Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. jesen ki van szolgáltatva a kormányhatalom szociális vagy antiszociális kényekedvének. Nem szabad kiszolgáltatni ezt a társadalmi réteget, arra, hogy a kormányhatalom Ígéretekkel tartsa napról-napra, hétről-hétre, hónapokon keresztül és bár a szanálási törvényjavaslattal kapcsolatosan megígérte, hogy aranyparitásos fizetéssel fogja szanálni helyzetét, most, amikor ennek az Ígéretének beváltására kerül a sor, ezt a szerencsétlen nagy társadalmi réteget egy ujabb csalódás szörnyű poklához vezesse. Még egy szempont van, amely bennünket kétszeresen sarkal, hogy ennek a társadalmi rétegnek, a közalkalmazottak anyagi helyzetével fog lalkozzunk. Nevezetesen, mikor a magyar tisztviselői társadalom, a magyar középosztály anyagi helyzetével foglalkozunk, nem szabad elfelednünk, hogy ez egeszén más, specifikus elbírálás alá veendő kérdé.s. A magyar középosztály a magyar kultúra letéteményese és hordozója. A magyar irodalom, művészet minden egyes megnyilvánulásában csak ugy prosperálhat, ha a kormányhatalom olyan közállapotokat teremt és tart fenn, amelyek lehetővé teszik, hogy ez a középosztály a magyar kultúra apostola, hirdetője, követője, fentartója és istápolója lehessen. Ma már ebben a tekintetben n 'gyón szomorú a helyzet Csak egyetlen egy tételre hivatkozom Amikor minden oldalon a magyar kulturfölényről prédikálnak a?zal, hogy olyan centrumot kell teremteni itt, ezen a 14 vármegyére szorított kis Magyarországon, amely a vonzás erejénél fogva hivja ide elszakított testvéreinket, akkor tessék megnézni künn a Műcsarnokban — csak egy példát ragadok ki az életből — ahol 800 magyar festő munkája, szellemi terméke, talán egész évekre terjedő szorgalmának gyümölcse tügg a falon es talán csak három festő képét vásárolhatták meg. Tessék megnézni a helyzetet, csak a közéletnek egyetlen egy terén, tessék megnézni ezt a szörnyű adatot. Hivaikozhatnám azonban a könyvpiacra, a szobrászatra, minden tudományos ágra, a magyar szellemi elet minden megnyilvánulására. Tessék elképzelni, mit jelent az, ha 800 magyar festő egyetlen e y evi tárlatán legfeljebb 3—4 festő volt képes elhelyezni a maga produktumát. Tessék elgondo ni, hová fog vezetni ez, mikor minden megáll, ami a kultúrát szolgálja, mert nincs elhelyezkedési lehetősége a magyar szellemi fölénynek. Ma már a/t halljuk, hogy Kolozsvárott olyan könyvpiacot sikerült teremteni a magyar Íróknak, hog3' én kapok felhivást a kolozsvári kiadótol, hogy gyűjtsem össze szegény magyar írótársaim műveit, hogy ott kiadhassák es lei-jel fizettessenek a magyar iroknak mert tudják, hogy itt a magyar szellemi munkások nem tudnak megélni Teuát ahelyett, hogy itt tudnánk olyan piacot teremteni, amely elszakitott magyar véreinket volna hivatva eltartani, megfordítva történik és mi várunk Kolozsvártol mentést, szanálást Még arra is bátor vagyok feihivni a nemzetgyűlés figyelmét, hogy a magyar társadalomnak nincs egyetlen egy rétege sem, amely olyan szörnyű adózással járult volna hozzá a katasztrófa következményeinek viseléséhez, mint épen a tisztviselő-osztály. Egy statisztikára vagyok bátor felhívni a mélyen t. Nemzetgyűlés tagjainak szives figyelmét, amely nemrég jelent meg Konkoly-Thege Imre számításai alapján. Eszerint a 14 varmegyére csonkitott Magyarország tisztviselői kara évente 240 millió aranykoronával kap kevesebb fizetést, mint kapott volna ugyanez a tisztviselői státus 1913-ban. a háború kitörése előtt. Mit jelent ez ? Azt, hogy ez a tisztviselői társadalom, a fix fizetésű alkalmazottak társadalma, évente 240 millió aranykoronával járul hozzá ehhez a rettenetes vérveszteséghez, ahhoz a rettenetes robothoz, amelyet nekünk a trianoni békeszerződés jelent. Ez öt éven keresztül 1200 millió aranykoronát jelent. És mit évi június hó 18-án, szerdán. 27 jelent még más tekintetben, milyen áldozatot hoz még ezért a szegény államért a magy

