Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
A nemzetgyűlés BU. ülése 1924. évi juíius hó 2-án, szerdán. 30Ô Antal képviselőtársunk tud arról, hogy Eskütt Lajos ilyen kijelentéseket tett a kormány egyes közegei ellen, tud arról, hogy zsarolni akar. (Hajós Kálmán: Majd a végtárgyaláson meglátjuk! — Eőri-Szabó Dezső: Ez az ország ügye! — Nagy Vince: Ministerek ügye! — Esztergályos János: 120 eltűnt akta, azért ne izguljon a képviselő ur! — Hajós Kálmán: Én nem izgulok, nyugodt vagyok egészen! — Lendvai István: Én is nyugodt vagyok, hogy húsz év múlva se tárgyalják!) Későn méltóztatott bejönni t. Hajós képviselőtársam. Ha korábban méltóztatott volna itt lenni, akkor már hallhatta volna, hogy ez a kérdés miért tartozik ide, mert máitárgyaltam. Hangsúlyozni kivánom, az ügyészi vádirat arról szól, hogy 1923 szeptember havában történtek Esküttnek ezek a kijelentései, mégis esak 1924 január 29-én történt Eskütt ujabb letartóztatása, amelynek következtében Eskütt ma is vizsgálati fogságban van. Aki a két dátum közötti differencia tekintetében érdeklődik, az könnyen megtalálhatja a magyarázatot abban, hogy ezen két dátum közötti időben, tehát 1923 október és 1924 január közötti időben rendes tárgyalásokat folytattak Eskütt Lajossal abban a tekintetben, hogy hallgasson el ebben az ügyben végérvényesen, ne firtassa a dolgot maga részéről, mert a többiek sem firtatják, minden rendbe fog jönni és a dolgot teljesen beszüntetik. (Rassay Károly: Ki folytatta ezt a tárgyalást!) Miként az imént mondottam, erről a tárgyalásról Eőri-Szabó Dezső és TJlain képviselő ur tudnak felvilágosítást adni. Mikor a tárgyalások nem vezettek eredményre, akkor Zeőke Antal, aki azóta, ugy látszik, jutalmat is kapott ezért a ténykedéséért, elment az ügyészségre, tanúvallomást tett ott, és ennek alapján elrendelték Eskütt Lajos letartóztatását és iratainak lefoglalását. Azóta Eskütt Lajos vizsgálati fogságban ül és hat hónapja tartó vizsgálati fogsága után végre eljutottunk odáig, hogy ebben az ügyben elkészült a vádirat, amely nem egyéb, mint az igazságszolgáltatás kigunyolása. (Lendvai István: A védőügyvédet azóta lecsukták és felmentették.) Ez a vádirat — nem akarom az egészet felolvasni és untatni a t. Nemzetgyűlést, s itt csak egy passzusát ajánlom az igazságügyminister ur figyelmébe — a következőképen szól (Olvassa): Minthogy pedig Eskütt Lajos az általa állított tények valódiságát bizonyítani meg sem kísérletté, ezért ellene hatrendbeli rágalmazás vétsége címen vádat kellett emelni." (Szeder Ferenc: Hallatlan!) Erről az ügyészi vádiratról legyen szabad előadnom, hogy a védelem és maga a terhelt is minden lehetőt elkövetett arra nézve, hogy az ügyet tisztázzák és a legszélesebbkörü bizonyítást kérték ebben a tekintetben. A védelem a végzéseket felülfolyamodta ebben a kérdésben, és valósággal rimánkodtunk a vizsgálóbírónak, hogy rendelje el azoknak a tanuknak kihallgatását, akik felderítik az egész tényállást és felderítik azt, hogy Eskütt Lajos nem akart zsarolni, hanem formális egyezkedő tárgyalások folytak vele abban a tekintetben, hogy befogja-e a száját, igen vagy nem? De nemcsak egyszerű kijelentésre utalok akkor, amikor szembeszállók az ügyészi vádirat ezen kitételével, hanem tovább megyek: itt van kezemben a budapesti kir, büntető törvényszék vádtanácsának végzése is, amelyből kitűnik, hogy a védelemnél Eskütt még