Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-316

 nemzetgyűlés 316. ülése 19Ê4. évi október hó 9-én, csütörtökön. 131 nemzetgyűlésen, akkor jogosult künn is. (ügy van! a szélsobaloldalon.) A nemzetgyűlés ne mutasson példát, arra,..hogy ilyen puccsokkal akarja a kormányzást elintézni és ilyen kivéte­les rendelkezésekkel akarja a kormányt fel­ruházni. Én arra kérem a t. Nemeztgyülést, hogy sem az elnök ur,, napirendi inditványának azt a részét, amely Örff y Imre inditványát napi­rendre tűzetni kivánja, sem pedig Őrffy Imre képviselő urnák azt az inditványát, hogy a ház­szabályrevizió kérdésében egy 33-as bizottság küldessék ki, ne fogadja el, hanem maradjon egyedül a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása a napirenden. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kuna P. András! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Isten éltessel — Felkiáltások jobbfelől: Ez a szólás­szabadság?) Elnök: Csendet kérek! Kuna P. András: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk! Halljuk!) Az elmúlt napok eseményei iga­zolják azt, hogy a régi házszabályokkal itt a parlamentben a nemzet javára dolgozni nem lehet, {ügy van! ügy van! Taps a jobboldalon.) Odakinn a nép mindig azt mondja nekünk, miért nem szigorítják a házszabályokat! (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és szélsőbal­oldalon.) Ebben a tekintetben tehát elfogadom Őrffy képviselő ur inditványát. (Élénk helyes­lés és taps a jobboldalon. — Zaj a bal- és szél­sobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Azt hi­szem, ez a napirendi inditvány, amelyet az el­nök ur előterjesztett, mindnyájunkat nemcsak meglep, hanem megdöbbent. Mert ha hallot­tunk is a hatalom! szolgái és a kis, apró politi­kai üzletemberek részéről efféle terveket hány­torgatni, hogy házszabályrevizióra készülnek, mi ezt komolyan nem vettük, mert nem hittük el, hogy a kormány nemi lenne tudatában an­nak, hogy ezzel a gyerekes csinnyel csak ront a dolgokon, nem pedig használ. (Ülain Ferenc: Nem gyerekes az, kérem, jól ki van az szá­mitva,!) Legalább is elvárhattunk volna az el­nöki oldalról annyi loyalitást, hogy amikor egy ilyen nagy horderejű, nagy fontosságú kér­dés napirendre tűzéséről van szó, akkor ha más esetekben a kormány szorult helyzetében össze tudott bennünket hivni pártközi értekezletre, ezúttal is legalább egy pártközi értekezletre hivjon öesze bennünket (ügy van! ügy van! ú bal- és szélsobaloldalon.) és előkészitsen erre a megdöbbentő eseményre. (Hegymegi-Kiss Pál: Közönséges puccs !) Úgyis eléggé veszedelem­ben van a mi alkotmányunk (Kiss Menyhért: Nincs is alkotmány ! — Nagy Vince: Utolsó tőrdöfés az alkotmánynak!), úgyis példátlan egy nemzet életében, hogy a törvényhozás nem törvényes, hanem rendeleti alapokon nyugszik; úgyis példátlan a történelemben — a mai kö­rülmények között különösen —, hogy egy ma­gát civilizált államnak nevező ország ilyen al­kotmányos szervezettel, tisztán a reakciós in­intézkedésekkel, elnyomva éli a maga életét. (Szomjas Gusztáv: Ne gyalázza ezt az országot! Magyar ember az ilyent) A kormány a törvényekkel szemben is ren­delkezik a szükségrendelet jogával, amelyet magához ragadott és amelyet kezéből kieresz­teni nem akar. Rendeletileg, megtehet majdnem mindent, a szanálási törvények szerint, ha akarja, megteheti azt is, hogy hazaküldhet ben­nünket, Nem tudom megérteni, nem tudom be­látni, hogy a kormánynak mi a célja, mi az ér­deke és hogy mi a céljuk a hatalom szolgái­nak is, azoknak az alkalmi jogászoknak, akik ilyen szégyenletes indítványokkal jönnek elo. (ügy van! ügy van!