Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-316

124 A nemzetgyűlés 316. ülése 1924. Folytonos zaj. — Farkas István; Pont is volt rajta! — Propper Sándor: Amikor a Tüzet irta, hogy hívták? — Folytonos nagy zaj. — Rupert Rezső: Különb zsidókinézésü ember nincs az országban! — Derültség balfelől. — Barthos Andor: Micsoda Ízléstelenség! — Rupert Rezső: Egy egész hitközség benne van az arcában! — Zsirkay János: Nem lehetek olyan magyar arcú, mint Rothenstein Mór! — Propper Sándor: Wolff a legszebb magyar név, pláne ha Wolffenauból való és az askenázi törzsből!) Csendet kérek. (Barthos Andor: Szépségverseny ez, vagy mi! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) Fábián Béla: A másik általam előadott pont, amelyet a képviselő ur vádpontnak vett magával szemben, tehát az, hogy a birói függetlenséget teljesen lehetetlenné teszi, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatósági tagja egy személyben az Országos Birói és Ügyészi Egyesület elnöke is. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Elég baj az l) A t. képviselő urnák az én beszédemre adott válaszával csak annyiban óhajtok foglalkozni, amennyiben az ténykérdésekre vonatkozik, mert az, amit a képviselő ur arra vonatkozóan mondott, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének és a biróságnak egymás közötti viszonya mindaddig, rendezetlen és a biráknak csak akkor kell okvetlenül kilépniök az Ébredő Magyarok Egyesületéből, ha erre vonatkozóan törvényhozási intézkedés, vagy ministeri rendelet van, ez teljesen igaz. Tegnap magam megmondottam a belügyminister urnák is azt, hogy mindaddig-, amig az Ébredő Magyarok Egyesülete létezik, addig az Ébredő Magyarok Egyesületének tagjaiként szereplő köztisztviselők utján és más utakon nyugodtan folytathatja a befolyásolást. (Zaj. — Rupert Rezső: Nagy Emilnek más volt az álláspontja!) Amit a képviselő ur itt ma mondott, az csak megerősíti azt, amit tegnap mondottam akkor, amikor a belügyminister urnák interpellációmra adott válaszát nem vettem tudomásul. Méltóztassék megengedni, hogy a ténykérdéseknél mégis teljes mértékben kövessem azt a módszert, amelyet a t. képviselő ur követett. Elsősorban meg kell állapitanom azt, hogy az októberi forradalom kitörése után a m. kir. biróságok a legteljesebb mértékben abban ^ a helyzetben voltak, hogy nem tudták, mit csináljanak. A helyzet az volt, hogy volt néhány izgága biró, aki mindig minden politikai atmoszférához hozzá idomítja a maga felfogását, s ezek rögtön az első napon azt követelték tőlünk, hogy tegyük le az esküt a Nemzeti Tanácsnak. Erre a budapesti kir. büntetőtörvényszék nagy elnöki tanácstermében összejöttek a birák, három birótársunk szólalt fel egymásután és mind a hárman azt követelték, hogy menjünk el a Nemzeti Tanácshoz és tegyük le az esküt, mondván, hogy abban az esetben, ha nem tesszük le az esküt a Nemzeti Tanácsnak, akkor a Nemzeti Tanács és az újonnan megalakult forradalmi kormányzat ezt a tényt ugy fogja tekinteni, mint szembehelyezkedést az ország uj állapotaival, tehát siessünk letenni az esküt a Nemzeti Tanácsnak. Én, aki a magam csekélysége részéről nem helyeseltem azt, ami október 31-én történt, nem helyeseltem a Nemzeti Tanács alakítását sem, ekkor felállottam — a jegyzőkönyvek ott vaunak a büntetőtörvényszék elnökénél — és azt mondottam: kérem, ne tegyünk esküt a Nemzeti Tanácsnak, mert a Nemzeti tanács nem törvényesen alakitott szerv és