Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

A nemzetgyűlés 302, ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. 2d rendelet azonban nem hogy javított volna a helyzeten, hanem még megrontotta a viszonyokat, ugy, hogy mig azelőtt csak ritkábbak voltak a piros színek" miatt az üldöztetések, miután rendezték, konszolidálták ezt az ügyet, sűrűbbek lettek emiatt a hatóságokkal az összeütközések. A rendelet száma 13.740/1924. VII. res. Tárgya : vörös szinek akár virág alakjában, akár egyéb viselet alakjában. Szigorúan bizalmas, sajátkezüleg bontandó fel. A rendeletben a belügyminister ur előzmény gyanánt elmondja, hogy (olvassa/: »1922. évi június 30-ik napján 1111. res. szám alatt kelt rendeletemmel elrendeltem, hogy azokat az egyéneket, kik a vörös szint, akár virág alakjában, akár egyébként viselik, illetve oly módon alkalmazzák, mely mindenkép alkalmas arra, hogy a hazafiasán érző lakosság jogosult megbotránkozását kiváltsák, a közbiztonsági közegeknek a legudvariasabban igazolásra kell felszólítani és minden ilyen esetről az illetékes rendőrhatóságnak jelentést kell tenniök. Elrendeltem azt is, hogy abban az esetben, ha a rendőrhatóság ezeknek az egyéneknek udvarias formában történt előzetes figyelmeztetése után is azt állapítaná meg, hogy magatartásuk nyilvánvalóan kihívó és célzatos, s hogy ezek az egyének tüntetőleg viselik szóbanforgó vörös jelvényeiket, velük szemben az internálási eljárást indítsa meg, esetleg őket rendőri felügyelet alá helyezze. Az utóbbi időben arról értesültem, hogy egyes rendőri hatóságok rendeletem intencióját helytelenül értelmezve, olyanok ellen is, akiknek magatartása ellen kifogás nem merült fel, csak azért mert vörös virágot tűztek ki, vörös zsebkendőt, vagy más vörös jelvényt viselte» eljárást indítóitok. Utasítom címet hogv az előbb emiitett rendeletemben foglaltakhoz feltetlenül alkalmazkodva, minden olyan esetben, amikor a vörös virágos jelvények stb. viselésében célzatossá" és kihivó magaviselet fel nem ismerhető, és azoknak viselete nem alkalmas a hazafias lakosság jogos megbotránkozásának kiváltasara, (Zaj és derültség a széls »baloldalon.) kerülje el saját részérői is a közönség zaklatását, és ily iránvban az alárendelt rendőrhatóságokat is nyomatékosan utasiija. Budapest, 1ÍJ24. május 23 Rakovszky s. k.< Megtörtént tehát a reparáció, kijött egy m isik rezervált rendelet, mely után azonban a helyzet egyáltalában nem változott, mert ennek a r< ndeletnek a kelte után is még egy egész sereg olyan eset történt, amely tipikus esete az állampolgárok hivatalos hatósági zaklatásának. (Zaj és felkiáltások a szélsőbatoldalon : Bach-korszak J — Ptidl Gyula : Természetes, hogy ilyen rendelet után megbolondulnak a közegeik !) A második rendelet kelte utáni időből mondok el most néhány esetet. Márton Gábor építészt a statisztikai hivatal előtt egy rendőr felszólította, hogy a gomblyukában lévő vörös tulipánt vegye ki Miután nem akarta kivenni, bekísérték a rendőrórszobába. Ugyancsak május 1 én Propper Gyula asztalost, az Üllői utón megszólította egy rendőr és felelősségre vonta, mert a kabátja zsebéből piros zsebkendő csücske látszott ki. Leigazoltatta és feljentés. tett ellene. Egy magát megnevezni nem akaró ceglédi lakos elmondja hogv május 1 én ott hasonló eset történ . Egész csomó embert zaklattak azért, mert piros zsebkendőt, vagy piros szekfűt találtak náluk (Szsder Fererc : Szegény Podmaniczky báró, szo ruina most !) Budapesten, május lén a Fürdőutcában egy Schlesinger nevű, tehát konstruktiv nevű polgártárs piros nyakkendőben jeient meg az utcán A rendőr megfogja és a7t mondja neki : Kérem, azonnal távolítsa el a nyakából azt a rongyot. (Derültség a szélsőbaloldalon, j Erre Schlesinger polgártárs ezt mo-dta: (Lendvai István : Nem hagyta magát !) Uram, ez az egyetlen nyakkendőm van (Lendvai István: Ezt nem hiszem el Schlesingernek !) tehát nem tudok magamon segíteni Méltóztassanak elképzelni, hogy 1924-ben Magyarországon milyen rettenetes nagy szerencsétlenség az, ha valakit ad 1. Schlesingernek hivnak, ad 2. egyetlen nyakkendője van, és ad 3. ez az egyetlen nyakkendő tüdőszinü. De ez nem egyedülálló eset. Nem vitatkozom most a felett, hogy Schlesinger urnák valóban csak egy nyakkendője volt-e, de azon az állásponton vagyok, hogy a nyakkendőszinek megválogatása tisztára ízlés kérdése és senkinek semmi köze hozzá, legkevésbé pedig a hatóságnak lehet köze ahhoz, hogy előírja nekem a nyekkendőm szinét, és azt, hogy kéket, vagy fehéret kelljen viselnem, amikor nekem talán a bronzszínű vagy a pirosszinü nyakkendő tetszik. De történt különb eset is. Gyöngyösön május lén délelőtt 10 órakor egy Vincze János nevű munkásember — tehát nem Schlesinger már, hanem Vince — sétált ki ünneplőjében, — már amennyire most az emberek a nagy szanálás előtt ünneplőbe tudnak öltözni. Egy zsebkendő volt a külső zsebében és alig tett néhány lépést, odaáll egy rendőr, — mert rendőrből Gyöngyösön is sok van, csak kenyérből van kevés, mint máshol is, de rendőr ott is van elég (Dénrs István: Tartalék van-e ! — Vanczák János : Négyszer annyi van, mint békében !) — megfogja és azt mondja neki, persze meglehetősen gorombán, nem abban a stílusban, amelyben a rendelet meg van szövegezve, hogy azt a rongyot tegye ki zsebéből. Ez a mi Vince János nevű polgártársunk természetesen tiltakozott ez ellen és arra hivatkozott, hogy ez a zsebkendő nem is vörös, de ha vörös volna, akkor is joga volna hozzá, ha nincs másik zsebkendője, vagy ha ez neki tetszik. (Lendvai István : Kisül, hogy mindegyiknek csak egy zsebkendője van! — Peyer Károly : Agyon vagyunk szanálva !) Rögtön becipelték a rendőrkapitányságra, ott derekasan ellátták a baját, meg akarván tanítani arra, hogy ízlésével igenis tartozik igazodni a belügyminis ter ur szinérzékéhez. Ez a szegény szerencsétlen ember, akit május 1-én megnyaggattak és megsanyargattak beküldte hozzánk panaszát és mellékelte hozzá ezt a tulipiros zsebkendőt, (Felmatatja a zsebkendőt. Derültség a szélsőbaloldalon.— Dénes István: Nem is piros hanem lila !) ámenből megállapítható az, hogy Magyarországon a rendőrök nemcsak tapintatlanok, nemcsak kész szolgái és túlbuzgó végrehajtói egy rosszul értelmezett ellenforradalmi szellemnek, hanem azonfelül még szinvakok is. Méltóztassék megnézni ezt a zsebkendőt (Lendvai István : Ez volt az ?) Tisztára olyan, mint a papi cingulus és egészen bizonyos, hogy abból a végből, amelyből ezt a zsebkendőt kihasították, egész csomó papi cingulus is készült, miután ez a szín tökéletesen megegyezik a papi lila színnel. Ezen kérdésen lehet mulatni és lehet frivol módon feltenni a kérdést, hogy valóban ez a zsebkendő volt-e az .. . (Lendvai István : Csak azt kérdeztem, Kunfi monogrammja van-e benne ?) de nagyon szomorú dolog, ha egy magát kulturországnak nevező országban fényes nappal, déli 12 órakor gyanútlanul haladó, büntetlen polgárt lefoghatnak, becipelhetnek és megverhetnek azért, mert lilaszinü zsebkendőt hord a zsebében. (Peyer Károly: A Bach korszakban igy csinálták a Kossuthkutyákkal ! — Pikier Emil : Ne tessék a Bachkorszakot sértegetni ilyen összehasonlítással. Az sokkal különb volt!) Sajnálom, hogy a népjóléti minister ur nem néz ide egy pillanatra, neki is szeretném megmutatni ezt a piros zsebkendőt, mert hasonló az ő öltönye színéhez. Meg vagyok arról győződve, hogy a népjóléti minister ur is szives lesz illetékes helyen megerősíteni azt, hog3

7 ez a zsebkendő nem piros, ezért tehát keresztény polgártársakat nem szabad lefogni, nem szabad