r

ar tisztviselői kar, a magyar középosztály? Tessék megnézni a vagyonmentő vásárokat, amelyeknek 24. katalógusa ebben az évben jelent meg " Szakítottam magamnak időt. hogy egyetlen egy ilyen havi katalógasban foglalt kikiál'ási árakat összeadjam. Egy milliárdnál több az, amivel a magyar középosztály odamegy a vagyonmentő vásárokra, hogy azt a kevés értéket, amelyet ősei és szülei évszázadokon keresztül szorgalmukkal, becsületességükkel es tisztességes munkájukkal fiaiknak megszereztek, odaadják, hogy az a vagyonmentő vásáron dobra kerüljön s ugy ott adják el minden értékét a magyar kultúrának, a magyar szorgalom megtakarított gyümölcsének. A szanálási javaslat kapcsán bátor voltam pénzügyi vezetőségünknek szives figyelmébe ajánlani a német példát. Németországban volt elég szociális megértés és belátás ahhoz, hogy azt mondják : nem engedjük, hogy a középosztály megtakarított értékeit elherdálják. Tekintettel arra, hogy most nem tud annyit keresni, hogy becsülettel megélhessen belőle, adunk neki a beadott tárgyakra olcsó, illetőleg kamatmentes állami hitelt. Majd ha az idők jobbra fordulnak és a márka stabil lesz, akkor visszaválthatja örökségét, megtakarított érdekeit. A magyar államhatalomtól azonban ilyen szociális gesztust hiába várunk. Pedig nagyon jól tudjuk, hog3

? teljesen meddő es térde beállítás az, amellyel minden bajunkat betegségünket, sebünket, minden katasztrófánkat egyetlen gesztussal a trianoni szerződésre háritjuk át, és nem nézzük azt, hogy a trianoni békekötés után éveken keresztül minden kormányzati intézkedés nem azt szolgálta, hogy a magyar társadalmi rétegeket összhangba hozza, a szociális jólétet fokozza, kielégítse a jogos igényeket, hanem épen ellenkezőleg bizonyos igényeket, a bankok igényeit nagy bőkezűséggel elégítették ki, ahhoz azonban a kormányhatalomnak, a pénzügyi politikának nem volt szive, hogy lehetővé tegye, hogy az előttünk legdrágább magyar középosztály becsületes, tisztességes fizetéssel átélje ezeket az irtózatos időket és gazdasági válságokat. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Épen a vámtarifa tárgyalása kapcsán hallottunk, nagyon illetékes merkantil oldalról utalást arra, hogy mily óriási ajándékokat ad a kormányhatalom pl. a bőrkartellnek, vagy más kartelleknek; milliárdos hasznot, milliárdos nemzeti ajándékot ad egyetlen mozdulattal. Amikor a Kansz. napról-napra deputációban jár a kormányhatalomhoz, amikor memorandumot memorandum után adnak be. hogy végre megértsék a kormányhatalmat gyakorló térfiak hogy a magyar középosztály már lemondott az igényeiről, nem kalácsért esd, nem jólétet, nem luxust" akar, hanem azt, amihez nekünk a Miatyánk is .íogot ad ; a mindennapi kenyeret, akkor elképedve hallom, hogy a penzügyminisler szűkkeblűén nagy vívmánynak tünteti tel azt, hogy pl. a XI. fizetési osztályban az előzetes megállapításba felvett 27 aranykoronát 28 koronára, tehát egyetlen aranykoronával felemeli. (Zaj.) Nem tudom, hogy pontos számot mondtam-e, de itt a fizetést egy aranykoronával emelték fel. Ilyen alamizsna, ilyen krajcároskodás formájában játszani nagylelkűséget, szociális megértési : igazán nem méltó sem a nemzetgyűléshez, sem a mostani állapotokhoz, amikor joggal várhatjuk, hogy a kormányhatalom tegyen meg mindent ennek a szegény, igazán nyomorba taszított tisztviselői társadalomnak megmentésére. Az utolsó órákban élünk, mélyen t. Nemzetgyűlés ; nem tudom mi fog bekövetkezni, ha ezek a kérések, kopogtatások végre meghallgatásra, megértésre nem találnak. Épen a napokban olvastunk egy kijelentést, 4*