Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-318

176 *Ä nemzetgyűlés, 318. ülése 1924. évi október hó li-én, kedden. szólván világnézeti küzdelmében folyt le. Eb­ben a küzdelemben nem értünk rá, hogy a szo­ciális élet problémáival is foglalkozzunk. Ne­kem az a meggyőződésem 1 , hogy ha a 48 és 67 közötti küzdelemben elpazarolt politikai erők­nek csak egy kis részét használtuk volna fel arra, hogy a községek szociális dolgait rendbe­hozzuk, akkor a szociáldemokrácia ma nem volna olyan erős, mint amilyen és sokkal keve­sebb oka volna arra, hogy ilyen vehemensen támadja a polgári társadalmat. Mert a szociál­demokrácia ellen a legjobb orvosszer a jó és helyes szociálpolitika, a helyesen, okosan, jól felfogott szociálpolitika. (Kabők Lajos: Akkor miért nem csinálják meg 1 — Erdélyi Aladár : Akarjuk ! Megcsináljuk ! — Kabók Lajos : Látszik, mennyire akarják ! — Rothenstein Mór : A titkos választójog helyett házszabály­reviziót !) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Frühwirth Mátyás: Nagy baja ennek az or­szágnak, hogy alig van Budapesten kivül egy nagy városunk. Budapest úgyszólván az egye­düli, a nyugati városokhoz hasonlítható város, amelynek üzemei, hatalmas munkássága, nagy­számú alkalmazottai, nagy tisztviselői kara van. Más országokban ez a centralizálás nin­csen ilyen erősen kifejlődve, mint nálunk. Németországban például sok-sok város van és nem lehet azt mondani, hogy minden egy he­lyen, az ország szivében összpontosul. Nálunk azonban a túlságos centralizáció következtében minden Budapesten van ; Csonka-Magyar­ország lakosságának egyhetedrésze Budapesten lakik. Méltóztassanak elgondolni, hogy nincs még egy ország, amelynek fővárosában összetö­mörülne az ország lakosságának egyhetedrésze. Ez óriási nagy arány. Nem találunk az egész világon még egy várost, vagy még egy államot, amelyben ez volna a helyzet. Hiszen még Lon­don, melynek lakossága négy millióra rug, sem foglalja magában Anglia lakosságának egy­lietedét, hanem csak nagyon kis százalékát. Épen azért, mert a fővárosban magában annyi erő van összpontosulva, van olyan nagy jelen­tősége annak, hogy ki birtokolja a székesfővá­rost magát. Ezért jelent Budapest székesfővá­ros uralma többet, mint Berlin, Bécs vagy London uralma. Bármely téren nézünk is szét n fővárosban, minden dolog itt összpontosul. Hiszen pár évtizeddel ezelőtt még az volt a helyzet, hogy pl. Nyugat-Magyarországból, il­letőleg n Dunántúlról méff nem lehetett közvet­lenül átmenni a Tiszántxilra, hanem előbb fel kelleti utazni Budapestre és ugyanígy, amikör az ember az Alföldről akart a Dunántúlra jutni. Annak, hogy igy Magyarország minden vasúti vonalát, telefonvonalát Budapest felé irányi­tották, az lett a következménye, hogy Buda­pest kulturailag is egs-edüli centruma lett az orszásrnak. Ha számba venném és statisztikát tudnék mondani arról, hoerv a nemzeti vagyon­nak mekkora része van Budapesten, mésar na­gyobb arányszámhoz jutnék. A nemzeti va­gyonnak nem egyhetede, hanem mintegy fele van Budapesten. T. Nemzetgyűlés! Ha a sajtót nézzük, azt lát ink. hoP*v a sajtónak óriási tömésre van kom eentrálva Budapestre. Németországban a sajtó el van osztva városról-városra, és ea-yik város Sem monopolizálhatja a többieket. Nálunk azonban Budapest maga olyan óriási erővel esik rá az egész ország közönségére, hogy az, ami Budapestet uralía, okvetlenül hatással van az egész