-a bal-.és szélsobaloldalon. — Hegymegi-Kiss Pál: Benne van-e abban a házszabály ja vaslatban, hogy nemzetgyűlési képviselőnek nem szabad vagyont szerezni!) Látjuk, hogy a nemzet élet-halál kérdései forognak szőnyegen és akkor azért, mert egyes egyéneknek, egyes üzlet-, krejzleros-politiku­soknak (Perlaki György: Micsoda kiiejezések ezek! — Zaj.) valahogy kényelmetlenek a ház­szabályok (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldar Ion.), akkor tiszta egyéni érdekből megfeled­keznek a nemzet nagy érdekeiről és megfeled­keznek arról a.nagy történelmi érdekről, amely az, hogy egy nemzet alkotmánya állandó, szi­lárd legyen és ne legyen holmi Örffy Imrék és mások gusztusától függővé téve. (Nagy zaj és felkiáltások .jobbfelől: Micsoda holmi? —; Perlaki György: Ép olyan képviselő, mint maga! — Egy hang jobbfelől: Nem olyan, kü­lönb!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat sértő kifejezéseért kénytelen vagyok rendre­utasítani Rupert Rezső: Mély sajnálattal és mély fájdalommal látjuk azt, hogy még komoly hely­ről is, arról a helyről, amelyben bizni szeret­nénk, pártolásra talál az ilyen inditvány napi­rendre tűzése. Mint mai beszédemben kifejtettem, az or­szág igen súlyos bajok közt vergődik, itt áll vagyonilag, gazdaságilag kifosztva, kiszolgál­tatva, az uzsorások kénye-kedvére bizva. Van­nak itt más súlyos kérdések, nagy égő sebek és akkor a kormány azt hiszi, hogy ő abszolutiz­musának továbbterjesztésével, még a parla­menti szólásszabadság letörésével is, segiteni tud a bajokon. Az, ami a nemzetgyűlésen törté­nik, igen nagy bajoknak csak elmaradhatatlan szimptomája. Ha azt véli a kormány, hogy ezeknek a szimptomáknak elnyomásával, ame­lyek, itt kitörésekben jelentkeznek s amelyek sokszor a kétségbeesés sikoltásai, a bajokat sza­nálni, meggyógyitani tudja s meg tudja oldani a nagy kérdéseket, akkor a t. kormány téved, mert ezzel csak egyre több gyujtóanyagot dob a közvéleménybe s nem szolgálja a lelkek le­szerelésének ügyét, (ügy van! ügy van! a szél)-, sőbaloldalon.) Vagy ha szolgálja is pillanatnyi érdekek ügyét, a nemzet nagy érdekének ügyét nem szolgálja. Lehet, hogy a maga hatalmát megmenti vagy két hétre, esetleg két hónapra, vagy annyira sem, de az ország ügyét elveszti talán örökre, (ügy van! ügy van! a szélsobal­oldalon.) Csak mély szomorúsággal látjuk, hogy azt az oldalt is felhasználják támoga­tásra, hogy kifelé rámutathassanak erre, an­na.k az oldalnak is kérik és igénybe veszik se­gitségét, ahonnan ezt nem vártuk volna. A fa­lunak egyik képviselőjét, Kuna P. András kis­gazda képviselőt küldik előre a csatasorba. (Kuna P. András: A falu követeli ! Torkig van­nak már ezekkel a dolgokkal ! — Zaj és ellent­mondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Ezt annál nagyobb fájda­lommal látom, mert mi kezdettől fogva, amikor az uj rendszer következett és a kisgazdatársa­dalom erőteljesebben jelent meg a politikában, azt vártuk tőlük, hogy a magyar parlament gerincét megerősitik szemben azzal a múlttal,

Next

/
Thumbnails
Contents