott és százakat tart még hat esz­tendő után is börtönben. (Peyer Károly: A szocializálók pedig itthon vannak a nemzet­gyűlésben! — Farkas István: Borkóstoló ve­zérek!) Legutóbb itt volt néhány ausztráliai és angol férfi, akik élénk érdeklődéssel hallgat­ták mindazt, ami ebben az országban történik. Hihetetlennek tartották, nem tudták elkép­zelni, nem akarták elhinni, hogy legyen olyan ember, aki az államhatalomnak minden esz­közével birva, embereket hat esztendő után is még ugy sújt és ugy büntet, mint a mai kor­mány teszi ebben az országban. Szószerint mondották: lelketlen, bornírt és ostoba poli­tika! (Lendvai István: Kik vol lak azok, akik mondották? — Peyer Károly: Okos emberek! — Lendvai István: De a nevük? — Peyer Ká­roly: Nem voltak brünni angolok! — Lend­vai István: De a Chevra Kadisánál voltak! — Propper Sándor: Bajorok voltak! — Lendvai István: Bajorok? Akkor derék emberek, de azok nem mondhattak ilyet!) Egy hang sem hagyná el a torkomat az amnesztia követelése tárgyában, ha azt látnók, hogy azok az emberek, akik ellen ez a kegyet­len sújtó és. büntető politika megy, önérdek­ből, aljas érdekből követtek el bűncselekmé­nyeket a magánvagyon és az élet ellen. De nem látjuk ezt. Kérdezem: egy Garami Ernő­nél, egy Buchinger Manónál, egy Lovászy Mártonnál (Mozgás a jobboldalon.) ás a sok többi száznál, ki az ebben az országban, aki aljas önérdekből elkövetett bűncselekményt bír felfedezni? (Rupert Rezső: Bethlen Lová­szy val akart kormányt alakítani!) Itt van Farkas Antal, ez az ideális lelkű magyar iró (Lendvai István: Látjuk a Nép­szavában), akinek minden sora, minden be­tűje lángoló ragaszkodás a magyar röghög, akinek vallása, ideális hite, ideális hitének minden sora, minden betűje le van fektetve könyveiben. Mindenki meggyőződhet róla, hogy ez nem követett el aljas szándékból bűn­cselekményeket. Nem követett el annyi bűnt a nemzet ellen, mint Lendvai István nemzet­gyűlési képviselő. (Mozgás.) Ez a szerencsét­len Farkas Antal és a többi száz, meg a többi ezer nem bir hazajönni, mert nyitvatartják a börtönök ajtait, hogy őket is odadugják, ahová más ezreket dugtak. Abban keresem e kérdésben a lelki megnyugvást, hogy azok az egyének, akik a börtönöket megtöltötték, akik szintén emberek voltak és akik arra voltak hivatva, hogy embertársaik felett Ítéletet mondjanak, talán felemelkedhettek az elfogu­latlanság magas polcára, talán lelkük tisztasá­gával és egyéniségük múltjával predesztinálva voltak arra, hogy emberek felett Ítéletet mondjanak. (Lendvai István: És mit követtem el én a nemzet ellen?) De kétségbe kell esnem (Lendvai István: Essék kétségbe, de azonnal!), és kétségbe kell esnie minden magyarnak, amikor látja, hogy ilyen vádak alapján milyen formák között fosztottak meg becsületes csa­ládapákat, férfiakat szabadságuktól. (Lendvai István: Mert a Csocsó bácsinál vacsoráztak!) Én teljes tisztelettel viseltetem a birói füg­getlenség iránt; nem akarom a bíróságot eb­ben a kérdésben aposztrofálni és nem akarom ebbe belevonni. Kérdezem azonban, lehet-e becsületes, önérzetes ember nyugodt, amikor látja, hogy olyan birák hoztak ítéleteket, olyan bírák fosztottak meg becsületes családapákat szabadságuktól, „akik maguk követtek el bűnt, és ha az bűn volt, nekik kellett volna a vád­lottak padján ülniök. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat, mert általános­ságban ... (Peyer Károly: Egyes esetekről szól! — Zaj a szélsőbal oldalon.) Csendet kérek! Képviselő ur, méltóztassék attól tartózkodni, hogy a független mapyar bíróságot igy^ álta­j lánosságban meggyanúsítsa. (Peyer Károly: Csak egyes eseteket említ! — Zaj a szélső­baloldalon,) Csendet kérek ! Ne méltóztassék az elnök enunciációját zavarni! (Propper Sán-

Next

/
Thumbnails
Contents