Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

Ä nemzetgyűlés 302. ülése 192à. Zsirkay János : Mielőtt interpellációmat felolvasnám, engedtessék meg nekem, hogy még egy dologra felhivjam a mélyen t. Nemzetgyűlés ügyeimét : arra a rendőri, csendőri és detektiv megszállásra, mellyel a mi vidéki népgyüléseinket a kormány mindig kitünteti. Sohasem tiltakozom az ellen, hogy a kormányhatalom detektiveket, rendőröket és csendőröket vezényeltessen oda minél nagyobb számban a mi népgyüléseinkre, (Leiidvai István : Hadd inficiáljuk őket !) mert én nagyon jól tudom, hogy a kormányhatalom, félve a liberális támadásoktól, máskép nem tudja elvégeztetni a fajvédő kurzust a csendőrökkel, csak°igy esetenkint delegálva őket oda. Nagyon meg vagyok elégedve ezzel a rendszerrel, csupán az ellen tiltakozom, hogy ezek a szegény rendőrök, csendőrök egész vasárnapjukat, egész ünnepjüket ott az utcákon keresztül szolgálatban töltsék el, akkor, amikor az ő szolgálali beosztásuk máskép szabadsagot biztosithatna nekik. Ezért — talán a mélyen t. képviselőtársaimnak is azonos a felfogása ebben a tekintetben — s hamar kirendelik ezeket a rendőröket, nagyon kérjük, hogy ezeken a fajvédő gyűlésekre kirendelt csendőrök és rendőrök, akik tisztességes, becsületes, kötelességtudó magyar emberek, erre az ünnepnapra legalább is háromszoros zsoldot kapjanak. Ezt be is veszem interpellációmba hogy ne csak lelkileg gyaporodjanak a mi népgyüléseinken, hanem anyauilag is. Ezért vagyok bátor immár a 3 0-ik interpellációt felolvasni, amelyre tudom, hogy nem jön meg a válasz, de ez nem tarthat vissza bennünket attól, hogy kopogtassunk addig, amig a bibliai mondás Bethlen ministerelnök ur esetében is beteljesül : Zörgessetek és megnyittatik. Majd meglátjuk, hogy Korányi pénzügyminister ur mikor nyitja meg a szenvedő és nyomorgó tisztviselők előtt a bankok számára nagyon is tárvanyitott pénzszekrényeit. Interpellációm a következő (olvassa) : 1. »Hajlandó-e a kormány a közalkalmazottak indokolt nyugtalanságára való tekintettel intézkedni, hogy a kilátásába helyezett aranyparitásos fizetés már ez év július hó 1-től állittassék be a költségvetésbe ? 2. Hajlandó-e a kormány azokkal a hírekkel szemben, mintha az eddigi késedelmes rendezést a költségvetés felületes összeállítása s egy 20 millió aranykoronás számadási tévedés okozta volna, megnyugtató kijelentéseket tenni, s nyíltan, nem a megszokott kertelési (Derültség.) módszerrel kijelenteni, hogy mi az álláspontja a közalkalmazottak fizetésrendezési ügyében ? 3. Hajlandó-e a kormány a vasárnap és ünnepnapokon tartott népgyülésekre kivezényelt rendőrtisztviselők, rendőrök, detektívek, csendőrök és egyéb ellenőrző közegek napidíját felemelni s őket e nehéz és nagy odaadást igénylő munkájukért méltóan honorálni?« (Helyeslés a balközépen,) Elnök : Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Ki a következő interpelláló ? Perlaki György jegyző : Rupert Rezsó ! Rupert Rezső : T. "Nemzetgyűlés ! A polgári szabadságjogok kezelésének egy vidéki csendéletét akarom itt szóvátenni. Az eset magában is érdemes arra, hogy tárgyaljunk róla, de érdemes róla szólni különösen azért is, mert hiszen egy tipikus esetről van szó. Naponta, de legalább is hetente országszerte előfordul az ilyen eset és veszélyezteti azt a nyugalmat, amelyet az igen t. kormány a büntetőnovella terrorszakaszaival akar minél előbb megvalósitani. (Kiss Menyhért : Temetőt akar az országból !) Legalább is börtönt. Pünkösd vasárnapján történt Zsigmond Gyula nyugalmazott rendőrkapitánnyal a következő dolog, Zsigmond Gyula a kommunizmus alatt igen évi junitis hó 18-án, szerdán. 