tovább ment saját személyét illetőleg és a vizsgálóbíró ellen a vádtanácsnál panasszal élt azért, mert megtagadta, hogy jegyzőkönyvbe vegye, mit kíván védelmére felhozni és a vizsgálatot milyen irányban kívánja vezetni. (Lendvai István: Mit neveznek kísérletnek nálunk?) Erre vonatkozólag itt van a vádtanács végzése, melynek csak egyes rendelkezéseit kapom ki. Ez a következőképen szól (olvassa): „Az Eskütt Lajos védője által kért vizsgálat kiegészítését teljesíthetőnek nem tartotta a vádtanács, nem teszi magáévá, és a vizsgálatot ebben az ügyben a bűnvádi perrendtartás 129. §-ának alapján befejezettnek mondja ki és ezt a végzést a bűnvádi perrendtartás 129. §-ának 3. bekezdése alapján vádlóval közölni rendeli. Eskütt Lajos terhelt — mondja az indokolás — dr. Zacskó Béla vizsgálóbíró ellen, ennél a vádtanácsnak 1—7. pontok alatt jegyzőkönyvbe foglalt intézkedései miatt élt panasszal. Tudniillik hét pontban foglalta össze azokat a sérelmeket, amelyek fennállottak a vizsgálat kiegészítésével kapcsolatban és amikor itt van a kezem között és a királyi ügyész keze között a vádtanáea végzése, mégis van bátorsága az ügyészségnek, egy olyan vádiratot Írásba foglalni, amely kimondja, hogy Eskütt Lajos az általa állított tények valódiságát bizonyítani még csak meg sem kísérelte. (Pikier Emil: Hallatlan! Ez jellemző! — Eőri-Szabó Dezső: Magyarországon mehet végbe ilyen igazságügyi abszurdum! — Pikier Emil: Arizona ehhez képest haladó jogállam! — Eőri-Szabó Dezső: Igazságminister ur, miért nem üt oda az öklével ezek közé! — Zaj.— Reisinger Ferenc közbeszól. — Zaj.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. iGyörki Imre: De ki kellett volna terjeszteni a vizsgálatot egyszer már abban a f tekintetben is, hogy a vizsgálóbíró vegyen fáradságot és halig ássa ki Zeőke Antalt, mint ennek az ügynek majdnem egyetlen koronatanúját, mert szerintem nem elégséges, hogy ebben a zsarolási ügyben kihallgatták Bethlen ministerelnököt és nagyatádi Szabó minister urat. Ők tulajdonkép semmit sem tudtak a zsarolásról, legfeljebb csak azt, amit Zeőke Antal az ő védelmére és Eskütt rágalmazása céljából előadott. Azonban ez sem történt meg, pedig fontos lett volna, hogy felderítsék Zeőke Antal szerepét ebben az ügyben. Fontos lett volna, ha az igazságügy minister ur elrendelte volna, hogy Zeőkének egyéb ügyeit, amelyek folyamatban vannak, ugyancsak kivizsgálja a bíróság, igy a Mammusics-féle birtokvásárlási dolgot és a gyomai birtok-ügyet is, amelyben Zeőke képviselőtársam szerepét még ugyancsak nem tisztázták. Van azonban egyéb pikantéria is ebben az ügyben. Amint már mondottam, megtörtént az, hogy az E&küttnél tartott házkutatás alkalmával lefoglaltak 126 darab iratot. Mondottam azt is, hogy ezeket az iratokat nem látta a vizsgálóbíró, a vádtanács, és a védelem. A végzések egész tömegét enélkül konstruálták meg Eskütt Lajos ellen, enélkül mondták ki az előzetes letartóztatást, enélkül tartják fenn a vizsgálati fogságot Eskütt Lajos ellen. Kezeim között van' egy végzés, amely maga elismeri e tényeket. Ezek miatt a lefoglalt iratok miatt ugyanis lopás címén van folyamatban Eskütt elleni a megtorló eljárás. Maga a vádtanáesirat a lopás vádjával kapcsolatosan a következőket mondja. (Olvassa): „Ami a lopás vádját illeti, a kérdésben az iratok betekintése nélkül végleges minősítés még nem tehető ugyan, de tekintve azok •iS :;
