Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-319
214 A nemzetgyűlés 319. ülése 1924. évi október hó 15-én, szerdán. rek a szerzőre, aki ezekben a William Good- . féle cikkekben, amelyeket a magyar kormány ez a, fizetett ügynöke Londonban, az angol sajtóban elhelyezett, szintén azzal gyalázza meg a magyar népet, hogy még nincs azon a kulturnivón, hogy az igazi demokráciát megérdemelné. Ez nemcsak stszégyelni való, szubjektív okokból, hanem egyenesen vakmerő és igazságtalan vád i's, mert hiszen minden nép között talán épen a magyar népre illik a legkevésbé, hogy nem érte el a kulturfejlettségnek azt a fokát, mikor már szabadon rendelkezhetik magával. Hiszen a magyar nép a józan népek tipikus példányképe. A magyar nép nem ingott meg a kommunizmus idejében sem, mert hiszen a kommunizmus nem a magyar tömegek mozgalma volt, azok szemben állottak vele, hanem egy kis fegyveres csőcseléknek, még a munkásokkal is szembehelyezkedő szélsőséges elemeknek próbálkozása volt. Még a magyar munkásság is, amely pedig ebben az időben nagy kísértéseknek volt kitéve, nagy tömegeiben ellene szegült a bolsevista rendszernek. (Ugy van! a szélgőbaloldalon.) S most, amikor az idők próbáját is igy kiállotta ez a nép, előáll saját ministerelnöke, aki azt állítja, hogy a nép bizalmából ül a helyén, és nincs neki sürgősebb és fontosabb dolga, mint hogy a magyar nép reputációját kisebbitse. Megfordultunk a háborúban is. Igen sok nép embereivel volt dolgunk, de soha nem tapasztalhattuk, hogy bármelyikük nemesebb vagy értelmesebb lett volna, mint a magyar katona, aki pártját fogta az asszonyoknak, gyermekeknek, védelmezte, oltalmazta őket, művelte a távollevő idegen katonák földjét, hogy felesége és gyerekei ne pusztuljanak éhen. Sokat masíroztunk, a század vonult előre és akárhányszor gyerekek voltak bakáink karján. Ezeket ugy szedték fel az utón, a rettentő hidegben, sárban. Láttuk, hogy a gyermekekkel hogyan osztották meg kosztjukat. Erre vonatkozólag ezer és ezer kép van közkézen. Ez már a lelki nemességnek olyan foka, amelyre bátran rá lehet mondani, hogy hatalmas, nagy kul turf ejlettség. Méltóztassanak a békebeli magyar állam itthon levőire gondolni. Budapest uccáin vagy bárhol az országban a háború legdühöngőbb napjaiban is bátran lehetett franciául, angolul beszélni, még csak furcsán sem néztek az illetőre. Annyira intelligens volt a magyar, hogy belátta, nem lehet a nyelvre, az idegen nyelvet beszélőre haragudni. Minden téren csak jóság, józanság, becsületesség mutatkozik e népben, és akkor előáll a magyar ministerelnök és nemcsak William Good tollából irat a magyar nép ellen megbélyegző dolgokat, hogy nem ért ínég meg a demokráciára, hanem maga is világgá kiáltja ezt genfi beszédével szemben. Hol itt a bajt Ha itt baj van az értelemmel, az akarattal, a vágyakkal, akkor ennek csak ez a rezsim az oka, mert ha itt a nép valami tekintetben nem eléggé felvilágosodott, ha itt értelmi sötétség van még a tömegben, vagy egyeseknél, ennek csak ez a r rezsim az oka, ez sötétítette el az értelmet. És ha van meghamisított akarat ebben az országban, akkor is ez a rendszer az, amely itt az akaratokat meghamisította, félrevezette, vagy nem engedte érvényesülni. Ha van itt mérgezettség a lelkekben, akkor nem mérgezhette meg őket más, mint ez a rendszer, amely olyan kereszténységet tanított, hogy a gyilkosságot valósággal szépnek, vallásos cselekedetnek, hazafias célnak kell tartani. (Zaj