20 derekasan viselkedett, az elsők között volt, aki a kommunista áramlatnak ellene szegült és kockázatot vállalt vele szemben, ezért az elsők között léptették elő rendőrkapitánnyá, mikor a kommunizmus elmúlt. Ez a Zsigmond Gyula nyugalmazott rendőrkapitány, aki a választások alkalmával a vázsonyi kerületnek nemzetgyűlési képviselőjelöltje volt, pünkösd vasárnapján leutazott Szentgáíra látogatóba azokhoz a barátaihoz, akik mellette a választások alkalmával kitartottak. Ezekkel a kerületben Zsigmond Gyula állandóan fentartja az érintkezést, hálás az iránt a kerület iránt, amelynek mandátumát tulajdonképen mindenki neki szánta és adta, csak attól erőszakkal elütietett és ezért ezeket a barátait és híveit meglátogatja, annál is inkább, mert ezeket a nem kormányparti embereket, szinte tömegeket üldözik az oltani hatóságok, az ottani csendőrközegek. (Propper Sándor: Hol a kormánypárt ! Egy van itt ! Most egységes a párt ! — Derültség. — Dénes István : Itt vannak a kültagok, nem kell búsulni !) Megtörtént az, hogy pünkösd vasárnapján délután Zsigmond Gyula feleségével és kislányával távozóban volt Szentgálról, ahol egy előkelő községi polgárt látogatott meg és ekkor őt a csendőrség feltartóztatta. Farkas csendőrtiszthelyettes raegállitotta a kocsiját és ott ezt a kifogástalan urat felesége és leánya jelenlétében erélyesen vallatóra fogta, hogy mit keresett Szentgálon, mit keresett Cseh Gábor nevű birtokos barátja házánál, hova szándékozik most menni, meddig marad még a vidéken, mikor tér vissza Budapestre ? (Kiss Menyhért : Hol az anyajegye ? Kinek a kerülete ?) Zsigmond Gyula, aki a hölgyek jelenlétében nem tehetett egyebet, minthogy engedelmeskedik, — mert hiszen felesége és kisleánya máris megijedtek attól, hogy őt a csendőrök megszólítják, megállítják és vexálják — megfelelt a csendőrtiszthelyettes kérdéseire, aki azután nagynehezen elbocsátotta őt. (Kiss Menyhért : Kegyelemben !) Ezzel azonban nem ért véget a dolog. Akkor a csendőrök elmentek és maguk elé citáltatták Cseh Gábort, Szentgál község egyik érdemes polgárát és most őt kezdték el vallatni, hivatalosan rászorították, mondja meg, ínit keresett ott Zsigmond Gyula Szentgál községben, mikor beszéltek ők Cseh Gábor házánál, kik voltak ott és egyéb efféle dolgok iránt érdeklődtek. (Dénes István: Nagyon kíváncsiak!) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Az ember azt gondolná, hogy a törvények, különösen a büntetőtörvények Magyarországon mindenütt, és igy Szentgál községben is érvényben vannak, hogy Szentgál község és annak lakosai is, de az ország bármely szabad polgára — ha Szentgálon tartózkodik is véletlenül — a büntetőjog oltalma alatt áll, személyében szabad és védelmezett. Ezzel szemben azt látjuk, hogy Szentgál községben más a törvény, és hogy Szentgál község és azok, akik ott vannak, nem állnak a törvény oltalma alatt, azok személyes szabadságát korlátozni és megsérteni lehet. Mert hiszen miről van szó? Arról van szó, hogy az a csendőrtiszthelyettes a hivatalos hatalmával visszaélve, tulajdonképen a személyes szabadság megsértésének a vétségét, illetőleg büntettet követte el, minthogy a feltartóztatás elég erőszakos és fenyegető volt. Megsértette Cseh Gábor, előkelő szentgáli polgár otthonának a szentségét is. Mindez a hivatalos hatalommal való visszaélés, amely sokkal súlyosabb beszámítás és elbírálás alá csík, mintha valamely, közönséges, nem hatósági egyén követ el efféle dolgokat. Igaz, hogy a csendőrök, a rendőrök és az efféle hatóságok arravalók, hogy büntetendő cselekményeket üldözzenek és megakadályozzanak, de kérdem, vájjon ebben az esetben lehetett-e csak gondolni is effélére? A rendőrhatóságoknak a büntető perrendtartás csak akkor engedi meg, hogy eljárást