Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

À nemzet gyűlés 313. ülése 1924. évi szeptember hó 5-én, pénteken. 383 volna ebben a tekintetben oka arra, hogy ezt megtagadja, amire beszédem későbbi során vissza fogok térni, mint ahogy a szanálási javaslatok tekintetében is kell, hogy néhány szót szóljak. Azok, amiket elő fogok terjeszteni, nagyon objektiv, nagyon materialisztikus dolgok. Ezek sokaknak az érdeklődését abszolúte nem fogják kielégíteni, mondhatom azonban, hogy aki a számokból olvasni tud, az azokban a számokban, amelyeket ma bátor leszek előterjeszteni, szenzációt fog látni. Nem hiszem, hogy vétkezem azzal, hogy ezeket a számokat a nemzetgyűlés tudomására hozom ; meg vagyok arról győződve, hogy a nemzetgyűlés tagjainak nagyrésze erről nem szerzett tudomást, mert nem tette tanulmány tárgyává. Mi az OMKE-ben tanulmány tárgyává tettük Smith Jeremiásur jelentését és a legéberebb figyelemmel kisérjük a szanálási javaslatok sorsát, nem ugy, mint a nemzetgyűlés, amelyben teljes letargia mutatkozik, mert hiszen semmiféle hangnem emelkedett ezen jelentések tekintetében, ugy hogy ismét én vagyok az, akinek ilyen kellemetlen dolgokat, mint amilyenek ezek, regisztrálnom kell. T. Nemzetgyűlés ! Előre akarom bocsátani, hogy én bizom Magyarország szanálásában. Hiszen méltóztatnak emlékezni arra, amit annak idején mondottam itt, hogyha kisebb hitelt kaptunk volna is, akkor is keresztül tudtuk volna vinni Magyarország szanálását ; ha bizonyos mennyiségű földet eladtunk volna, akkor is megcsinálhattuk volna saját erőnkből Magyaroszág szanálását ; (Kiss Menyhért : Az lett volna a legjobb, a leghelyesebb l) én azonban bizom a szanálásnak ebben a formájában is, mert Magyarország lakossága sokkal jobb helyzetben van, mint Ausztriáé és meggyőződésem, hogy ha a nemzetgyűlés kötelességét teljesiteni fogja, és a ministeriumok munkáira határozottan ügyelni fog, azokat kontrollálni fogja, akkor ez az ország sokkal hamarább fog felvirulni, mint akármelyik más ország. Ha tehát én a hibákat felsorolom, ne méltóztassanak azt kifelé, ugy feltüntetni akarni, mintha én az ország szanálásában nem biznám. Igenis, én remélem és bizom abban, hogy a mi országunk a legelső lesz azok között, amelyek szanálva lesznek, mert kitűnő kereskedelme van, igen kiváló gazdasági körei és kitűnő iparosai vannak, s egészében véve inkább vagyunk ma magyarok együttesen, mint voltunk Nagymagyarországon. (Zsirkay János : Bethlennek és Kállaynak dacára.) Ezek után igen szárazon rá fogok térni az adatokra. Smith Jeremiás jelentéséből azt látom, hogy a bevételek kisebbek, mint ahogyan azokat előirányozták, a kiadások pedig lényegesebben nagyobbak, mint amennyit előirányoztak. Tehát már az első négy hónapi gazdálkodás nem felel meg annak a nizusnak, amelyet a programúiban felállítottak. Megjegyzem, hogy ebbe hiba is csúszott bele, mert a programúiban egészen határozottan ki van jelölve az »első félév és második félév.« így vannak megjelölve a szanálási programúiban. A mi kormányunk ahelyett, hogy május hónapot, amikor a szanálás kezdődött, első hónappá tette volna, azért, hogy nagyobbösszegü kiadásokhoz juthasson, — mert a későbbi hónapokban már többet szabad neki kiadnia — mindjárt ugy vette számba, mintha ez a szanálási Programm negyedik hónapja volna, amiből pedig az következik, hogy a kiadásokban természetszerűen lényeges nagyobbodás mutatkozott, mig a bevételekben ezt a pluszt nem tudtuk elérni. Hogy a főbb számokat az önök szeme elé tárjam és hogy_ ezek a nemzetgyűlés diáriumában is helyet foglaljanak, legyen szabad felsorolnom e számadatokat. Május hónapban az előirányzat a szanálási