Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-302
32 A nemzetgyűlés 8,02. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. Perlaki György jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket). 14 képviselő van jelen! Elnök : Minthogy a Ház nem tanácskozásképes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Lendvai Isiván! Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Prónay Pál honvédségen kivül álló alezredes ügyében a mai napra interpellációt jegyeztem be. Meg akartam szerezni a nemzetgyűlés numerikus többségének azt az örömet, hogy ennek az interpellációnak a legközelebbi interpellációs-napra való elhalasztását kérem, tekintettel arr.i, hogy interpellációm anyagához igen fontos adatokat tudok és lógok még a legközelebbi interpellációs-napig megszerezni. A mai napon azonban történt valami, ami arra kényszerit, hogy bármily röviden, de mégis foglalkozzam itt a nemzetgyűlés szine előtt Prónay Pál alezredes ur ügyével. Bizonyára méltóztattak hallani arról, hogy a honvédfoparancsnokság nemrégiben feljelentést tett a Vili. kerületi rendőrkapitányságon Prónay Pál alezredes ellen címbitorlás miatt. Ezt az ügyet a VIII. ker. kapitányságon a mai napon tárgyalták. Ezen a tárgyaláson Prónay Pál egész vaskos aktacsomóval jelent meg és bizonyította, hogy akkor, amikor ő a legutóbbi időben is mint honvédségen kivül álló alezredes irta alá egyes hivatalos beadványait, nem követett el címbitorlást, mert őt az alezredesi cím a mai napon is megilleti. (Kiss Menyhért: Kapja a fizetését is! Miért adják a fizetését ?) Méltóztassék a nemzetgyűlésnek emlékezni arra, hogy Prónay Pál legfelsőbb helyről történő üldöztetésének, hozzáteszem rendszeres üldöztetésének ügye nem először foglalkoztatja a nemzetgyűlés figyelmét. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy Prónay Pal alezredes üldöztetésének ügyét Szilágyi Lajos képviselőtársam már az elmúlt év decemberében a nemze gyűlés elé hozta. Bizonyára méltóztatnak emlékezni arra is, hogy csekélységem a mostani év elején ugyancsak szóvá tette az üldöztetést, amelyben Prónay Pál alezredes urnák állandóan része van. (Kiss Menyhért : Miért üldözik ?) Mindkét felszólalásban megemlítettük azt a tényt, hogy Prónay Pál alezredes egy bizonyos politikai afférral kapcsolatban állami okmányt kapott, amely állami okmány nemcsak a jelenlegi áliamlő által íratott alá, hanem aláíratott Bethlen István gróf ministerelnök részéről épugy, mint Belitska Sándor akkori honvédelmi minister ur részéről Ebben az állami okmányban megállapították azt, hogy Prónay Pálnak a haza szolgálata körül olyan érdemei vannak, amely erdemeknek honorálásaképen dacára annak, hogy az úgynevezett Prónay csendőrzászlóalj az ő rendelkezése alól kivétetik, ő nemcsak rangjában meghagyatik, hanem továbbra is megmarad illetményeinek élvezetében. E pillanatban épen az előbb emiitett ok miatt, hogy t. i. interpellációmat nem óhajtottam ma előterjeszteni, nincs a kezemben ez az okmány, a legközelebbi interpellációs-napon azonban ennek az állami okmánynak eredeti szövegét az államfőnek, a miuisterelnöknek és az akkori honvédelmi ministernek sajátkezű aláírásával együtt a Ház aszta Iára fogom tenni. Nem kívánok kiterjeszkedni arra, hogy épen a mai rendszer szempontjából mit jelentenek azok a hazafias érdemek, amelyek szerzése miatt ez az állami okmány is Prónay Pál alezredest külön kiemeli és magasztalja; nem kivanok e pillenatban rátérni arra, hogy a hálának milyen klasszikus rendszerre uralkodik ebben az országban. Én ebben a kérdésben is