Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-318

r A nemzetgyűlés HS. ülése 192L évi október ho lí-én, kedden. 187 dezése nélkül odajuttatni a színházat másnak ás a saját igazgatójának a sorsával nem tö­rődni, ez kegyetlenség és nem méltó a kultusz­kormányhoz. Ezek után nem lehet csodál­kozni azon, hogy a szanálás, ami az Opera­házzal kapcsolatban megindult, ilyen végzetes jelenségekre vezet. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az Operaháznál egészen anarchisztikus álílapotok uralkodnak, nem! próbálnak és azt se tudják, mit fognak előadni, holott a szín­háznak már nyakig benne kellene lenni a mun­kában. Természetesen minthogy a kultuszkor­mány meg van ijedve s nem tudja mi lesz hó­napok múlva, s előre gondoskodni kivan az egész ssztendőről, ennélfogva megszorította a büdzsét. A. bevételek azonban a minimálisak, ennélfogva nem lehet egy méter vásznat venni, nem tudnak díszleteket öszeállitani, s régi, rossz díszletek­kel kénytelenek játszani elnyűtt darabokat. A művészi szinvonal lesüllyedt, stb. stb. Iffy aztán nem lehet szanálást csinálni, hogy ütőd­és hatodrendü vidéki színház nivójára süllyesz­szük le a m. kir. Operaházat, amelynek tisz­tessége és becsülete megvolt egész Nyugat­Európában. Figyelmeztetem a kormányt, hogy a takarékosságnak ilyen mértékét nem kell al­kalmaznia, mert ezzel a takarékossággal ma­gának az Operaháznak szinvonalat süllyesszük le. Ha takarékoskodni akar a t. kormány, ta­karékoskodni más téren is lehet. Érzésemmel ellenkezik — tehát csupán csak rnegemlitem —, hogy Bud minister ur felve­tette már a kérdést, hogy szükséges-e Csonka­Magyarországon négy egyetem. Én, aki fana­tikusa vagyok a kultúrának, nem mondhatom s nem is tudnám azt mondani, hogy nem szük­séges. Azt hiszem, a kultuszminister ur sem. Ha azonban már négy egyetemünk van, akkor méltóztassanak az egyetemek munkáját inten­zivebbé tenni. Elmondok egy esetet. A szegedi egyetemen az ókori történelmet Horánszky Gyula tanár tanitja. Egy hallgatója van mind­össze. Horánszky tanár urnák a lakása Buda­pesten van. Horánszky tanár ur kijelentette, hogy egy hallgató miatt nem utazik le Sze­gedre, majd a minister ur intézkedik, hogy a hallgató feljöjjön őhozzá. (Derültség.) Bocsá­natot kérek, ez nem takarékosság. Ugy egyete­met fentartani, hogy egy hallgató kedvéért egy tanárt fizessünk, ezt nem lehet. Hallom, hogy a pécsi egyetem magyar irodalmi katedrájára a legközelebb kineveznek két tanárt. Fel kell vetnem a kérdést, hogy miért kettőt? (Fábián Béla: Mert nincs több pályázó! Ha több lenne, többet neveznének ki!) Három jelölt van. A ka­tedra első jelöltje Tolnay Vilmos, a helyzet azonban az, hogy Tolnay lutheránus vallású. Nekem, mint katholikusnak, ezzel kapcsolatban furcsa dolgot kell elmondani. A kinevezés hi­rére a katholikus társadalomban felmerült a kérdés, mi az, hogy irodalomtörténetet katho­likus ember nem tanít. A debreceni egyetemen Papp Károly, aki református, tanitja az iro­dalomtörténetet, Budapesten Császár Elemér, aki szintén református, Szegeden Dézsy Lajos, aki szintén református, most pedig az uj tanár, Tolnay, ha kinevezik, lutheránus vallású. Ez ellen felszólalt a katholikus társadalom. Én ezt az érzékenységet is _ respektálom. Nem akarok hozzászólni. De vájjon a megoldás az, hogy kinevezik egyben Vargha Damjánt is, tehát egy tanszékre két tanárt! Ez a takarékosság* A sza­nálás éveiben ezt csinálja a kultuszkormány. (Fábián