Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-303
A nemzetgyűlés 303. ülése 1924. Hallottam olyan kormányfőtanácsosról . . . Meyer János: Csak neveket! Ne tessék handabandázni, tessék nevekkel jönni!) Sándor Pál t. képviselőtársunk azt mondta — és senki még meg' nem cáfolta, — hogy tud olyan kormányfőtanácsosról, aki azt mondotta, hogy nem fizet, de hajlandó fizetni, ha a címet nem kell elfogadnia. (Pikier Emil : Ugy van ! Többen vannak ilyenek! Mert becsületes ember nem fogadja el ezt a címet és szívesen fizet, ha nem nevezik ki! — Ellenmondások jobbfelől. — Barthos Andor: Ez mese! — Mayer János: Mit gyanúsítanak örökké vele 1 ? Nem fizetnek ! — Propper Sándor: Nem gyanúsít senki, tessék megcáfolni. — Mayer János: Megcáfoltam!) Én igazán nem tudom máskép elképzelni a kormánynak azt a nagylelkűségét, hogy egy magát keresztény-keresztyénnek nevező kormány minden zsidó bankigazgatót kormányfőtanácsosnak nevez ki érdemei elismeréséül. Tudok 30 éves bankigazgató-kormányfőtanácsosról, akinek fizikailag sem volt ideje, hogy érdemeket szerezzen. (Lendvai István: Majd utólag megszerzi! A pénz a fontos!) Azt hiszem, ha a kormány ezeket a kinevezéseket tovább is ebben a tempóban fogja folytatni, el fog következni dő, hogy a kormányfőtanáesosok, akiknek többsége tudvalevően nem a keresztény társadalomhoz tartozik, követelni fogják — mint annak idején a reformátusok, hogy a »keresztyén« szó benne legyen a kisgazdapárt címében, — hogy legalább is a »neológ« szót vegyék be a kisgazdapárt címében ilyenformán: »keresztény-keresztyénneológ kisgazdapárt.« (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért: Indítványt adj be! — Drozdy Győző: Legalább a numerus clausust betartanák ott is! — Pikier Emil: A kormányfőtanácsosoknál miért nem tartják be a numerus clausust? — Reischl Richárd : Ezzel rekompenzálják őket!) A numerus elaususról — bocsánat, hogy egy közbeszólásra reflektálok — felfogásomat a Ház minden tagja ismeri. Akár tetszik valakinek, akár nem, nem törődöm vele, ez az én meggyőződésem kérdése. Nem tudom azonban elképzelni, hogy legyen zsidó bankigazgató vagy nagyvállalkozó, aki pénzt ad ilyen címért akkor, amikor hitsorsosai a numerus clausust nyögik. Ha zsidó lennék, nem fogadnék el ilyen címet, amíg a numerus clausus életben van. (Pikier Emil : Becsületes zsidó nincs is, aki elfogadja! Mind csirkefogó, aki elfogadta, kijelentem! — Lendvai István: Szóval vannak csirkefogó zsidók is!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. (Pikier Emil : Visszautasitotta, aki becsületes volt.) Pikier Emil képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Zaj — Lendvai István közbeszól) Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék a köbeszólásoktól tartózkodni. Meskó Zoltán : Eleinte csodálkoztam, miért történik mindez ? Látom azonban ezt a szép balrakanyarodást a liberális és ál-liberális vizek felé ; mert vannak liberálisok -és ál-liberálisok, akik a múltkor még nem voltak liberálisok, hanem keresztények, akik kedvesek akarnak lenni jobbra is, mert nem lehessen tudni, — man kann nicht wissen, mondja a német — hogyan fordul a kocka. Ha jobbfelé fordul a kocka, akkor azt mondja az ilyen : jobbfelé csatlakozom ; ha balfelé fordul, azt mondja : mindig ott voltam a ballábammal. Ma már nem is csodálkozom ezen, mert én már évi június hó 20-án, pénteken. ^t régen várom, hogy a keresztény-keresztyén kisgazda- és földmivespárt azt a meghatározást, amely ma már a keresztény-tkeresztyén nagytömeg-eknek megtévesztésére szolgál, — hogy ugy fejezzem ki magam — mikor változtatja meg. (Kiss Menyhért : Tegyék le ! — Zaj a jobboldalon.) Most olvasom, hogy kik voltak jelen a budai zászlóbontáson a délivasúti étteremben. Keresem az agráriusokát, nem találom ; keresem a keresztényeket, alig találok közülük valakit, ellenben ott találok egy csomó szabadkőműves zsidót, akik a kisgazdapárttal együtt bontottak zászlót Budapesten. (Kiss Menyhért : Igaz ! Ugy van ! A nagyprépost adta az áldást ! — Lendvai István: Keresztet vetett a kormány politikájára. — Ellenmondások és zaj jobbfelől.) Nem bántok én senkit ; ez az én meggyőződésem. Én kardoskodtam amellett, hogy vegyék fel a kisgazdapárt cimébe a »kereszténye és »keresztyén« szavakat is. (Berki Gyula : A szabadelvüség nem összeférhetetlen a keresztény gondolattal !) A keresztény fogalmat itt annyi íeleképen magyarázzák, hogy én nem tudom már, melyik az igazi magyarázat. (Berki Gyula : Eleget szélhámoskodtak már vele ! — Zaj.) A kormány minden egyes tagja másként magyarázza. Pedig ennek csak egy magyarázata van : a becsületes, a krisztusi szereteten felépülő keresztény politikának kell ebben az országban érvényesülnie. Ezt minden tisztességes zsidó magáévá teheti, vagy legalább is alávetheti magát ennek, és meg is kívánjuk, hogy alávesse magát, mert utóvégre mi vagyunk ebben az országban többségben. Ha végignézem a kisgazdapárt volt programmját, ha elolvasom, ha eszembe jutnak a száz és száz népgyűlésen elhangzott beszédek, azt tapasztalom, hogy régen volt, talán igaz sem volt. Még nagyon élénken emlékezetemben van — mert ma is dalolom — az a régi kisgazdapárti nóta, hogy : »Épít utat, ad vasutat, Szegény embert földhöz juttat, Lecsapolja vadvizeket, Visszaadja kisüstöket.« Ezt énekelték országszerte. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Meg is történt!) Ez volt a kortesnótánk, és ahogyan az előbb beszéltem a hadimilliomosok megadóztatásáról, itt is ugyanazt látom. Ez nemcsak egyszerű nóta volt, hanem a programmnak nótába való foglalása, amivel tömegeket nyertünk meg. Hiszen kinek ne tetszett volna az, hogy épit utat, vasutat ad, a szegényembert földhöz juttatja, lecsapolja a vad vizeket és visszaadja a kisüstöket. Mindenki azt mondta: Ez kell nekünk! (Kováts-Nagy Sándor: Hát nincs meg? — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Pedig én sohasem danoltam! — Brozdy Győző: Patacsi ur csinálta a verset! — Zaj.) Egy-két strófát én is írtam hozzá, nem akarom azonban itt a mélyen t. Nemzetgyűlés idejét ezzel igénybe venni. (Derültség. — Halljuk! Halljuk! balfelől. — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Meskó Zoltán : Valamikor, t. képviselőtársaim, amikor és annak a nagy pártnak ügyvezető-elnöke voltam, nem csúfolódtak a vadvizek felett, hanem kimentünk és hirdettük, hogy lecsapoljuk a vadvizeket. Ez nagyon fontos kérdés, és nem szeretném, ha az igen t.