mint sok más kérdésben, a mai rendszer által hangoztatott jogrendre kívánok hivatkozni. Ennek a logrendnek alapján hivatkozom arra, hogy a budapesti legfelsőbb honvédtörvényszék 1924 május 31-én kelt végzésében Prónay Pálnak Ranzenberger Jenő vezérkari őrnaggyal tisztek között felmerült becsületéről szól és a legfelsőbb honvédtörvényszék ebben az iratában Prónay Pált igenis, alezredesnek címezi. Hivatkozni kívánok azokra a parancsokra, felsőbb katonai iratokra, amelyek az első nyugatmagyaror:-zagi felkelés alatt és után jelentek meg és amelyek mind mint alezredes címezik és tisztelik Prónay Pált. (Kiss Menyhért : A mór megtette kötelességét, a mór mehet! — Zsirkay János: De helyette jöhetnek a Móricok !) Hivatkozni kívánok arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy Prónay Pál alezredes sem rang fáról soha le nem mondott, sem őt rangjától meg nem fosztották. Mindezek következtében megdöbbenéssel és felháborodással kell értesülnünk mindnyájunknak, akik a nemzeti hadsereg fegyelmét és szervezetét fontosnak tartjuk, hogy Prónay Pál ellen címbitorlási per indulhatott a honvédfőparancsnokság részéről, (Kiss Menyhért: Hallatlan ! Hallatlan!) amely honvédfoparancsnokság Prónay Pál katonai vagy polgári állását mindig aszerint itéli meg, (Kiss Menyhért : Harmonikáznak vele !) hogy a kormánynak abban a helyzetben melyik címzés a kellemesebb és hogy bizonyos kellemetlen lovagias ügyeket épugy, mint a nyugatmagyarországi felkelés alkalmával történt, bizonyos rablásokat és az ország pénzére és bőrére elkövetett dolgokat a kormányra nézve hogyan lehetne valahogy elpalástolni, a kormányra nézve kellemesebb módon elintézni. Meg tudom érteni", hogy amikor a mai napon Prónay Pállal kapcsolatban a VIII. kerületi rendőrkapitányságon elhangzott az az Ítélet, amely azt mondotta: Prónay Pál budapesti lakost — hányan nem lennének várbeli lakosok Prónay Pál nélkül! — a kihágási büntető törvénykönyv 45. §-a értelmében címbitorlás bűnében bűnösnek mondom ki, — ebben a pillanatban Prónay Pál, aki az ítéletet állva hallgatta végig, a kezében levő aktacsomót indulatosan az asztalra csapván, a következőket mondotta: Ezt az il életet nem fogadom el, mert én nem vagyok bűnös. A Balkánon vagyunk-e, vagy jogállamban, mert Ítéleteket felső sugalmazásra, vagy parancsra hozni nem lehet. Én csak azon csodálkozom, hogy Prónay Pál alezredes ur ezt a kérdést egyáltalán fel tudta vetni, mert ha ő a balkanizmust nem geográfiai vagy földrajzi értelemben, hanem erkölcsi értelemben értette, akkor neki már tulajdonképen nem volt joga kérdő alakban beszélni, mert a múlt évek után, a mai rendszer uralma után holtbizonyos, nem vitás, hogy erkölcsileg a Balkánon vagyunk. (Kiss Menyhért : Igaz ! Ugy van Î — Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Csak vigyázni kell, kinek a bűne !) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! (Zsirkay János : A Bethlenizmus teszi tönkre az országot. — Nagy zaj!) Csendet kérek, képviselő urak, a Ház minden oldalán ! (Proppjr Sándor : A Balkán majd tiltakozik ez ellen !) Lendvai István : Azt a közbeszólást hallottam a kormánypárt részéről, hogy ilyen kijelentést tenni mégsem szabad. Méltóztassanak megengedni, hogy megmondjam, hogy ha valakitől keserű, fájdalmas kijelentés az, hogy erkölcsileg igenis, balkanizáltunk, részemről a legkeserűbb kifejezés ez. Azokban az időkben, amikor mint ágrólszakadt egyszerű újságíró annál az Uj Nemzedéknél dolgoztam, amelynek nyomdáját javarészt az én cikkeim miatt rombolta szét az akkori októbrista jogrend>