Béla: Most majd lesz a két tanárnak egy tiallgatója.) Voltam bátor a takarékosságnak kiütköző példáit elmondani. Felkérem a minister urat, hogyha már takarékoskodni akar, ugy ne az Operaház művészi színvonalának leszállítása árán takarékoskodjék, hanem másutt, aboi a kormánynak is módja van takarékoskodni. Ott van pl. — hogy a kultuszbüdzsé keretén belül maradjak — az ötven tagból álló rendőrzene­kar. Annak minden egyes tagja (Rakovszky Iván belügyminister: Nem kerül egy kraj­cárba sem.) körülbelül négymillió "korona fize­tést kap. (Rakovszky Iván belügyminister: De­hogy kapnak! Saját magukat tartják el!) Ak­kor miből kapják ezt a pénzt 1 (Rakovszky Iván belügyminister: A saját jövedelmeikből.) Elhiszi a minister ur, hogy a rendőrzenekar­nak annyi jövedelme van, hogy minden tagjá­nak négy millió koronát fizethet 1 (Rakovszky Iván belügyminister: Mennyit fizetnek, nem tudom, de szerződése van. Saját magát tartja fenn.) Felhívom a belügyminister urat, járas­son utána e kérdésnek és tisztáztass p., mert valószínűleg nem először és nem utoljára tör­ténik meg, hogy nem egészen hűen referáltak a minister urnák. (Rakovszky Iván belügy­minister: Dehogy nem ! Saját magát tartja fenn !) Vannak egyéb tételek, a kultuszbüdzsé ke­retén belül, felesleges kiadások, amelyekre ezút­tal nem akarok rámutatni. Tessék ezeket tisz­tán kulturális célra fordítani, mert ez a rendel­tetésük és akkor nem fog a minister ur a saját jobb érzése ellenére is arra kényszerülni, hogy váratlanul, egyszerre egész csomó tagot bocsás­son el, akiknek szerződését előzőleg megkötötte. Ma olvasom a Pesti Napló című lapban, hogy a minister ur a holnapi nap folyamán hány ta­got bocsát el az Operaház kötelékéből, olyan tagokat, akikkel a szerződést már előzőleg meg­kötötte. Ilyen tagok pl. — a lap közleménye sze­rint — a magánénekesek közül Ocskay, Somló, Kertész, Kálmán, Walter Rózsi, Bihóy Zóra, Hubert Etel, Bodor Karola, továbbá Szikla, Pethő és Karácsonyi karmesterek, de informá­cióm szerint a névsor ezzel még nem zárul be. Azt természetesnek tartom és előre is bocsá­tottam, hogy a magánénekesek nagy létszámá­ból bizonyos részt elvon a minister ur, illetve az Operaház, de ezekkel elintézhette volna az üevet akkor, amikor aktuális volt, vagyis nem kellett volna a szerződésüket megujitani. De hogy most, a szezon első két hete után, amikor az illetők már máshová nem szerződhetnek, követ el ilyen lépést, ez immorális, és nem hiszem, hogy nagyon jól érezné magát ennél a művelet­nél a t. kultuszminister ur. Nem is mehet tovább ezen a téren a minis­ter ur, bár azt hallom, és arról értesültem, hogy a zenekarnál is alkalmazni fogja ezt a reduk­ciót. Nem tudom, tisztában van-e a minister ur azzal, hogy amint a zenekarnál is alkalmazni akarja ezt a létszámcsökkentést, az Operaház egész zenekara azonnal sztrájkba lép. Hogyan fog akkor az Operaház előadásokat tartani! Mert magánénekeseket még találhat, de opera­házi zenekart nem lehet rendőrzenekarral he­lyettesíteni, sem katonazenekarral. Ez régi tra­díción épült és nagy zenei nevelésen keresztül­ment zenekar, amely páratlan és a legkitűnőbb hirnevü operaházi zenekar. A Filharmóniai Társaság ez, amely a mi büszkeségünk és n^erv értékünk és ezt nem lehet csak ugy egyszerűen figyelmen kivül hagyni. Ha tehát ott is a cso­portos személyzet fizetésének redukciójáról, vagy magának a személyzetnek redukciójáról 2~*

Next

/
Thumbnails
Contents