NAPLÓ XXV. Programm szerint 2,850.000 aranykorona volt az egyenes adókban ; a tényleges eredmény ezzel szemben 2,220.000 aranykorona volt, tehát 630.000 korona a minusz. Júniusban az egyenes adók előirányzott összege 2,850.000 korona volt, ezzel szemben befolyt 2,200.000 korona, tehát 650.000 korona volt a minusz. Julius hónapban az előirányzott 7,466.000 korona helyett csak 1,000.000-nyi adó folyt be, így tehát az adóminusz ebben a hónapban 6,466.000 korona volt, mig augusztus hónapban az egyenes adók 7,466.000 korona helyett 5,000.000 koronát eredményeztek, a bevétel tehát 2,466.000 koronával volt kevesebb. Ebből pedig azt látjuk, hogy a bevételek között csak az egyenes adókban 10,183.332 korona volt ebben a négy hónapban a hiány. Méltóztassanak elképzelni, hogy ha az egész bilance-ot 43 millióban vesszük fel, ez a tiz millió a 43 millióhoz képest több mint 207o-ot tesz ki. A második összeállításom a beruházásokra előirányzott kiadásokra vonatkozik. Az ezekre vonatkozó előirányzat a szanálási programm szerint májusban 1,350.000 aranykorona volt; beruházás: semmi! Junius hónapban a beruházási programm szerint előirányoztatott 1,350.000 korona; beruházásra semmi! Julius hónapban az előirányzat 1,000.000 korona volt, beruháztak 1,389.000 koronát. Augusztusban 1,000.000 korona volt az előirányzat; beruháztak 303.000 koronát. Ebből tehát az mutatkozik, hogy a beruházásokból 3 millióval kevesebbet ruháztak be, mint amennyit az előirányzat előir, de természetes, hogy ezt a 3 milliót a budgetben egészen másra használták fel. Az állami üzemek deficitjénél még furcsább helyzetet látunk. Azt látjuk, hogy májusban 6,350.000 korona a szanálási programm szerint a tényleges eredmény, a deficit 9,000.000 aranykorona. Junius hóban 6,350.000 korona volt az előirányzat, a tényleges eredmény 9,050.000 korona, tehát mind a két hónapban 2,700.000 korona volt a plusz. A legkülönösebb azonban most jön. Ez az, hogy mind a két hónapban elő volt irányozva 2,333.000 korona. Ebből mind a két hónapban a t. biztos urnák a jelentésében nincs beállítva egy fillér sem. Ebben a két hónapban tehát ahelyett, hogy beállították volna azt, ami minusz volt, egyszerűen nem volt semmi, sem plusz sem minusz. Ha én azt látom, hogy két hónapban egymásután 9—9,000.000 volt a deficit az állami üzemeknél, nem tételezhetem fel, hogy a következő hónapban az állami üzemeknél sufficit, azaz plusz legyen. Okvetlen volt 5, vagy 7, vagy 9 millió, nem tudom mennyi ; érdekes azonban, hogy szembeállítva azt, hogy a beruházásoknál 3 milliót nem ruháztak be, ezt a deficitet el kellett hallgatni. Hogy miért, erre később leszek bátor rátérni. Ha én a deficitet a tényleges eredményekkel összehasonlitom, akkor azt látom, — az összes eredményeket nézve — anélkül, hogy a számokat rekapitulálnám, mert nem akarok tiíiságosan a detailokba menni, hogy 10,564.000 korona volt a deficit, a többkiadás, mindennel együtt, mint azt az előirányzat kontemplálta. De ez nem áll fenn egész teljességében, mert ehhez a deficithez hozzá kell számitani azt a 3,000.000 korona beruházást, hozzá kell számitani — ha semmi mást nem számitok hozzá — azt a kétszer 2.700.000 koronát. Ebből az mutatkozik, hogy a 43'5 millió engedélyezett deficit helyett 62,000.000 volt a tényleges deficit. Hogy mit jelent ez az első két hónapban, ezt nem kell önöknek mondanom. Nem jelent, mondom, veszélyt a szanálási programm tekintetében, de veszélyt jelent abban az irányban, hogy a nemzetgyűlés a kontrollt nem gyakorolja. Hogy mennyire nem gyakorolja, azt megmutatja az, hogy az osztrák jelentéssel szemben miképen néznek ki a mi jelentéseink. Beleestünk ugyan53