országra. Ha a kultúrát, a szinháza­kat és a kórhazakat, vagy az élet bármelyik részét nézzük, akkor mindenütt arra lyuka­dunk ki, hogy Budapestnek a jelentősége sok­kal nagyobb, mintsem azt sokan gondolják, mint amilyen jelentősége van más országban egy fővárosnak. A szociáldemokrata urak na­gyon jól tudják, hogy erejüknek a centruma is itt van Budapesten, épen azért, mert az ipari vállalatoknak nagy tömege van itt összezsú­folva. A szociáldemokrata urak statisztikája sze­rint — az Utolsót nem tudtam megszerezni, hanem csak az egyik legutóbbi statisztikát — 152.000 szervezett munkás, szakszervezeti tag van, s ebből 104.000 Budapesten és Budapestnek szorosan vett környékén él, a többi pedig vidé­ken. Ez tehát azt jelenti, hogy a munkásoknak körülbelül 70 százaléka Budapesten van be­szervezve és csak 30 százaléka vidéken. A szo­ciáldemokraták számára tehát nagy erőt jelent Budapest maga s azért ezt a törvényt ugy kell megcsinálni... (Reisinger Ferenc: Csak hagy­ják a földmunkásokat is szervezkedni, mindjárt ki fog tűnni, hogy a képviselő ur téved!) Azokat már próbálták szervezni. (Reisinger Ferenc: Próbálnák, csak önök nem engedik !) Mi a szociáldemokráciát, ahogy ma van, szel­lemi pestisnek tartjuk, amelyet nem szabad a faluba bevezetni. (Reisinger Ferenc: Ezt én os­toba kijelentésnek tartom ! — Felkiáltások jobb felől : Rendre ! — Gr. Hoyos Miksa: Ne gorombáskodjék! — Reisinger Ferenc: Az nem gorombáskodás, hogy: „szellemi pestis'?") Elnök: Kérem Reisinger Ferenc képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni! (Rei­singer Ferenc: Ez a kaszinó stílusa'? Ez a gróf Ur Ízlésének megfelel?) Reisinger Ferenc kép­viselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (Gróf Hoyos Miklós közbe­szól!) Gróf Hoyos Miksa képviselő urat is ké­rem, méltóztassék csendben maradni! (Héjj Imre: Joga van kritikát gyakorolni! — Reisin­ger Ferenc: Gorombáskodásról van szó. Ö volt az első, aki gorombáskodott.) Reisinger képvi­selő urat rendreutasítom. Ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Rei­singer Ferenc ismét közbeszól.) Reisinger Fe­renc képviselő urat másodszor rendreutasítom. (Reisinger Ferenc: Arról van szó, hogy ki kezdte!) A képviselő ur ugy látszik, egyáltalá­ban nem akarja meghallani, hogy az elnöki székből már több ízben figyelmeztették, hogy méltóztassék csendben maradni. Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Nemzetgyű­lés ! Anyagomból csak egy pár fontosabb dol­got ragadok ki, amit okvetlenül el akarok mondani, mivel látom, hogy nem lesz annyi idő. hogy mindennel végezhessek. (Halljuk! Halljuk!) Itt állandóan halljuk a panaszokat és a bal­oldali sajtó és a szociáldemokraták részéről is hallottuk, hogv a fővárosban a kulturális poli­tika csapnivalóan rossz volt, mert a tanitók elbocsátásánál — amiről Pikier t. képviselőtár­sam beszélt — rengeteg igazságtalanság tör­tént. Budapestnek a múlt esztendőben 5000 tan­ügyi alkalmazottja volt! Ebből az 5000 alkal­mazottból kommunista vádak miatt • összesen elbocsátottak 199 tanerőt, (Pikler Emil: A múlt évben! De előbb mennyit bocsátottak el?) Ennyit bocsátottak el azóta, hogy a kommün megbukott! Ebből a 199 tanerőből középiskolai tanár volt 19, polgári iskolai tanár volt 59, elemi iskolai tanító és tanítónő 118 és óvónő 3. Méltóztattak hallani azt a lármát, amelyet a Népszava folyton emiatt csinált. Itt a Házban

Next

/
Thumbnails
Contents