így a bíróságok és a kir. birák a nemzeti taévi október hó 9-én, csütörtökön. nácsnak esküt nem tehetnek. Mi felesküdtünk a törvényre, a törvény szolgái vagyunk, másnak, semmiféle más szervnek mi esküt nem tehetünk. Mikor azt kérdezték, hogy mi kifogásom van nekem ezzel a forradalommal szemben, azt mondottam: igen sok jóhiszemű ember lehet ebben az országban, de én ezelőtt nyolc hónappal jöttem haza Oroszországból, ahol láttam, hogy a nemzeti szinű szalagok helyébe hamarosan jött a bolsevisták vörös szalagja és félek, hogy itt is így lesz; a biróság tehát ne politizáljon, hanem maradjon meg azon a helyen, ahol volt. A magyar birói karnak tisztessége és becsülete — ezt meg kell állapítani, — hogy ez a határozati javaslat, amelyet én előterjesztettem, hogy ne tegyük le az esküt a Nemzeti Tanácsnak azon az értekezleten egyhangúlag elfogadtatott, és a büntetőtörvényszék elnöke, Langer Jenő kiküldetett avégből, hogy a kir» ítélőtábla elnökével, Juhász Andorral beszélje meg azt, hogy a biróságok az elkövetkezett forradalmi alakulással szemben milyen álláspontot foglaljanak el. Juhász Andor táblai elnök ur Ráth Zsigmond úrral, a kir. Curia alelnökével lépett érintkezésbe és a megállapodás az lett, hogy a kir. biróságok tagjai nem teszik le az esküt a Nemzeti Tanácsnak, mondván, hogy a biróságok a törvény alapján állanak, esküt a Nemzeti Tanácsnak nem tehetnek. (Barthos Andor: A Nemzeti Tanács előtt! Ez magyarul egészen más!) Méltóztassék, képviselő ur, megvárni, amit mondok. Ebben a helyzetben, a birák szolidáris hangulatában ért bennünket az, hogy olvastuk a Nyolcórai Újság 1918 november 5-iki számában, hogy még sem vagyunk teljesen komform véleményen, amennyiben egy birótársunk, épen a főudvarnagyi biróság elnöke, elment a Nemzeti Tanácshoz és ott a következők történtek. (Propper Sándor: Nem birt magával! Félt, hogy lekésik! — Malasits Géza: A forradalmi szellem nagyon bugyogott benne! — Zaj.) Nem akarom az egész cikket felolvasni. Azt mondja a cikk (olvassa): „Ezután Hock János felolvasta az eskümintát és sorban hallatszott: én, gróf Széehen Miklós, én, Szegedi Maszák Aladár, én, Wolff Károly, én, Roth Antal becsületemre, fogadom, hogy a Nemzeti Tanács rendeleteinek magamat feltétlenül alávetem és minden intézkedésében hűségesen támogatom". (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most tapsoljanak! — Wolff Károly: Nem igaz! — Propper Sándor: Hol a becsület? — Petrovácz Gyula: Az újság nem irt igazat! — Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Zsirkay János: A Tüz ezt nem hozta le!) Majd felolvasom. (Zsirkay János: Olvassa csak fel, majd a tárgyaláson találkozunk. Alig várom.) „Köszönöm — mondotta Hock János. — A teremben jelen levők lelkesen megéljenezték a küldöttség tagjait, akik erre az udvarnagy vezetésével eltávoztak. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) A küldöttségből Wolff Károly, a főudvarnagyi biróság elnöke, a koronauradalmak intézője maradt vissza a teremben és Ábrahám Dezső országos képviselőhöz fordult azzal a kérdéssel, hogy vájjon ő hivatalát, az uradalmak igazgatását továbbra is ellássa-e." (Propper Sándor: Ez a fontos! — Malasits Géza: Na, Herr von Wolff! - Wolff Károly: Nem igaz! — Propper Sándor: Hol a polgári becsületszó? — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Kár, hogy Kun Béla^ nem volt itt. Oda is elment volna! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csend-