Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

98 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. bevallottak mindent. Ami a szolnoki tárgyaláson történt, az a kialakult körülmények folytán előre látható volt, minden vádlott azt mondotta, hogy őt irtózatosan megverték és a rettenetes verés hatása alatt vallották be a deliktum elkövetését. Mint volt biró, nagyon hozzá voltam szokva ahhoz, hogy nincs Magyarországon vádlott, aki, mikor beismerte a rendőrségen a deliktnm elkövetését, később a biróság előtt vissza ne vonta volna vallomását s arra ne hivatkozott volna, hogy a rendőrségen megverték. A kommün minden felakasztott brigantija, igy Csernynek minden brigantija is azzal védekezett a tárgyaláson, hogy megverték a rendőrségen és ezért tett beismerő vallomást. Azokat azonban teljes joggal és teljesen helyesen a biróság mégis felakasztatta. Nekem csak egy tűnt fel a rettenetes megverések és irtózatos kínzások hatása alatt létrejött vallomásokban, az, hogy a vádlottak, mikor a megverés hatása alatt beismerő vallomást tettek, miért mondták el egyszersmind a beismerő vallomás mellett az enyhitő körülményeket is ? Mert azt csak nem verték ki belőlük, hogy ott az enyhitő körülményeket is elmondják. Méltóztassanak megnézni, valamennyi vádlott elmondja, hogy mi volt az ő enyhitő körülménye. Tessék valamennyi vádlott beismerő vallomását megnézni, mindegyikben benne méltóztatik találni. Hogy a csongrádi ügy fejlődését tovább isStmertessem, a deliktnm elkövetésének első indoka a szerelmi bánat volt. A második az autó. Méltóztatnak emlékezni, a nemzetgyűlésen kikacagtak engem képviselőtársaim, amikor azt mondottam egyik interpellációmban, hogy a csongrádi ügyben a hamis tanúvallomásokat gyártják és arra megy ki az egész ügy, hogy ismeretlen autó rohant végig a végzetes éjszakán a városon és ebből az autóból dobta be a bombát egy ismeretlen ember a „Magyar Királyiba, T. i. erre még akkor azért volt szükség, mert ki az ördög gondolta még akkor, hogy Piroskáékat szabadlábra kellett helyezni. Méltóztassanak megengedni, szabadlábra kellett őket helyezni, mert ha nem helyezték volna őket szabadlábra, megmondták volna, hogy őket kik bujtogatták fel. Piroskáéknak tehát szabadlábra kellett kerülniök, annál is inkább, mert az egyik vádlott, Fülöp Andor, aki nagyon fontos szerepet játszott az egész ügyben, akí* a vallomások és a saját vallomása szerint a bombát elkészitette, azt mondotta, hogy én későbben még többet is fogok mondani, hogy ha már ennyit elmondottam. Az volt a szituáció, hogy azok a vádlottak, akik benn voltak, azt mondották, miért üljünk mi egyedül? Ha ez büntetendő cselekmény, akkor miért csak minket büntetnek! Mi csak eszközök voltunk, tessék előjönni a többieknek is. A legfélőbb volt Piroskáék esete, mert a többi vádlott csak Piroskával érintkezett, ellenben Piroskáék érintkeztek másokkal is. Félő volt, hogy Piroskáék majd el fogják mondani, hogy tulajdonképen itt mi történt. Pesthy Pál igazságügyminister urnák bátor vagyok ezt szives emlékezetébe idéznf; azt hisziem ebben az ügyben nincs se a minister urnák, se' magamnak legcsekélyebb oka sem arra, hogy az ügyben kezdettől fogva közöttünk lefolyt beszédeket ne hozzam a nyilvánosság elé. Mikor én az igazságügyminister urnák az egész Ház osztatlan figyelme és helyeslése mellett azt mondottam — s azt hiszem nagyon sokan voltak az én véleményemen —, hogy a