jobbfelöl.) Itt mitadenért ez a rendszer viseli a felelősséget. Ha itt nincs most kultúra, vagy kulturérettség, ha itt sötétség, az akaratok meghamisítása van és a vágyak megmérgezése. akkor mindezért egyedül ez a rendszer a felelős. Egyébként is hivatott ember ajkáról, aki történelmet csinál — ha csakugyan hivatott volna és ha csakugyan történelmet tudna csinálni —, sohasem hangozhatik el egy néppel szemben, hegy a politikai jogok gyakorlására nem érett meg, mert hiszen ezzel a kijelentéssel magát méltatlanná tette arra, hogs'- azt a népet vezesse, amely népre mégis ugy hivatkozik, hogy az ő akaratából kormányoz és az bízott rá feladatokat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Egy nép politikailag mindig érett és pedig mindig érett — még a legkisebb és legelhagyatottabb nép is — azért, mert megvan benne az életösztön (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és az ellem az életösztön ellen nem tud cselekedni, mert ha cselekszik is egy pillanatra, észreveszi, hogy életérdekeibe ütközik az, ami történt és életösztöne megint a helyes útra tereli vissza. Csak azokra nézve szükséges, hogy ilyeneket hirdessen, akik továbbra is a saját hatalmi létüket akarják fentartani, s akiknek ennélfogva semmi ár sem elegendő, hogy veie megfizettessenek érte, megfizettessenek a magyar néppel, a magyar nép vérével, amint tették a Habsburgok és az ő szolgáik, és megfizettessenek a magyar nép pénzével, verejtékevei és becsületével, ahogyan tették a múltban és ahogyan teszi most is a mai rezsim. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Mégis csak arcpirító, hogy a magyar nép, amely vérével, verítékével már kiérdemelte, hogy a maga sorsának intézője legyen, kénytelen magát alávetni egy önkényuralomnak, kénytelen eltűrni, hogy nincs választójogi törvénye (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), nincs választási rendszere sem (Ugy van! a szélsőbaloldalon,), kénytelen eltűrni azt a fából vaskarikát, azt az anomáliát, azt a kontradikciót, azt a lehetetlenséget, hogy egy olyan nemzetgyűlés, amelyet rendelet hozott ; össze, amelynek az egész létalapja egy önkényuralmi rendelet, amely nemzetgyűlés kényekedve a mi zsarnokainknak, törvényeket alkosson számára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök urnák egyszer már gondolnia kell arra, hogy ezt az anomáliát meg kell szüntetni és rá kell térni arra az egyedüli megmentő útra, amely még kivezethet bennünket a bajokból. Még önmagát is megmenthetné Bethlen István. A Budapesti Hirlap a napokban egy kis tréfával kedveskedett nekem. Megírta, hogy én a pártközi értekezleten, nagy derültséget keltve, azt ajánlottam Bethlen István grófnak, hogy tartson velünk és akkor megbocsáttatnak neki a bűnei. Hát, én ilyen naivságfo]t nem mondtam. Én csak figyelmeztettem arra, hogy most már nagyon belekerült a szorítóba, itt az utolsó óra, hogy magát kivágja és a saját becsületét megmentse és ha érték, ha hiszi, hogy érték és ha akarja, hogy a nemzet életében még valahogyan érvényesülhessen, akkor itt az utolsó óra, ministerelnök ur, állítsa vissza az ország alkotmányosságát, adja vissza a magyar nép szabadságát egy becsületes választójoggal és választói rendszerrel (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert hiszen akárhogyan mesterkedik, a maga hatalmát ebben az országban ő, csak egyszer jussunk ki a nép elé, nem tudja megmenteni. (Ugy van! a szélsőbaloídalón.), me£t
