Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

Ä nemzetgyűlés 317. ülése 1924. évi október bó, 10-én, péntekén. 153 felolvasott, de nem olvasta fel például az 5. $-t, amely szerint (olvassa): „Az állami zárlati bíróság által kezelt nyugdijalap adómentes. A nyugdijalap fokozatosan felszabaduló jövedelme a nyugdíj terhek megszűnése után pedig az illetékes pénzügyi hatóságok által kiszabott adó levonása után a jogosultaknak, illetőleg a jogutódaiknak kiadandó". (Fábián Béla: Mégis szocializáltak!) A szocializálást nem én rendeltem el (Fábián Béla: Hanem?), hanem elrendelte a kormány. (Fábián Béla: De a szocializálási törvényjavaslatot ön készítette!) A kisajátítási törvényjavaslatot Búza Barna csinálta és nem én. Ebben van kimondva az, hogy a tizezer holdon felüli birtokok kisajátitandók. Ekkor panaszkodott a ^személyzet, hogy mi lesz vele, mire én közbeléptem a személyzet érdekében. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. —Halljuk! Halljuk! a balközépen.) Én e törvényjavaslatért ma is az utolsó betűig vállalom a felelősséget (Helyeslés a balközépen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.), sőt tovább megyek, azt a gondolatot, hogy a nagy közvállalatok, szénbányák és egyéb számadás alatt álló vállalatok nyugdijalapjai a magántisztviselők érdekében felügyelet alá helyezendők, ma is változatlanul vallom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ennek az az oka, hogy a magánalkalmazottak nyugdijalapja terén igenis a legnagyobb visszaélések vannak, a magánalkalmazottak nyugdijai tekintetében semmi biztosíték nincs. Én ma is kész vagyok egy olyan javaslatot megszavazni, amely a nagyvállalatok nyugdijalapját állami felügyelet alá helyezi. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen. — Fábián Béla: Mit szólt volna hozzá Hegyeshalmy képviselő ur, ha a Weisz Manfréd-féle gyárban megcsinálták volna azt, amit most helyeseli — Hegyeshalmy Lajos: Kikérem magamnak! — Fábián Béla: Mit kér ki! — Zaj. — Felkiáltások a balközépen: Rendre!) Elnök: Kérem Fábián Béla képviselő urat, méltóztassék r csendben maradni. Wolff Károly: Nem akarom itt bővebben fejtegetni azokat a nagy érdekeket, amelyeket megoltalmazni kívántam ezzel a rendelkezéssel, de büszkén vallom, hogy a szent korona vagyonállományát a forradalmak dacára az utolsó darabig sikerült saját biztonságom kockáztatásával megoltalmaznom és a nemzet részére biztositanom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezeket a vagyonállományokat nem kapkodta szét a forradalmi idők zivatara, ma is sértetlenül várják a királyt, s a nemzet nem lesz kénytelen királyának uj koronavagyont összegyűjteni, ha a meglévő koronavagyon sértetlen állapotban lesz neki átadható. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez volt legfőbb indító oka rendelkezésemnek. . Azt hiszem, az is közéletünk elfajulásának egyik tünete, hogy minden eszközt kihasználva akarjon valaki mocsoktalan multam ellen támadni. A képviselő ur ugy látszik, fel sem tudja tételezni azt, hogy van valaki a közéletben, aki mocsoktalan múlttal bir és tisztán ideálok által vezettetve akar dolgozni nemzete érdekében. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő ur nem átallott engem, aki magas érdekeket voltam kénytelen védeni, 24 órára mint kommunistát odaállítani. Hát van komoly ember ebben az országban, aki ezt elhiszi? Hiszen már 10 évvel ezelőtt, amikor a keresztény irányzatot még egyáltalában nem is emlegetitek, már ott álltam a keresztény ügy szolgálatában és rendületlenül álltam a Károlyi-forradalom alatt is, amikor a katholikus autonómia kérdésében Apponyi Albert gróffal tárgyaltam változatlanul abban a szellemben, amelyben működtem, mióta csak a közélet terére léptem. (Lendvai István: Ez fáj nekik!) Nem fogom tűrni, hogy Fábián képviselő ur itt felálljon és kijelentse, hogy én a nagyüzemeket és nagybirtokokat szocializálni akartam. (Fábián Béla: Ez itt van!) Ez olyan rabulisztika, olyan orvtámadás multam ellep, amelyet a legener• gikiisabban visszautasítok. (Peyer Károly: Ezzel nincs elintézve!) Azt mondja a képviselő ur, hogy én Jászinak és társainak lakást utaltam ki. Hát a képviselő ur egyáltalában nincs tisztában a kormányzóság és a királyi udvartartás belső szervezeti szabályaival, mert a főudvarnagyi bíróság elnöke (Fábián Béla: Zárlati bíróság!) és később a zárlati bíróság elnöke nem tartotta nyilván a lakásokat, hanem ezt az u. n. várkapitányság végezte. Ennek a várkapitányságnak az élén annakidején Roth Alajos állott. (Fábián Béla: De azután ön bízatott meg vele! — Lendvai István: Csend — zsidó! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lendvai István képviselő urat rendreutasítom. Wolff Károly: Később Lakó István jött helyébe, akit Berinkey intézkedésére újból felváltott a régi várkapitány, Roth Alajos, aki ismét átvette a várkapitányság vezetését. A lakások kiutalása pedig továbbra is a várkapitányság és nem a zárlati bíróság hatáskörébe tartozott. Én nem tartottam nyilván, hogy milyen lakásokat utaltak ki, és ma sem tartom nyilván. Méltóztassék tudomásul venni azt, hogy ez így van. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly közbeszól.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat figyelmeztetem, hogy már két ízben rendreutasítottam, méltóztassék tehát csendben maradni. Wolff Károly: A t. képviselő urnák pedig azt mondom, hogy talán ilyen sokat nem fogok egyhamar önnel foglalkozni, hanem ajánlom, hogy máskor válassza meg jobban az eszközeit, ha engem erkölcsileg és politikailag tönkre akar tenni. Mert jegyezze meg a képviselő ur, hogy minden inf ernális zöld gyűlölete és gáncsvetése dacára is rendületlenül állok és^ megyek a magam utján a történelmi keresztény Magyarország szolgálatában. Ezt akartam megjegyezni. (Élénk éljenzés és taps a balközépen.) Elnök: Eckhardt képviselő ur személyes kérdésben jelentkezett szólásra. A szó a képviselő urat megilleti. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy személyes kérdésben vagyok kénytelen a t. Nemzetgyűlés idejét pláne ilyen előrehaladott időben igénybe venni. Kénytelen vagyok azonban megáll api tani. hogy eddig még, valahányszor személyes kérdésben szólaltam fel, mindig Fábián igen t. "képviselőtársam kényszeritett erre (Fábián Béla: Egyszer !), különben személyes kérdésben még soha nem szólaltam fel a nemzetgyűlésben. Kijelentem egyúttal azt is, hogy utoljára válaszolok Fábián képviselő urnák. Ő ezentúl mondhat itt a Házban rólam, amit akar. többé tudomást nem veszek róla. Ha azt "akarja, hogy feleljek neki, mondja ezentül olyan helyen, hogy a biróság előtt adhassam meg neki a választ. A nemzetgyűlés idejét többé a képviselő urnák való

7 válaszadással nem fogom vesztegetni. (Fábián Béla: Helyes, tessék a régi sajtópereket megindítani !) £ Egészen röviden akarom a tényállást is-