világtörténelemben nem fordult eset élő arra, hogy ilyen főbenjáró bűnben, amely az egész örszjágot érdekli, a két fővádlottat szabadlábra helyezik, akkor az igazságügymínister ur nekem azt mondotta, hogy Piroskáékat rövidesen le fogják tartóztatni. Ezzel szemben az történt, hogy a szolnoki kir. törvényszék rendeltetett ki ebben az ügyben a kir. Curia által és a szolnoki kir. ügyészség, amelynek módja lett volna a hibás szegedi határozatot megkorrigálni, s módja lett volna arra, hogy ismételten Piroskáék letartóztatását követelje, a szolnoki kir. ügyészség, amely az igazságügyminister ur utasítása szerint dolgozik... (Ellentmondások.)^öcsánatot kérek, közvetve igen, az ügyészségek a ministerium alá vannak rendelve. (Horváth Zoltán: Ez természetes!) A szolnoki kir. ügyészség ilyen indítványt elő nem terjesztett, holott én itt a nemzetgyűlésen négyszer interpelláltam ebben az ügyben. Megint kikapok egy részletet: a csongrádi városházának valamennyi nőtlen tisztviselője alibi tanú volt a csongrádi főtárgyaláson, hogy össze lehessen játszani. A helyzet az volt, hogy Csongrádon verték a tanukat. Én ide álltam a nemzetgyűlés elé és megmondtam, kiket vertek meg. Megmondtam, hogy ünnepélyesen fogadták őket. Mit gondoljanak ezek az emberek, a gyilkosok Csongrádon, amikor itt a képviselőházban hallják, hogy a minister ur azt mondja, nem is fogadták őket olyan ünnepélyesen és nem is verik a tanukat, amikor pedig ők nagyon jól tudták, hogy verik a tanukat. Mi oka lehet a ministernek arra, hogy azt mondja, nem verik a tanukat, amikor pedig verik. A tanuverések ügyében Heller Fülöp csongrádi kereskedő feljelentésére megindult Piroska ellen az, eljárás. Ennek során kihallgatták a vádlottat. Ő azt mondta, igen, hogy megvertem és leköptem a tanút, de azért vertem meg- és azért köptem le, mert tudom, hogy ez az ember összeköttetésben áll a párisi szabadkőműves páhollyal. Erre a sértettnek, a feljelentőnek ügyvédje azt mondja: kérem, miért tartozik ez ide; amire a tárgyaló biró kijelenti: csak beszéljünk erről, ez igenis ide tartozik. És nem hogy eljártak volna a tanuverő vádlott ellen, nemhogy elitélték volna ezeket az urakat, hanem ők vezették Csongrádon a legutóbbi községi választásokat. (Zaj.) Amikor Szolnokról kiküldték a biróság egyik tagját, a szolnoki vizsgálóbírót Csongrádra a jegyzővel együtt, hogy vegyék fel Csongrádon a tanubizonyitást, ott már minden teljesen készen volt. Akkor már a tanuk vallottak, mint a karikacsapás, mindenki csak arról beszélt, hogy megverték, az előző vallomás semmis volt. Dekorum kedvéért valahogyan még fentartották a rejtélyes automobilt, de csak épen a dekórum kedvéért, egyéb az ügyben nem történt. Ezután visszakerült az ügy a szolnoki törvényszékre. Abban az időben én itt a képviselőházban négy ügyben interpelláltam. Elsősorban azért, hogy Csongrádon verik a tanukat, másik interpellációm a kaposvári tárgyalás volt — talán méltóztatnak emlékezni a Huszár—Csabaügyre —, harmadik interpellációm a Márffyügyben volt, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének ügyvéde megjelent a fogházban és rá akarta venni a még beismerésben levő vádlottakat, hogy beismerő vallomásukat ők is vonják vissza, mert a többiek már visszavonták és mondják ők is, hogy verték és ezért tettek beismerő vallomást, a negyedik interpellációm pedig arra vonatkozott, hogy a kecskeméti kir. törvényszék elnöke, Francia-Kiss